Az addiktiv.hu cikke.

Olyat néznék, ami... csajos és vígjáték: ne legyen végtelenül bugyuta, de lehessen rajta őszintén mosolyogni

Felkoppintva: Alison, a huszonnégy éves, ambiciózus tévériporter valószerűtlen egyéjszakás kalandja nem marad következmények nélkül: teherbe esik, de ami ennél is rosszabb, az maga a leendő apa személye. Elég pasis humora van, de pont ettől olyan eredeti.

Exek és szeretők: Imádom Julia Louis-Dreyfus-t! Ahogy a vigyora vicsorításba vált, rámfagy a mosoly. A film egyszerűen nem több annál, hogy összejön a vicces, magányos Alberttel, majd egymás agyára mennek, amikor beárnyékolja a felhőtlen első heteket az ex. Valamely kis részletében mindenki magára ismerhet, olyan valódi. Én például abban, amikor Eva, a főszereplő masszőr folyton zsörtölődik, hogy az egyik kuncsaftjához – aki férfi – rengeteg lépcsőfok vezet és folyton fel kell cipelnie egyedül a masszázságyat és micsoda egy bunkó, hogy fel sem ajánlja a segítségét. Mire egy barátja megkérdezi: kérted valaha, hogy segítsen? Milyen igaz.

Őrült, dilis szerelem: nagyjából olyan, mint a többi hasonló vígjáték, hiszen felvonultat minden szimpatikus, ismertebb arcot, de ha már választani kell közülük egyet, legyen ez. Nem, nem Ryan Gosling miatt, hanem Steve Carell és az üdítően vicces Emma Stone miatt húzok mellé egy strigulát.

Bármilyen vígjátékot: semmi nem édekel, csak legyen visítva nevetős

Másnaposok: Epic és megunhatatlan. Ugyanmár, ki ne dúdolná folyton a Tigris dalt, ha meglátja, hogy megint a Másnaposok megy? Ráadásul ez olyan, mint a Julie&Julia – ahányszor elkapjuk a TV-ben, annyiszor végignézzük, mintha mi választottuk volna és nem hatodjára néznénk.

A diktátor // Borat: Mindent egyszerre képvisel, amit nem szeretek: közönséges, blőd és nőgyűlölő, mégis hangosan nevetek rajta. Nem is bírok választani a Sacha Baron Cohen két klasszikusa közül, leginkább váltogatjuk, de tökéletes választás az agyhalott kikapcsolós estékre.

Koszorúslányok: Ezt a filmet sem az eredeti sztori miatt díjazzuk, hanem a fanyar humorú, kínosan őszinte Annie miatt, akinek a világon semmi sem jön össze:se pénze, se párja, a munkáját pedig utálja. A koszorúslány szerep szinte mellékes, ez inkább újra egy olyan sztori, amivel nagyon lehet azonosulni.

Mindegy, csak szerepeljen benne Ryan Gosling

Blue Valentine: Sokan csak a vattacukor filmekből ismerik, pedig létezik Ryan Goslingnak egy sokkal szerethetőbb arca. A Blue Valentine-t nemrég véletlenül kellemes-romantikus címkével ajánlottam valakinek, akitől utána visszakaptam egy nem túl hálás köszit, majd mikor újra megnéztem, akkor jött a felismerés, hogy mekkorát tévedtem. Ez egy sötét, valóságos anti-szerelmi dráma, amiben mi is érezhetjük az elmúlás után hagyott rideg ürességet, ha akarjuk, ha nem. De néha ilyen is kell.

A törés: Amikor Ted rájön, hogy a fiatal felesége megcsalja, tökéletes gyilkossági tervet eszel ki. A házába berontó rendőrök pisztollyal a kezében találják, és Crawford nem is tagadja, hogy lelőtte a nejét, letartóztatják, és börtönbe zárják. Izgalmas 2 órás macska-egér harc veszi kezdetét a pimaszul sármos Willy-vel, aki túl későn veszi észre, hogy ő is csak a játék része.

Túl a fenyesen: Szintén egy kevésbé ismert filmje, amiben egy titokzatos és vakmerő motorversenyzőként hátat fordít az utazó cirkusz kaszkadőrcsoportjának, és egykori szerelméhez, Rominához (Eva Mendes) száguld, amikor megtudja, hogy a nő titokban fiút szült neki. Hogy gondoskodni tudjon új családjáról, Luke bankrablónak áll és ehhez extrém motorversenyzői képességeit veti be. Nagyon jól kigondolt történet, minőségi szórakozás mind a 140 perce.

Ha drámai vagy épp a valóságtól elrugaszkodott filmeket néznél szívesen, látogass el az addiktiv oldalára!

Brad Pitt legrosszabb és legjobb filmjei