Otthon érzem magam Magyarországon – beszélgetés Miranda Liu hegedűművésszel, akinek Budapest lett a második hazája

Borítókép: Otthon érzem magam Magyarországon – beszélgetés Miranda Liu hegedűművésszel, akinek Budapest lett a második hazája
Mindössze 19 évesen lett Magyarország legfiatalabb koncertmestere a Kaliforniában született hegedűművész, Miranda Liu. Rengeteg elfoglaltságáról, kevés szabadidejéről és arról is beszélgettünk, mit szeret a legjobban és mit a legkevésbé Magyarországon.

Hogyan lettél zenész? Már gyerekkorod óta erre vágytál?

Igen, nagyon fiatalon kezdtem zenével foglalkozni. Két éves koromban anyukám segítségével zongoráztam, majd két évvel később vettem az első hegedűórámat. A zene eleinte csak egy hobbi volt, kilencéves koromban viszont már pontosan tudtam, hogy hegedűművész szeretnék lenni. Egy évvel később Salzburgba költöztem, hogy a Mozarteum Egyetemen tanulhassak.

Miért éppen a hegedűt választottad?

Egyrészt azért, mert sokkal kisebb és praktikusabb használni, mint egy zongorát. Másrészt úgy érzem, ezzel a „kommunikációs eszközzel” tudom a legjobban átadni a közönségnek a privát üzenetemet, mert számomra sokkal személyesebb a hangja.

Fesztivált szervezel az egész világban, mindenfelé koncertezel hegedűművészként, te vagy Magyarország legfiatalabb koncertmestere… mesélnél részletesebben a tevékenységeidről?

Szerintem akkor van egy zenész a legjobb formában, ha többféle feladatot is képes ellátni. 2016 óta dolgozom koncertmesterként, szeretem a csapatmunkát, nagyon izgalmas napi szinten vezetni egy zenekart. A szóló- és kamarafellépések nélkül azonban nem érezném teljesnek a szakmai pályámat: egy hónapja Erdélyben koncerteztem, nemsokára Sosztakovics első hegedűversenyét adjuk elő az USA-ban. Szeretem ezt a sok kihívást, jól érzem magam többféle szerepben, ismerem a különböző stílusokat, képes vagyok alkalmazkodni más zenészekhez, és azokra reagálva improvizálni vagy kitalálni spontán interpretációkat.

Augusztus végén lesz a kamarazenei fesztivál, amit te szervezel? Mit kell róla tudni?

Idén augusztus 31. és szeptember 5. között rendezzük meg New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált Budapesten ötödik alkalommal. 2019-ben indult el, és évente, nyár végén rendezzük meg Budapesten olyan helyszíneken, ahol nem minden nap vagy minden héten rendeznek koncerteket. Ezenkívül az NMICMF azért különleges, mert nem csak Magyarországon rendezzük meg, idén Spanyolországban, Bulgáriában és Ausztriában van különleges együttműködésünk, ott is szervezünk kamarasorozatot, illetve akadémiát, és már tárgyalunk partnerekkel más országokban is. A kamarazenei fellépéseket eredetileg kastélyokban, nappalikban rendezték meg, nem óriási termekben, s mi ezt az intimitást szeretnénk visszacsempészni. A fesztiválszervezés a szívem csücske, és nagyon büszke vagyok rá, hogy milyen sikeres kezdeményezés lett. Az a célunk, hogy a komolyzenét minél közelebb hozzuk az emberekhez, mert a magaskultúra mindenkinek szól.

Az általad alapított New Millennium Nemzetközi Akadémia mesterkurzusaival kiváló lehetőségeket kínál a zenészek számára, akik világhírű tanároktól tanulhatnak. Hogyan jött az ötlet, és hogyan tudtad kivitelezni?

Bár a hangszeres mesterkurzusok az elejétől kezdve része volt a fesztiválnak, az akadémia tavaly alakult meg. A résztvevőknek fellépési lehetőséget biztosítunk, a zenei képzésen túl pedig különböző workshopokon vehettek részt. Ezek a foglalkozások egyfajta hiányt pótolnak: a zenészek menedzselést, koncertszervezést, tárgyalási technikákat tanulnak, beszélünk velük arról, hogyan kell vállalkozást elindítani, vagy egy próbajátékra vagy állásinterjúra felkészülni. Meglátásom szerint a gyakorlati tudnivalókról a diákok nem kapnak elég segítséget az egyetemeken, pedig ezen a pályán a nem hangszeres tudásnak is nagy szerepe van.

Kaliforniában születtél. Most kaptad meg a magyar állampolgárságot. Tényleg érdekelne, hogy miért pont Magyarországot választottad.

2013-ban jöttem először Magyarországra, amit azért választottam, mert a volt tanárom, Perényi Eszter, akit nagyon tiszteltem, a Zeneakadémián tanított, és hozzá jöttem egy Erasmus ösztöndíjjal Salzburgból. Végül nappali tagozatos tanuló lettem a Zeneakadémián. Nagyon megtetszett az ország, az aktív és gazdag kulturális élet, és óriási megtiszteltetés számomra, hogy megkaptam az állampolgárságot a művészi teljesítményemért. Az utóbbi tíz évben sok jó barátom lett itt, rengeteg helyen felléptem. Otthon érzem magam Magyarországon, szeretek az itteni közönség előtt zenélni, a magyar zenészeket mindenhol a világon nagyra tartják, szóval a zenei múlt miatt is különleges hely ez egy fiatal muzsikus számára.

Mit szeretsz az országban a legjobban? Mit a legkevésbé?

A legjobban az embereket szeretem, no meg persze a zenét és a kultúrát. A bürokráciával nehezen birkózom meg, de azt gondolom, nem ez az egyetlen ország, ahol ez problémát jelent.

Van egyáltalán szabadidőd? Ha nem zenélsz, mit szeretsz a legjobban csinálni?

Tényleg kevés szabadidőm van. Olyankor szeretek a barátaimmal lenni, jókat enni, olvasni, koncertekre, színházba járni. És persze imádom a nyelveket. Most éppen spanyolul tanulok minden nap.

A GALÉRIÁBAN TOVÁBBI KÉPEKET NÉZHETSZ A MŰVÉSZNŐRŐL ÉS FELLÉPÉSEIRŐL!

ebben A galériában pedig olyan színészekről olvashatsz, akik a filmvásznon híres zenészek bőrébe bújtak!