Kovács Eszter: "A pihenés nem lustaság, a pihenés a munka része"

2022. Szeptember 25.

Amikor először találkoztam Eszterrel - hangsúlyozom: először, tehát mint két vadidegen, akik egyébként pár üzenetet váltottak csak előtte a digitális térben - megölelt. Mindemellé egy hatalmas mosolyt kaptam és egy őszinte érdeklődést affelől, hogy hogy is vagyok. Tudom, hogy őszinte volt, mert végig is hallgatta a mondókámat, és szerintem a mai napig emlékszik is rá, mit válaszoltam. Ilyenkor az ember automatikusan azt kérdezi vissza, hogy és te hogy vagy? "Köszi, jól!" - felelte. És elhittem neki. Mondania se kellett. Eszternek az arcára van írva, a szeme úgy csillog, hogy látszik rajta: jól van. De sok munka van az ő jól léte mögött. És sok munkája van abban, hogy az ő "kis" Mat on the moon közössége tagjainak is segítsen, hogy jól legyenek. Most például egy könyvvel, ami pont ezt a címet is kapta: "Köszi, jól". A könyvbemutató után beszélgettem Eszterrel.

Eszter drága, hogy vagy? De tényleg! Könyvleadás és egy húzós nyár után. Akarom mondani... húzós volt? Te már tudsz tudatosan megálljt parancsolni magadnak és a munkának? Vagy azért néha még te is ott találod magad a munkahegyek között?

Naná, hogy ott találom magam, de

már tudok megállni a hegyek tetején, és magam mögé nézve azt mondani: szép munka volt, nézzünk körül, mielőtt továbbmennénk.

Nekem nagyon sokat segített ebben az, hogy értem már, hogy lassabban sokszor távolabbra jutok. Amikor sokat tanultam erről, és minden kutatás azt üvöltötte, hogy a pihenésre tényleg szükség van a fenntarthatóan jó teljesítményhez. Vagy éppen azt, hogy nem önostorozással fogom belebántani magam egy jobb vagy sikeresebb életbe. Úgyhogy igen, sok dolog történt a nyáron, köztük ez a kedves könyv, de volt megállás, mély lélegzet és pihenés is.

Ha körbenézek az ismeretségi körömben, akkor van pár olyan ember, akire azt tudom mondani, hogy szerintem ő boldognak született. Ő ilyen típus. Számomra például egész őszintén, ilyennek tűnsz te is. :) Vannak emberek, akik tényleg ilyen pozitív, boldog – hát mondjuk így – típusúak? Lehet születni a boldogságra?

A tudomány jelenlegi állása szerint van benne genetika, ahogyan örökölhetünk hajlamot depresszióra, vannak olyan gének is, amik például azt befolyásolják, hogy mennyire könnyen építünk kapcsolatokat másokkal, ami nagyban hozzájárulhat a boldogságunkhoz. Egészen széles spektrumon találhatunk kutatásokat arról, vajon a boldogságunk mekkora részét „örököljük”, de egy dolog közös bennük: egyik sem állítja, hogy 100%-ban boldognak vagy boldogtalannak születünk.

De aki a kevésbé boldogok közé tartozik, annak is van lehetősége ezen változtatni, ugye? Tanulható a boldogság? A jól lét?

Igen! Én nem találtam kutatást, ami azt mondta volna, hogy ha a mami sokat panaszkodott, és te is érzed a késztetést, akkor sajnos ennyi, te már így maradsz. Ez most rémesen leegyszerűsítő, de érted!

Vannak örökletes tényezők, de emellett mindig van nálad hatalom, hogy jobban lehess. Mindig. Ami pedig nagyon izgalmas, hogy abban is viszonylag nagy egyetértés van, hogy

a boldogságunk azon része, ami nem velünk születik, főként a belső világunkon, és nem a külső körülményeinken múlik. Azaz, ha az öröm, az elégedettség, esetleg a boldogság a célod, a legfontosabb, amit tehetsz, a belső munka, nem az új autó vagy a nagyobb ház.

Nem tudom, hogy én hogy állok ezekkel a génekkel, de azt igen, hogy dönteni szoktam az öröm mellett. Azaz jelen vagyok a belső monológjaimban, észreveszem a bennem hangoskodó cinikust, elejét veszem az önbántásnak, és tudatosan viszem a fókuszom a dolgokra, amikért hálás lehetek. Ez mindannyiunknak elérhető a megfelelő eszközökkel.

Új autó... nagyobb ház... jó, hogy ezt behoztad, mert én is azt látom, hogy a (fogyasztói) társadalmunknak, a világnak... kábé senkinek nem célja, hogy mi, emberek boldogok legyünk…

Sajnos nem. A többet, gyorsabban, nagyobbat árnyékában keressük a jobb napokat.

Van egy izgalmas kutatás, ami arról szól, hogy minél többet tévéznek az emberek, annál többet költenek, és annál elégedetlenebbek a saját helyzetükkel. Azaz semmi nem változik, de mire felállsz a hétvégén a kanapéról, kicsit kevesebb pénzed lesz, és még nyomorultabbul is érzed magad.

A helyzet az, hogy a legtöbb dolog, amitől bizonyítottan jobban leszünk, ingyen van, de legalábbis nem lehet nagyüzemileg gyártani. A hála, a kedvesség, a tudatos jelenlét, azaz a mindfulness, a megtartó emberi kapcsolatok, a meditáció, a jóga. Ezekről mind szó van a könyvben, mert tényleg a kis dolgok a nagy dolgok. Ezek fordítják át a rossz napokat a nap végi köszi, jól vagyok-ba.

A könyvben és a könyv bemutatóján is kiemelted a határhúzás fontosságát. Ez egy elég nehéz feladat egy olyan világban, ahol pozitív érdem egy önéletrajzban a „terhelhetőség”. Amikor a túlórázás nem pozitívum, hanem kimondatlanul, de sajnos egyre több munkahelyen alap... Mit gondolsz erről?

Azt, hogy nagyon sok ilyen probléma, különösen a munka világában, a helytelen feltételezésekből fakad. Azt gondoljuk, hogy a több munkaóra nagyobb hatékonyságot jelent, de különösen a magas koncentrációt igénylő feladatoknál ez nem így van.

A pihenés nem lustaság, a pihenés a munka része.

Tényleg! Amikor te pihensz, az agyad elmélyíti a megszerzett tudást, összefüggéseket keres, problémákat old meg. Azt hiszed, csak neked jön a megoldás hazafelé sétálva vagy szabadságon az egész nap gyűrt munkahelyi problémára? Dehogy, ez teljesen normális, az agyunk ilyenkor dolgozik a háttérben, de egy másik módban. Én ezért is vagyok hálás a cégeknek, amik meghívnak tréninget tartani. Mert ehhez őrült nagy nyitottság kell! Ilyen mintákat felülírni nem egyszerű. Elhinni, hogy talán nem a munkaórákat kell növelni, hanem például fókuszáltságot javítani mindfulness tréninggel, vagy ahelyett, hogy rászólnának az emberekre, hogy „ne legyél már olyan negatív, rontod a morált”, stresszoldó technikákat taníthatunk nekik, hogy jobban kezeljék a kiélezett helyzeteket. Büszke vagyok ezekre a cégekre, és látszik, hogy javul a termelékenységük, miközben csökken a fluktuáció, azaz kevesebben mondanak fel. Ezzel pedig meg is érkeztünk a legkárosabb prekoncepcióhoz, amit igyekszem ledönteni. Lehet egyszerre jó az ott dolgozóknak és a cégnek. Szóval nem kell dönteni, hogy üzletileg leszünk sikeresek, vagy emberséges munkaadókká válunk.

Hogy jött a könyv gondolata?

Egészen őszintén, sehogy. A Libertine Könyvkiadó és Könyvesbolt vezetője, Szabados Ági volt nálam egy elvonuláson télen, és a végén mondta, hogy írnom kellene egy könyvet. Ennél nagyobb őrültséget is mondtak már emberek egy ilyen élmény után. Tényleg napokig magunkat építjük, egymást tartjuk, zseniálisan transzformatív élmény, gondoltam, hogy most lelkes, de nem hittem, hogy pár héttel később újra keresni fog. Hálás vagyok neki, nem is tudja, mennyire.

Mi, olvasók is! És neked is. És mesélj, milyen volt könyvet írni? Ági szokta mondani, hogy könyvolvasás közben is kerülhetünk meditatív állapotba. Írás közben is? :)

Oh, hát ez egy különleges önismereti gyakorlat volt! Őszintén: a totális ráhangolódástól, a teljes „mitgondoltammégis”-ig volt minden. Azért is mondom ezt, mert fontos tudni, hogy

attól, hogy valami jó, még nem könnyű.

Mert persze nagyon jó volt! Elképesztően hálás vagyok a csapatnak, akikkel dolgoztam, nélkülük nem lenne ugyanez a könyv, és én sem.

Mi a legegyszerűbb és leggyorsabb eszközöd/tipped a jól levéshez? (vagy jobban levéshez!?)

A könyv első oldalán már el is mondom ezeket, ha nem bánod ezt idézem onnan:

„Három dolog van, ami 100%-os hatékonysággal tette jobbá a napjaimat: mindig kikérem az extra sült krumplit (később úgyis megbánod, ha nem teszed), kedves vagyok (ez az egyik leghatékonyabb és legönzőbb dolog, amit tehetsz a jóllétedért), és emlékeztetem magam, hogy van miért hálásnak lennem még a legpocsékabb napokon is. Tessék, a három legjobb tippem már az első oldalon kiadtam...”

Ehhez továbbra is tartom magam. Persze mindezekhez tartoznak gyakorlatok is a könyvben, a sült krumplit leszámítva, azzal boldogulsz magad is.

Ahogy olvasom a könyved, és hallgattalak a bemutatón – vagy amikor a workshopodon voltam, már egyébként akkor is – megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne általános iskola első osztálytól egy „jól vagyok” óra a gyerekeknek, ahol tényleg megtanulhatnák, mi az élet igazi értelme, mi teheti őket boldoggá. A könyved tökéletes alap lehetne a tantervhez.

Képzeld, olyan hálás vagyok, mert rendszeresen megyek sulikba, sőt, már ovikba is! Idén ősszel még a Corvinusra is, pont szakdolgozat előtt álló egyetemistáknak fogok segíteni a mentális felkészülésben. Elképesztően fontos lenne, hogy áttegyük az önmagunkról való gondoskodást az „opcionális”, „majd, ha lesz időm” polcról a „szükséges és fontos” polcra. Ennek az egyik lépése lenne, ha ez a gondolkodás bekerülne az oktatási intézményekbe. Azaz a gyerekek, egyetemisták látnák, hogy a matek és az irodalom mellett a belső munka is fontos. Képzeld el mennyire más alapokra helyeződne az önmagukkal való kapcsolatuk így, felnőttként! Ha nemcsak a feladat, de én is számítok. Ha nemcsak a mérhető, de az érezhető is fontos lenne. Én ott leszek, ahol csak tudok, hogy tegyek ezért.