Második oltásom – és más oltások – története

Borítókép: Második oltásom – és más oltások – története Forrás: pixabay/Engin Akyurt
Egy hónappal ezelőtt beszámoltam április 1-i első oltásom kevéssé kacifántos történetéről (az is csak most esett le, hogy bolondok napjára esett, de jó, hogy mégis megkaptam).

Most itt ülök alig egyórás másodoltásosan a gép előtt, enyhén kóvályog a fejem, és próbálom összeszedni, miket meséltek nekem barátok, rokonok és üzletfelek saját vakcinaélményeikről.

Először a sajátomról mondok néhány mondatot, mert a Honvéd kórház tényleg megérdemli. Eredetileg csütörtöki időpontot kaptam a második körre, az volt ugyanis a hivatalos 35. nap, a hatóságok mégis átpakoltak engem és sorstársaimat szombat-vasárnapra az érettségi miatt (bár nekem az égvilágon semmi dolgom nem lett volna ott). Később hallottam, hogy a jövő héten oltandó általános iskolás tanárokat is mind-mind hétvégére penderítették. Az okot megfejteni egyszerű, mint a pofon: inkább fetrengjenek a mellékhatások miatt a szabadidejükben, minthogy drága munkaórákat kelljen rááldozniuk. Hahó, hétfőn nyitnak a sulik, nincs többé online oktatásnak csúfolt otthon henyélés, elvtársak!

Na de vissza a kórházhoz. Első alkalommal késő délelőtti időpontot kaptam, így kimaradtam a sorbanállásból, de mivel most reggel hétre szólt a behívó, én pedig tizenöt perccel korábban érkeztem, a kapunyitásig pontosan negyedórát kellett ácsorogni a távolságtartást egyébként igen komolyan tiszteletben tartó sorban. A mögöttem álló tanárnő népszerű ember lehetett, kétpercenként köszönt rá egy kolléga, az egyikükkel hosszan megvitatta a hétfői ofő órát, én meg csendben lúdbőröztem, mivel még el se jutottam annak megértéséig, hogy jövő héttől hús-vér embereknek kell órákat tartani. Kicsit úgy érzem magam, mint a színész, aki elfelejtette, hogy két nap múlva előadása van, és nem tanulta meg a szöveget.

Alighogy az óra a hetet elütötte, megnyílt a kapu, és az első alkalommal megtapasztalt profizmus megismétlődött. A katonák és a személyzet feszesen, de udvariasan irányították a tömeget, akik az épületbe jutva már gyorsabban szedték a lábukat, és a távolságtartást is feledni látszottak, de annyi baj legyen, bár kifejezetten nem bírom, ha egy csattogó cipő a sarkamat célozza, plusz a nyakamba is lihegnek. Tíz perc alatt az oltópontnál voltam, mialatt egyetlen bakit észleltem csupán. Az udvaron az egyik katona gondosan ellenőrizte, hogy valóban a Pfizeresek közé tartozik-e mindenki, de valahol mégis porszem került az olajozottan kattogó gépezetbe: egy eltévedt Sinopharmos úr kétségbeesetten sodródott a Pfizerre éhes tömeggel, mígnem egy fehér köpenyes nő végül meghallotta a panaszát, és kiemelte a csörtető csordából.

A doki és az asszisztens baromi kedvesek voltak, az oltás húsz másodpercig tartott, majd a lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak az oltóanyag nevét tartalmazó papírra – ezek tudnak valamit. A kinti kötelező és eseménytelen negyedórás ücsörgés után hazaindultam, és útközben még a Sparba is betértem, pedig ez a vakmerő lépés az első oltás után eszembe nem jutott volna.

Szóval most itt ülök bágyadtan a monitornál, nemrég alattomosan fájni kezdett a fejem: a halántékomból indult, és lesugárzik a tarkóm felé. Mielőtt elhatalmasodna a mellékhatás-cunami, gyorsan összeszedek pár élményt, ahogy a leadben ígértem.

Egy oltás után a kutyától kapta el?

Edina 65 éves elmúlt, és nála óvatosabb ember nem létezik a földön. Kesztyűben megy mindenhova - már ha megy egyáltalán, de inkább otthon ül. Soha nem száll tömegközlekedésre, nem megy boltba, a fiai intézik helyette a nagybevásárlást, az FFP2-es maszkjába pedig még egy extra betétet is rakott, hogy semmi kéretlen dolog ne szűrődjön át rajta. Az egyetlen, amit kénytelen bevállalni, az a kutyasétáltatás naponta háromszor, de még az eb lábait is megmossa minden visszaérkezés után, biztos, ami biztos. Edina annak rendje s módja szerint megkapta első Sinopharm-oltását, szóval minden a hepiend felé mutatott, pár héttel később azonban mégis belázasodott, a tesztje pedig pozitív lett. Vajon szegény Buksi törte át a falat a gonosz vírus számára? Sose tudjuk meg.

Az orvos, aki pár héttel a két oltása után covidos lett

Lajos egészségügyi dolgozóként az elsők között volt, aki megkapta mind a két oltást, március végén mégis enyhe covidos tüneteket észlelt magán. Persze nem lepődött meg, hiszen tisztában volt vele, hogy semmilyen oltás sem nyújt 100%-os védelmet. A vakcinának köszönhetően mégis minimális szimptómákkal vészelte át a betegséget.

Malária

Ez csak egy átlagos mellékhatás-történet, de annak, aki átélte, nem volt egy fáklyásmenet. Zoli az első adag Pfizert aprócska bágyadtsággal vészelte át, és a másodikkal sem volt semmi problémája. Napközben. Éjjel azonban arra ébredt, hogy reszket, mint a falevél, gyerekkori olvasmányaiból így képzelte a maláriás rohamokat. Magára tekert két takarót, felvett egy pulcsit, de a hidegrázás nem múlt el, sőt, még a felesége is felriadt arra, hogy rázkódik az ágy alattuk. Végül két Algopyrin segített a dolgon, és Zolinak reggelre kutya baja nem volt.

Apropó mellékhatás: egyik ismerősöm szinte semmi mellékhatást nem észlelt a Szputnyik után, de ahelyett, hogy örült volna, a fejébe vette, hogy ez a vakcina hatástalanságának legékesebb bizonyítéka.

Oltássznobizmus?

A végére hagytam az általános összefoglalót a személyesen megtapasztalt vakcinapreferenciákról. Az oltássznob szót egyébként a húgom alkotta, akit rendkívül idegesít, hogy mindenki válogat a vakcinák között. S valóban, az ismerőseim zöme vad Pfizeres, közülük többen még várólistán vannak, s aki elfogadta az Astrát, a Sinopharmot vagy a Szputnyikot, a mai napig úgy érzi, hogy megalkudott a sorssal. De ismerek olyan embert is, aki szerint az egész hajcihő nem más, mint politika, s neki aztán tökmindegy, melyik vakcinát dobja a gép (kínait kapott végül, amit épp most fogadott el a WHO). A legmeglepőbb egy huszonkét éves fiatalember vallomása volt, aki vagy Pfizert szeretne, vagy Sinopharmot. Ezekben bízik. A többiben nem.

Új szó keletkezett önportré témakörében: vakcinaszelfi. Beoltott sztárok is hódolnak az év trendjének. Nézd meg a galériánkban!