Ilyenek voltunk: legendás kvízműsorok a televízióban

Gyerek- és kamaszkoromban rengeteg kvízműsort néztünk otthon a családdal, este nyolckor, főműsoridőben. Kezdetben csak egy csatorna létezett az országban, internet nem volt még, nem csoda, hogy százezredmagunkkal a képernyőre tapadtunk, kellett az embernek az izgalomfaktor. Igazi összcsaládi program volt, amit mindenki várt: olyankor boldogan magasztaltuk vagy cikiztük a játékosokat, fogtuk a fejünket, ha nem tudtak valami alapvető egyszerűségű dolgot, elismerően biccentettünk, amikor okosak voltak, szurkoltunk a szimpi arcoknak és alig vártuk, hogy kiejtsék a hülyéket. Apámat sokáig bíztatta a család, hogy próbálkozzon meg valamelyikkel, tuti nagy összeget nyerne, a tesóm fejében pedig komolyan megfordult, hogy jelentkezik az egyik sztárműsorba és komoly lóvét hoz haza a nagy eszével. Sajnos egyikre sem került sor.
Akkoriban a tárgyi tudás, a műveltség, a kulturális világban való biztos eligazodás komoly tőkét jelentett, ha az ember Vágó Istvánhoz, Egri Jánoshoz vagy Rózsa Györgyhöz szeretett volna bekerülni. Manapság más a helyzet, a felhígulás sokakban meg is izmosítja a könnyes nosztalgiát. Bezzeg a mi időnkben még tudni kellett ezt, tanultuk azt… ismerős? Összegyűjtöttünk néhány ismert vetélkedőt a közelmúltból, hogy együtt emlékezzünk egy másik világra, egy homogénebb műsorigényű televíziós időszakra. Te mindegyiket láttad? Idézzük fel közösen!
Van benne valami
A műsor 1987-ben indult, és egészen 1993-ig megtartotta a formátumot a televízió. A Van benne… tulajdonképpen egy barkochbajáték volt, és ha a játékos időben kitalálta a megfejtést, nyerhetett háztartási eszközt, vagy akár egy motort, de egy sima írótollat is… A játékot a nagy sztár, Vágó István vezette, Gálvölgyi János pedig készített belőle egy máig idézhető, nagyszerű paródiát.
Legyen ön is milliomos!
„Telefonos segítséget kérek!” Emlékszünk, ugye? A műsor 2000-től egészen 2019-ig tartott, igaz, megszakításokkal, és az RTL végrehajtott néhány műsorvezetőcserét is. A jó zsaru-rossz zsaru szerepkört egy személyben eljátszó műsorvezető (Vágó István, később sokan mások) megfontolt stílusban kötözködött a játékosokkal, akiknek rá kellett jönniük, vajon segíteni vagy ártani akarnak-e nekik ott a másik oldalon. Minden helyes válasz egyre nagyobb pénzösszeget hozott, de egy ország izgulhatott kezeit ökölbe szorítva, hiszen el is lehetett veszíteni az egészet, ha valaki túl bevállalós volt.
