Könyvajánló karácsonyra - ajándékba és elolvasásra egyaránt!

Könyvajánló karácsonyra Jonathan Franzen: Keresztutak A Javítások és a Szabadság című Franzen-remekművek annak idején nagy kedvenceim voltak, és ezzel nem vagyok egyedül: az amerikai író máig az egyik legnépszerűbb széppróza-szerző világszerte. Franzent leginkább a modern társadalom működése érdekli, s eddig főleg a fogyasztói világ kialakulásának következményeivel és az amerikai álom eszményének képmutatásával foglalkozott. A Keresztutak sem okoz csalódást a rajongóknak: egy család történetén keresztül Amerika közelmúltjának illúzióival kíván leszámolni a Franzentől ismerős remekbeszabott arcképcsarnokkal és szerteágazó, alaposan dokumentált történeteikkel. Sally Rooney: Hova lettél, szép világ? Rooney idén ősszel megjelent harmadik regénye (is) igazi irodalmi szenzációnak számított, sokan az író eddigi legérettebb alkotásának nevezték (ami művei csekély számát elnézve annyira nem meglepő). A harmincas éveiket taposó entellektüel-figurák ezúttal is párkapcsolati felívelésekben és lejtmenetekben vergődnek, leveleznek, okoskodnak, vitatkoznak egymással, miközben rendíthetetlenül kutatják a világban az önsorsukon túlmutató tágabb összefüggéseket. A Normális emberekben kidolgozott minimálstílust és szerelmi-kapcsolati tematikát követő regénytől fordulatos cselekményt most se várjunk, introvertált és szorongó fiatal emberek lelki és szellemi életéről tudósító, okosan megírt epizódokat viszont annál inkább. Ali Smith: Tél A melankolikus hangulatú regényt a címe és a tartalma egyaránt arra predesztinálja, hogy a decemberi pirosbetűs napok környékén vegyük elő. Karácsonyi történetről van szó ugyanis, amit a száncsengős-kacagós-havazós fajtánál jóval keményebb anyagból gyúrtak. Négy embert zár össze a langyos tél és az áldottnak hazudott szenteste: a rokonok és a plusz egy fő (kiléte legyen titok) gondoskodik róla, hogy némi felvezetés után mindenki levetkezze az öntudat páncélját, és közösen felelevenítse egykori kibeszéletlen, szőnyeg alá sepert konfliktusait. Smith szomorkás-érzelmes családtörténetét Mesterházi Mónika remek fordításában olvashatjuk. Miranda Cowley Heller: Papírpalota Végre az ötvenesekre is gondoltak. Pontosabban Cowley Heller gondolt, aki az HBO egyik góréjaként olyan felejthetetlen sorozatokat tett le az asztalra, mint a Drót vagy a Sírhant Művek . A Papírpalota egy kellemes, megbízható házasságban éldegélő többgyerekes családanya vallomása, aki &bdquo;jobb későn, mint soha”-alapon jót kefél gyerekkori szerelmével, és miután elhálta a plátói kapcsolatot, elgondolkozhat rajta, hogyan tovább. Az egyes szám első személyű, lassan csordogáló cselekményben keverednek az idősíkok, mint a kártyapaklik, megismerkedünk Ellen múltjával és családtagjaival, és az új információknak köszönhetően folyamatosan újraértelmezzük a történetet. A Papírpalota ugyan nem váltja meg az irodalom világát, de soha rosszabb szerelmes regényt. Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve Rengeteg – kicsit talán túl sok - skandináv krimit olvasok mostanában. Az újrealizmus ezen remekművei feltárják az északi társadalmak súlyos erkölcsi válságát és reményvesztettségét, a viharvert főhősök pokoljárása az egész világot meglehetős sötét helynek ábrázolja, tele önsorsrontó, bűnös, vagy kisszerűen gonosz emberekkel. Ez a tematika adja a skandináv bűnregények sava-borsát, a Gyökerestül kitépve pedig a zsáner legjobb formáját hozza: egyik főhőse, Olof Hagström évtizedek óta először utazik el a szülővárosába, ahol nemcsak halott édesapjára bukkan rá, de saját elfeledettnek hitt traumájával is szembesül. A regény mélyre szántó, intelligens, érdekfeszítő olvasmány, és mindezek mellett a svéd állam régi adósságát is törleszti bizonyos ártatlan emberek meghurcoltatásával kapcsolatban. Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba Valaki a zarándokvonaton megkésel egy öreg papot, a fő gyanúsított pedig egy középkorú, makulátlan múltú apáca. Ember legyen a talpán, aki efféle felütésre nem kapja fel a fejét, a kissé hatásvadász címről pedig még nem is beszéltünk. Cserháti Éva könyve, a K-É.Z-sorozat harmadik kötete szállítja is az elvárt krimi-muníciót, bűnténye kellően izgalmas és rejtélyes, a dramaturgia inkább többé, mint kevésbé megáll a lábán, és annyi remekül felskiccelt figurával ismerkedhetünk benne össze, hogy bármelyik skandináv szerző megnyalná mind a tíz ujját. A retrospektív részekkel azonban nem voltam teljesen kibékülve – kiszámítható a sztori és kimódolt a nyelvezet -, itt-ott pedig lélektani hiányérzeteim is akadtak. Mégis jó szívvel ajánlom álmatlansággal gyötrő éjszakákra, főleg ha az ablakunkon túl süvölt a szél és kavarog a hó. Svejk 100 Megnyomorító, aljas, vagy pocsolyalangyos hatalmak ábrázolásához máig nincs jobb Svejknél, a kisembernél, a civilnél, a szkeptikus szemlélődő örök archetípusánál. Aki idén fújhatott el száz gyertyát a tortáján. Ebből az alkalomból tíz magyar író mesélte tovább Hasek figurájának félbeszakadt történetét 1921-től 2021-ig, hogy felfejtse, mi minden történhet egy efféle derék katonával a folyton változó világban. Vida Gábor, Végel László, Benedek Szabolcs, Bánki Éva, Parti Nagy Lajos, Szeifert Natália, Solymosi Bálint, Bencsik Orsolya, Száz Pál és Kukorelly Endre mikrotörténeteiből és Ráskai Szabolcs rajzaiból tipikusan kelet-európai nagytotál kerekedik, középpontban az emberrel, aki épp eleget látott. Kemény István: Állástalan táncos Igazságtalan lenne, ha a lírát kihagynánk ebből az összeállításból, mert régóta komoly szívfájdalma minden magára valamit is adó kulturális újságírónak, hogy a verseskötet nem eléggé piacképes áru. Kemény István új kötete pedig igazán figyelemfelkeltő, valódi hiátustöltő darab: a költő-író Hegyi Katalin irodalomtörténésszel folytatott beszélgetései közé ékelte költeményeit , melyek – azaz csevej és vers – szoros idő- és témabeli szimbiózisban forrnak össze. Az 1980-tól, Kemény tizennyolc és háromnegyed éves korától a jelenig terjedő különleges életútinterjú és lírai gyűjtemény az elejétől a végéig olvastatja magát, és számos személyes háttérinfóval gazdagítja tudásunkat életről, családról, politikáról, költészetről, egyáltalán: Kemény Istvánról. Tisza Kata: Egyedül Talán tisztességtelen leírni, de Tisza Kata kötetének lapozgatása közben felrémlett bennem egy másik pszichológus végzettségű szerző, akinek szintén a közelmúltban jelent meg nőknek dedikált segítőkönyve. Az a könyv, ami öndefiníciója szerint a függetlenségről, a sorsirányításról, a boldogságról és az önállóságról szólna. Az a könyv, amit nem vettem meg, nem olvastam végig, csak idézeteket tanulmányoztam itt-ott, s mivel, mint a bizarr szerkezeteknek általában, nem tudtam rájönni a mozgatórugójára, pont ennyi elég is volt belőle. Tisza Kata veszteségekről, gyászról, öregedésről és a belső béke megtalálásáról szóló kötete a &bdquo;sikerasszony” észosztásának inverze: felszínes és öntetszelgő közhelygyűjtemény helyett pszichológiai élveboncolás, mélyre fúró és az önmagukon végzett munka nehézségeit el nem hallgató munka, amely bátran vállalkozik a személyiség belső törésvonalainak feltárására.