Ennek tiszteletére kifogyhatatlan szerelmes kánonunkból válogattam tizenegy szerelmes verset, klasszikust és kortársat egyaránt, hogy – tekintve a lehangoló világhelyzetet – ne görbüljön már meg a világ gyémánttengelye. Némelyik virtigli vallomás, máshol a szerelem csak ürügy (manapság nem trendi szerelmes verseket írni, kikoptak a divatból), van közte kurta és van kimondottan terjedelmes, de a lényeg: ütős, jelentős, gyakran exkluzív költeményekről van szó, amelyek mindenkinek erőt adnak a nagy tavaszi újraindításhoz.

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Áfra János: Szorongásaink

Nem az van, amit vársz, az van, amit teszel.

Együttlétünk hasadék, remélem, jelen leszel.

És sosem akarom megtudni, mi volna különben,

nem érdekel kikkel és hogyan élnél, ha nélkülem,

mit és miért tennél meg velük, miből mivé lennél,

ha más férfiak küzdenének folyton a jelenlétedért,

nem akarom tudni, nőket miért csókolnál másképp,

s nem vonz a többi elkerülni akart lehetőségkép,

de téged izgat a gondolat, mivé válhatnék nélküled,

azt akarod, mondjam el, kit választanék, ha nem veled,

mit és miért tennék máshogy, mással mivé lennék,

ha többé nem kellene könyörögnöm az együttlétekért,

tudni szeretnéd, szabadabbnak érezném-e a csókokat

más ajkakon, s ugyanígy várnám-e a találkozásokat.

Bennem a nyugtalan várakozás túlcsordulni kész,

de a benned támadt repedéseken átfolyik az egész.

Galériánkban további csodálatos verseket találsz!