Kisvárosi hangulat
Persze Kaposvárt nem csak a színházáért érdemes felkeresni. Somogyország virágos fővárosa az ország egyik legkedvesebb városa – sétálgass csak a csendes, fákkal szegélyezett utcákon, pihenj valamelyik gondozott parkjában, kezdj el beszélgetni egy-két helybélivel, és magad is meggyőződhetsz erről.
A város főterén, a Kossuth téren áll a Városháza, tornyával – melyben óránként harangjáték csendül fel – a katolikus templom tornya szemez, a téren kőlapok közötti szökőkutakból víz bukkan fel. AKapos Szálló nem a város éke, a hetvenes évek szürke emléke, az aljában viszont jót lehet ebédelni, kávézni. Bár aki kávéra vágyik, a híres Stühmer cukrászdát keresse fel, isteni velencei sütiket, finom kávét, hozzá mézeskalácsot kínálnak. Ez már a Fő utca, itt még lehet kirakatot nézni, bámészkodni. Kisváros ez, érezni a tempón, vannak egészen régi homlokzatok, Csokonai-mellszobor, a Megyeháza klasszikusan egyszerű épülete,
20-as évekbeli többemeletes polgárház, és egy-két modernebb építmény is – ezek sajnos csak hellyel-közzel simulnak ahangulatos utcaképbe.

Ma játék, holnap emlék
A Fő utca végén a Dorottya Szálló, vele szemben a Korzó étterem – éhen Kaposváron sem halsz. A Korzó mellett jobbra nyíló Dózsa György utca vezet az állomáshoz és a színházhoz.
Alig néhány hónap alatt kétszer is töltöttem egy-egy estét és egy fél napot Kaposváron. Budapestről utaztam ide, hogy színházba menjek, ahogy nagyon régen nagyon sokszor tettem itt. Sőt, életem legelső színházi élménye is a kaposvári színházhoz kötődik. Ma is emlékszem arra a régi téli estére, ahogy anyukámmal az előadás után hazasétálunk acsendes hóesésben, a színháztól egészen a Kanizsai utca végéig, ahol a nagymamámék laktak. Most már én viszem színházba a lányomat, és ha nem is ez az első színházi élménye, biztos, hogy maradandó. A hálás kaposvári közönséggel együtt állva tapsoltunk a fantasztikus játékot nyújtó TörőcsikMarinak.

Szerző: F. Nagy Ágnes, illusztráció: László Zsuzsi
Megjelent: 2010. január. Ui. rovat. Minden jog fenntartva.