Miért imádják a mai huszonévesek is a Jóbarátokat?

jóbarátok, könyv Forrás: 21. század kiadó
A Jóbarátok-generáció médiaszociológiai analízis és kedélyes csevegőkönyv egyszerre: a szerző, Saul Austerlitz gondosan elemzi a műsor genealógiáját, egyedülálló sikerének okait, utóéletét, ugyanakkor igyekszik kielégíteni az olvasó pletykaéhségét is. Egy olyan könyvről van szó, amelynek minden rajongó polcán ott van a helye, de azoknak is tanulságos lehet, akik kíváncsiak a boldogult kilencvenes évekre, amikor a világ nyugati felén sokan azt képzelték, hogy itt van már a Kánaán.

A szitkom népszerűbb, mint egy mozis blockbuster. A kávézóban és nappaliban ücsörgő huszonéves fiatalok (erősen kiszínezett) mindennapjainak tíz évadon át tartó bombasikere megkerülhetetlenné tette a huszonkét perces röhögős műfajt, és megágyazott olyan produkcióknak, mint például az Így jártam anyátokkal. De miért pont a Jóbarátoknak sikerült ennyire? Mit eszik több millió néző ma, a #metoo, a BLM, a koronavírus és Donald Trump korában hat fehér középosztálybeli fiatalon, akik még nem tudják, hogy a WTC nemsokára leomlik, majd a koronavírus miatt leáll az egész világ? Milyen kulisszatitkokat őriznek a díszletfalak? Saul Austerlitz író rengeteget beszélgetett a sorozat két szülőjével, Marta Kauffmannal és David Crane-nel, valamint írókkal, rendezőkkel, stábtagokkal, színészekkel és a gyártó NBC munkatársaival, hogy ez a 400 oldalas könyv megszülethessen. A benne található érdekességekből szemezgetünk most.

A Dream On című sorozattal ismertté vált Kauffman-Crane páros (Kevin Bright-tal kiegészülve) egy hétoldalas villámprezentációban nyújtotta be a Jóbarátok alapötletét a tévétársaságoknak 1993-ban. Húszas éveikben járó szinglikről akartak sorozatot forgatni, ráadásul egyszerre hatról, ami nem volt szokványos a tévé világában. Crane Chandler humorát a sajátjáról mintázta, sőt, szerette volna, ha a figura hozzá hasonlóan meleg (ez végül nem valósult meg), a rendmániás Monica és az ezoterikus érdeklődésű Phoebe pedig sokat őrzött Kauffman személyiségéből. Az eredeti cím Friends Like Us lett volna, a Central Perket pedig egy Insomnia Café nevű helyről mintázták, ahová az írópáros sokat járt.

A szereplők közül David Schwimmert választották ki elsőnek. Schwimmer színházi emberként nem rajongott a tévéért, végül csak hosszabb unszolásra vállalta el Ross szerepét. A második Lisa Kudrow volt, aki az idegtudomány területén akart diplomázni, de annyira felhúzta magát a modorosan játszó szitkom-színészeken, hogy inkább elment megmutatni, ő mennyivel jobb. Courtney Cox volt a legnagyobb sztár, és először Rachel szerepére választották ki, ő azonban jobban szerette volna Monicát – és meg is kapta. Matt LeBlanc volt a legkevésbé tapasztalt, de minden castingon jobbat és jobbat nyújtott: LeBlanc kedvéért alakították át Joey karakterét szimpla macsóból kedves, egyszerű gondolkodású fiúvá. Jennifer Aniston kis híján kimaradt a sorozatból, mivel egy másik produkcióhoz kötötte szerződés, de végül – nagy kockázatot vállalva – megkapta Rachel szerepét. Chandler karaktere vérbeli komikusért kiáltott, Matthew Perry pedig állítólag nagyon megdöbbent, amikor kiderült, hogy épp rá esett a producerek választása.