Ritkán adódik olyan alkalom, amikor egy Nobel-díjas író segítségével fedezhetünk fel egy helyet. Most így alakult: Orhan Pamuk Isztambul című műve (mely egyébként önéletrajz is) néhol sorvezetőül szolgált számunkra, mialatt jártuk az egykor Bizáncnak, majd Konstantinápolynak nevezett várost.

Egy furcsa török szó:a hüzün
A hüzün a mélabú egy sajátos fajtája, az „isztambuliak legmeghatározóbb, legerősebb és legfertőzőbb érzése”. Pusztulás és veszteség szülte érzés ez, annak fel nem dolgozása, hogy Isztambul az elmúlt 150 év alatt a világ közepéből jelentőségét vesztett várossá vált.

Az Isztambul című Pamuk-regény török kiadásának borítója

Pamuk szerint minden, amit a 19. századi írók (főleg a franciák, akik zarándokhelynek tekintették e várost, így Flaubert és Gautier) fontosnak tartottak elmondani Isztambulról, mára eltűnt. Feloszlatták a janicsársereget, megszűnt a rabszolgapiac, és az 1920-as években André Gide-nek elég volt egyszer beszólni a „rettenetes ruhák” miatt, rögtön betiltották az oszmán öltözködést is. A város még most sem döntötte el, hogy aNyugathoz vagya Kelethez akar-e tartozni.

--pagebreak--

Boszporuszi hajók
A hüzün egy kis szelete az a gondolat is, miszerint „mindenkinek a mi drága Boszporuszunkra fáj a foga”. Ez a Márvány- és a Fekete-tengert összekötő szoros az isztambuliak kultikus helye – utazásunk során mi sem lehetünk meg egy boszporuszi hajókirándulás nélkül.

Mehetünk kis hajóval, nagy hajóval, gyors vagy lassú hajóval – mindegy, valószínűleg a Fatih szultán hídig fognak felvinni. Az oda-vissza nagyjából 10 kilométeres út alatt csodálatos palotákban, szállodákban, fából épült nyaralókban és történelmi emlékekben gyönyörködhetünk (miközben éppen teázunk a fedélzeten). Az óriási forgalmat látva – évente majdnem 60 ezer hajó halad át a szoroson! – persze elgondolkodunk, mennyire lehet biztonságos egy ilyen parti nyaraló. Pamuk ad választ erre is, amikor egy túlélőt idéz: „a harmadik emeleti nappaliban egy hatalmas teherhajóval találtuk szembe magunkat”. Az Eminönü nevű közlekedési csomópontból percenként indulnak a kompok minden irányba: a jegy olcsó, és 15 perc alatt átérhetünk az ázsiai részre. Ott, Kadiköyben és Üsküdarban ugyan semmi fontos látnivaló nincs, de mégiscsak másfajta hangulatú negyedek ezek, másrészt a Topkapi-palotát és a nagy mecseteket a tenger felől is érdemes megnézni. Ott sorakoznak egymás után a híres látványosságok: a Topkapi, az Aja Szófia, a Kék mecset, hátrébb a Szulejmán-dzsámi, lejjebb a szintén pompás Új-dzsámi.

Az öt csoda
A kikötőből 10 perc alatt felvisz a villamos a Sultanahmet térre, Isztambul ötcsillagos látványosságai itt vannak egymás mellett. Az ingyen látogatható Kék mecset – mint nagyjából minden mecset – szinte teljesen üres, a szakrális tér erejét mégis jobban érezzük ott, mint bármely más istenes helyen.

Az Aja Szófia pont az ellenkezője: itt ezerötszáz év passzírozta bele a maga dolgait az épületbe – sok az apró látnivaló, de az épület nem érint meg. A Topkapi-palota egynapos elfoglaltság. A leghosszabb sor a Kincstár előtt állt, de megnézhetjük például a szultánok nadrágjait a Birodalmi viseletek kiállításán, láthatjuk Mohamed szakállának egy darabját a Szent Köpönyeg Termében, és bemehetünk a Körülmetélés Termébe is, ahol a trónörököst szabadították meg a kötelezően eltávolítandótól. (Ennivalót vigyünk, mert az étterem is szemtelenül drága!)
Szintén szenzációs a Cisterna Basilica, ez a föld alatti víztározó, mely egyidős az Aja Szófiával. A tároló tetejét 336 oszlop tartja – apallókon sétálgatni már eleve döbbenetes élmény, de van még meglepetés. Arra, hogy az egyik kultúra már a kora középkorban is milyen „toleráns” volt amásikkal, jó példa a terem végén lévő két, medúzás oszlop: mivel ez a két oszlop rövidebb volt a többinél, talapzatként egy köbméteres, medúzafejeket ábrázoló kőtömböket raktak alájuk. (A medúza a görög mitológia egy félelmetes szereplője, pillantásától kővé válunk.)

Az Aranyszarv-öböl felé indulunk le a Fener negyedbe, hiszen ott további keresztény templomokat, illetve zsinagógákat lehet találni. Lefelé menet sokat látunk a Pamuk által olyannyira kedvelt, többnyire leégett faházakból, vagyis a régi stílusú isztambuli építkezés emlékeiből.

--pagebreak--

Így élnek Isztambulban
Nemcsak az építkezés stílusa változott persze, hanem az isztambuli életé is. Kissé nehézkes lett az elmúlt fél évszázadban. Ennek az az oka, hogy míg a 60-as években másfél millióan laktak itt, jelenleg 12–15 millióra becsülik a városban élők számát! Kétharmaduk nem Isztambulban született. Emiatt aztán nagy a tömeg – a nyugati ember ide érkezve új létformákkal ismerkedik meg. Nekünk ilyenek voltak a félliteres ásványvizet vagy tízes papír zsebkendőt áruló fiúk, ilyen volt a galambokkal teli téren madáreledelt árusító anyóka. Atrükközés és a baksis a mindennapok része (két szállodai recepciósunk kétféle árat mondott például ugyanarra a szolgáltatásra). Máskor meg lemondanak a nekik jogosan járó összeg egy részéről is.

Nem csak az európai oldalon, az ázsiain is toleránsak velünk, ha belépünk egy mecsetbe – ima idején sem néztek ki az üsküdari Iskele-dzsámiból! –, de természetesen maximálisan tiszteletben kell tartani aszabályokat. Még ha Mohamed nem is erről álmodott, a helyi lakosok számára is elfogadott dolog az, hogy cipőjüket filléres nejlonzacskóba csomagolják, az pedig, hogy alkoholárusítás szempontjából milyen messzi az illendő távolság mondjuk egy dzsámitól, nagyrészt a vendéglátóson múlik (legalábbis ezt figyeltük meg).

A nők külön, egy rácsozat mögött imádkozhatnak csak, egyebekben azonban sokkal több joggal rendelkeznek, mint más muszlim államok asszonyai (konkrétan itt nincs többnejűség, a csador meg egyenesen be van tiltva a középületekben). Mivel egy isztambuli utazásból a hamam, vagyis a törökfürdő felkeresése sem maradhatott ki, ott jutott eszünkbe, hogy a beburkolózott nőknek a hamam meztelensége a szabadság lehetőségét kínálta, úgyhogy valószínűleg gyakran jártak oda.

Megint hüzün
Végül is a hüzün, amit oly nagyon meg akartunk érteni, számunkra nem kézzelfogható – csak azok érzik át mélyen és megmásíthatatlanul, akiknek élete és sorsa összefonódott a várossal. Ugyanakkor megérezhetünk mi is egy másik Isztambult, ha el merünk szakadni a sztereotípiáktól, és alámerülünk a kevésbé csillogó városrészekbe még akkor is, ha az élmény megrendítő benyomásokat is tartogathat számunkra.

Közlekedés:
A belvárost átszelő modern villamos zsetonnal működik, a hajók olcsók és jók. A buszozás nem csak a dugók miatt nehézkes: a járatszámok számunkra áttekinthetetlenek – inkább az útirányt kell figyelni a kijelzőn, és rá kell kérdezni a sofőrnél is, merre megy.

Étkezés:
Hamdi Csak látszólag puccos, több száz fős étterem, aFűszerbazártól 50 méterre. Ne ijedjünk meg aMercedesen érkező vendégektől, 5-6 ezer forintból meg tudunk itt ebédelni ketten, ráadásul a terasz még olcsóbb is egy kicsit. Igazi remekeket is készítenek. hamdi.com.tr
Halil Lahmacun Az ázsiai részben, Kadiköy sétálóutcás körzetében található. Nagyon olcsó, és csak lahmacunt, vagyis darált bárányhússal megszórt pizzát árulnak (darabját kábé 300 forintért). A személyzet még a Thank you-t sem ismeri angolul: nagy türelem kell hozzájuk, de roppant kedvesek. Kadiköy, Güneslibahce utca
Szulejmán kávézó A Szulejmán-dzsámi északnyugati sarkánál található kávézót egy mély kertben találhatjuk meg. Árnyas, hűvös helyen, óriási fák alatt ülve ihatjuk meg almateánkat. Igazi menedék a forróságban.
Az ortaköyi kikötő A Boszporusz híd európai lábánál igen kedves, népszerű kis kikötőt találunk. Igaz, az árak borsosak (sör: 1500, kávék: kábé 1000 forint). Ha megtehetjük, mégis üldögéljünk itt egy pár órát, és nézzük az elmenő hajókat.
Pierre Loti kávéház Fantasztikus kilátás nyílik innen a városra, de maga a hely is remek. Az Aranyszarv-öböl északnyugati részén, egy temető fölött van a hegy tetején: lanovkával tudunk fölmenni.

Szállás:
Rose Hotel A kedves kis hotel inkább célszerű, mint kényelmes. Az 50 euróba kerülő szoba hátránya, hogy a franciaágy nagyon kicsi. Előnye viszont, hogy csak 5 percre van a Kék mecsettől. rosehotelistanbul.com

Vásárlás:
A Beyog˘lu negyedben lévő, két kilométer hosszú sétálóutca, az Istiklal nemcsak jó boltokkal, de kiváló bárokkal, éttermekkel is rendelkezik.

Szöveg:Jülling András, fotó:Safa.