-Élményközpont, ami interaktív, színház, játék, ezenkívül foglalkozik társadalmi-oktatási érzékenyítéssel: izgalmasan, egyben nehéznek hangzik. Honnan jött, hogy ilyesmivel szeretnél foglalkozni?

HA: Az egyetem elvégzése után sok mindent csináltam, amiket nem élveztem igazán, viszont a kreativitás és a játék mindig nagyon fontos volt nekem. Korábban családi eseményeken, baráti társaságokban sokszor gyártottunk játékokat egymásnak, és a többek bíztattak, hogy foglalkozzak ezzel, mert ügyesen csinálom, no meg igény is van rá. Úgyhogy felmondtam a munkahelyemen, és szép lassan összeszedtem egy csapatot, akik örömmel vettek részt a projektben. Két szabadulószobával indítottunk, és ahogy egyre sorjáztak az igények, fokozatosan szélesítettük a repertoárunkat. Ma már rengeteg program közül válogathatnak az érdeklődők.

-Például?

HA: Kis túlzással bármilyen játékot fel tudunk kínálni. Vannak kisebb csoportokra és kifejezetten nagy társaságokra írt játékaink, vannak horrorisztikusabb és vannak viccesebb programok, jöhetnek hozzánk gyerekek és felnőttek – a legkülönfélébb korosztályokból.

Az érdeklődők a honlapunkon kiválaszthatják a számukra legmegfelelőbb programot, de ha személyre szabott, egyéni játékot szeretnének, mi abban is rendelkezésükre állunk.

-Vannak színészeitek? Használtok művért? Ijesztgetitek rendesen a delikvenseket?

HA: Dolgozunk színészekkel, drámapedagógusokkal, artistákkal is. Ha arra van igény, természetesen ijesztgetünk is. De az ellenkezőjére is akad példa bőven: visszafogottak és szellemesek vagyunk, amennyiben a megrendelőnek ez a kérése. Nem is beszélve a gyerekprogramjainkról, amik értelemszerűen nem a riogatásról szólnak. Viszont a történeteink hétpecsétes titkok, szóval a sztorikról, a fordulatokról vagy a nyomokról nem szívesen beszélnék, hiszen kőkemény spoilerezés lenne.

-Mi a tapasztalatod: szeretnek játszani az emberek? Gondolok itt arra, hogy ha például egy öltönyös-nyakkendős felsővezető jön el hozzátok a csapatával, be tud vonódni a buliba?

HA: Hogyne, ilyenkor mindenki újra gyerekké válik, és mindenki szereti próbára tenni a nyomozói képességeit. A többségnek nemtől, kortól, beosztástól függetlenül hatalmas a játékigénye, és általában igen jól szórakozik.

-Elmesélsz egy-két vicces történetet?

HA: Nem egyszer előfordult, hogy a felhevült játékosok üldözőbe vették a színészeinket, vagy nem engedték, hogy egyik helyszínről átmenjenek egy másikra: rátelepedtek az autóra, vagy a testükkel akadályozták a rosszfiúnak vélt egyén mozgását.

-Hú, és mi történt?

-Semmi. A fiatal rendőr halálra vált, hogy neki most egy gyilkossági ügyben kéne intézkednie. A félreértés eloszlatása után szépen hazament. Egyébként nem ritka, hogy a játékainkban összefolyik fikció és realitás, ha a megrendelő ezt kívánja. A résztvevőknek ilyenkor fogalmuk sincs arról, hogy egy játékban vesznek részt: teljesen gyanútlanok, és mi lassan vezetjük át őket egy valós alapszituációból az általunk kitalált világba. Nagyon izgalmas folyamat.

-Nehéz megkerülni a kérdést: hogyan vészeli a cég a pandémiát? Gondolom, nem könnyű.

HA: Nem az. Tavaly tavasszal igyekeztünk átállni az online világra, és olyan hibrid játékokat készítettünk, amiknek általában offline elemei is vannak: a játékosoknak egyszer-egyszer ki kell mennie az utcára, de ha nem, a monitor elől felállni, elmozdulni akkor is muszáj nekik. Elkészült egy Titkok Háza című játék is: egy babaházat lehet kikölcsönözni – egy futár hozza-viszi, mindig gondosan fertőtlenítjük -, és tulajdonképpen szabadulószobaként funkcionál, azaz a házon belül követhetnek a játékosok különböző nyomokat.

A Detectivity-nek minden nyáron volt gyerektábora, ezeket tavaly megtarthattuk, és reméljük, hogy idén is lehetnek. Ezen kívül jelenleg készül egy online oktatási játékunk a Hősök Tere Kezdeményezéssel, ami a cyberbullyinggal foglalkozik, és nemcsak online, de tantermi verziója is lesz. Ezenkívül tervezünk új sétálós, interaktív nyomozásokat. De nem tagadom, hogy nehéz. Már nagyon várjuk a nyitást.

Ha pedig még több borzongásra vágysz, lapozd föl skandináv krimiajánlónkat!