Magyarország jelentés része még a XIX. században is vízjárta helynek számított. A folyamszabályozások előtt a menetrendszerinti árvizek beterítették a sík vidékeket. Külön foglalkozásnak számított a pákász: aki ezen vízjárta, hol elöntött, hol mocsaras, hol kiszáradó területek gazdája volt. A folyamszabályozásokkal és a mocsarak lecsapolásával aztán nagyon sök földterületet bevontak a mezőgazdasági művelésbe. Mutatóban azért marad némi mocsár és láp, de ma már az országnak mintegy 1,1 százalékát borítják. Azaz: nyitott szemmel kell járni, ha ilyesmit szeretnénk találni.

A mocsár és a láp között az a különbség, hogy míg a mocsár egy növényektől lassan bezáródó vízfelület, addig a láp tőzegmohát is „termel”. A tőzeg aztán alásüllyed, megsavanyítja a víz kémhatását. A tőzeges lápok lehetnek úgynevezett dagadólápok: amikor a tőzeg a vízfelszín síkja fölé dagad. Az úszóláp azt jelenti, hogy a tőzeges sziget elválik a meder aljától, és úszkál ide-oda a vízfelszínen. És még valami: annak idején, a lebomló szerves anyagok egy része metángázzá alakult át. Ez az elszökő metán, ha öngyulladással lángra kapott, sejtelmesen imbolygott a mocsár felett, és ezt nevezték lidércfénynek. Úgy nézett ki, mint az öngyújtó lángja, és kékes fénnyel égett. Utánakérdeztem: ma Magyarországon ilyet sajnos már nem lehet látni.

De Magyarországon érdemes meglátogatni néhány érdekes mocsarat-lápot. Íme három, amit jó szívvel ajánlunk:

Tatai Fényes tanösvény

Kedvenc helyem: remekül ki van építve, és meglepően izgalmas. A Fényes fürdő helyén anno annyi jó minőségű karsztvíz tört fel, hogy még Budapestet is innen akarták vízzel ellátni. A vértesi bauxitbányászat miatt a források vize elapadt, Tata „kiszáradt”. A bányaművelés felhagyásával a víz fokozatosan visszatért a városba (ma már pincékben is felfakadnak a régi források, amelyek a házakat is veszélyeztetik), és a Fényes fürdő égerláp vidéke is újra víz alá került. Nagyszerű, cölöpre emelt allékon lehet bejárni a nem túl nagy területet. A meleg vízű források a túra felénél szabad szemmel láthatóan gyöngyöznek a mocsár alján. Kilátóból magasabbról is szemlélhetjük a hideg időben gőzpárába boruló, költői erdőséget, és a madárvilágot. Elsőrangú szórakozás egy mocsári meseországban!

Merzse mocsár, Ferihegy

Ferihegyen nem csak a reptér van, hanem a kiváló Merzse mocsár, amely híven modellezi, hogy milyenek lehettek anno az Alföldet beborító mocsárrendszerek. Fővárosiaknak csak egy ugrás a Merzse: a rákoskerti vasúti megállótól negyedóra gyalogosan. Az öntésagyag rétegek felett alakult ki a mocsár, amelynek közepén úszólápok jönnek-mennek. Tele van védett növényekkel és állatokkal – ez utóbbiakat a láp mellett kialakított madármegfigyelő toronyból is obszerválhatjuk.

Nyíres tó, Báb tava: Csaroda

Ebben a kis országban szinte semmi nincs messze – de szó mi szó, a Szabolcs-Szatmár megyei Csaroda azért elég messze van. De érdemes meglátogatni. Ezek egészen apró lápok, és csakis vezetővel látogathatók. Tipikus dagadólápok, vagyis tőzegmoha borítja őket. Rengeteg olyan növény található rajtuk, amelyek úgynevezett reliktumfajok: régebbi földtörténeti időkből maradtak meg ezen a nagyon kis területen. Van itt tőzegorchidea , de például kereklevelű harmatfű is. Ez utóbbi rovarfogó növény: apró, csillogó kis gömbjei vízcseppként hívogatják az ízeltlábúakat, de ezek igazából ragadós emésztőenzimek: a nitrogénban szegény tőzeglápon így pótolja a tápanyagokat ez a leleményes kis növényke.

Belföldi kirándulások, amiket idén nem fogok kihagyni