Sokak szerint az, hogy milyen kapcsolatot ápolunk a vízzel, ami már az anyaméhben leledzésünk hónapjait meghatározta, sokat elmond saját magunkról is. Szeretjük őt, örömmel megmerítkezünk benne, vagy inkább rettegünk és szorongásaink kivetülését látjuk benne? Rémülettel tölt el bennünket a természetes tavak, folyók, tengerek és óceánok magától értetődő, mégis könnyen veszélyessé váló ölelése? Tönkretette-e évekre kíváncsi odafordulásunkat a Spielberg-féle Cápa, vagy semmi sem tántoríthatott el bennünket a nagy kékség imádatától?

Animáció, horror, katasztrófafilm, dokumentum, sci-fi és dráma: összegyűjtöttünk néhány filmet a tenger alól, amik különböző zsánerben és hangvételben beszélnek ember – esetleg állat – különleges kapcsolatáról az őselemmel, amivel oly szívesen egyesülünk újra – vagy épp menekülünk előle minél messzebbre.

Némó nyomában

A Pixar Animációs Stúdió kis remeke egy óceánlakó bohóchalról szól, akitől elragadják a fiát, ő pedig nem rest bejárni ungot-berket, cápatanyát, emberi lakot, teknősuszonyt és halászhálót, hogy rátaláljon az elveszett utódra. A Némó nyomában tele van remek mellékalakkal, senkinek sem kell bemutatni például Senillát (eredetiben Dory-t), vagy a menő teknőst, az iszonyat para kislányról, akinek megjelenésekor felcsendül a Psycho legendás hegedűfutama, már ne is beszéljünk. Klasszikus tanmeséről van szó tehát, ami önismeretről, felnőtté válásról, szolidaritásról, barátságról szól, úgy megcsinálva, hogy a kikacsintós poénokkal megtűzdelt mesét a szülők is értékeljék.

A nagy kékség

Luc Besson megcsinálta az Élethalálharcot és a Metrót, mégis A nagy kékséggel futott be világszerte 1988-ban. Nem csoda, az avantgárd kísérletezésnél a világ jobban szereti a melodrámát. Jacques (Jean Marc Barr) a sötét óceánmélység megszállottja, aki szabadtüdős merülésekkel löki adrenalinját a végtelenbe, lelkesen versenyzik a másik őrülttel, gyerekkori barátjával, Enzoval (Jean Reno), majd szerelmes lesz egy újságíróba (Rosanna Arquette), aki viszont átlagos életet tervezne a fiúval. Egy ilyen felállásból természetesen mindenféle megható gebasz származik, a vége pedig garantált nézői könnypatak.

Valamit visz a víz

Ez az 1944-es magyar film kakukktojás a listán, mivel nem a víz alatt játszódik, mégsem akartuk kihagyni hazánk filmtermésének eme gyöngyszemét, ami már címével is témánkba kapaszkodik. A szerelmi dráma egy természetszerető halászról, Jánosról (Jávor Pál) szól, aki családjával boldogan éldegél és dolgozik a víz mellett, élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor egy rejtélyes, gyönyörű asszonyt (Karády Katalin) sodor elé a zavaros folyó. Befogadják, a nő pedig természetesen összezavarja azt a harmonikus világrendet, amiben János él, és amit jól ismer. Bár a film nem kifejezetten víz alatti környezetben játszódik, az őselem és annak titokzatos ereje központi szerepet kap az érzelmes történetben, ami egyébként Zilahy Lajos regényéből készült.

Galériánkban további 5 izgalmas és vizes filmet találsz!