Ismét tiszteletlen leszek, és magammal kezdem. Számtalan vers között őrlődtem József Attilától Weöres Sándor, Pilinszky vagy Petri György költeményein keresztül egészen Jónás Tamásig, de végül egy régi jó ismerősöm Élet és Irodalomban is megjelent soraira esett a választásom. Az árulás, az elhagyatottság, az élet elviselhetetlen nehézsége többször átélt léttapasztalatom, mint mindannyiunknak, s amikor szembetalálkoztam Noémi versével, majdnem seggre ültem, úgy pofán legyintett Pedig akkor épp egész jól voltam, a ménkű valamivel később csapott be, és akkor – help! – azonnal rákerestem újra. Van ebben a versben valami olyan szégyenkezéstől mentes, elemi erejű fájdalom, ami gond nélkül tör utat magának az ember belsejébe a hárítások és elfojtások vaskos, kusza rétegein át.

Galériánkban további, a szerkesztőség tagjai által mélyen szeretett verseket találtok!

A legmeghatározóbb regényeinket pedig itt ismerheted meg!