Életem könyvei
Színésznő. Öt évig volt a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Számos játékfilmben szerepelt, hazai és nemzetközi filmszemléken is elnyerte a legjobb színésznő díját. 2003 óta szabadúszó, jelenleg A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik című filmben látható a magyar mozikban.
„Ebéd után Nagyapa azt mondta:
- És most jön a...
És mi az öcsémmel kórusban kiáltottuk:
- Olvasáááás!
- Nem, nem, most a szundi jön.«”
...aztán pár perces rituális alkudozás után mind a hárman bevonultunk a hálószobába, ahol Nagyapa felolvasott a Winettouból, mi peddig addig izgultunk az apacsokért, amíg el nem aludtunk mind a hárman, általában először Nagyapa.
Ezután egy nehezebb időszak következett az életemben. Az iskola. Na meg a szóképes olvasás, erről a remek angol módszerről elég hamar kiderült, hogy magyarul nem alkalmas az olvasás oktatására, de addigra sajnos mi már harmadikosok voltunk. Én a mai napig borzasztó lassan olvasok, és viszonylag gyakran olvasok félre szavakat, de ez most, hogy már 30 éve gyakorlom, szerencsére kezd javulni. „Miért nem olvasol soha?” „Mert unalmas.” Ez volt kamaszkorom egyik leggyakoribb párbeszéde édesanyámmal.
Aztán szerencsére olyan pályát választottam, ahol olvasni kell, sokat kell olvasni, sőt az embernek abban a csodában lehet része, hogy megelevenedik, amit olvas. A múlt évben például Bartis Attila csodálatos regényében, A nyugalomban lehettem Fehér Eszter.
Amikor csak olvastam a regényt, már akkor is kész voltam tőle… teljesen… És lehettem az a tiszta lelkű, öntörvényű, szerelmes cigánylány, Csokonay Lili is Esterházy Péter Tizenhét hattyúkjában vagy Szentkálnay Magdalena Móricz Rokonokjában, és még sorolhatnám…. de hogy Esterházynál maradjunk, tavaly játszottuk németül majd magyarul is az Egy nőből készült színdarabot: ilyen sziporkázó szöveget mondani egy színész számára igazi megtiszteltetés. És persze kihívás is, ráadásul nekem németül, de minél többször játszottuk az előadást, annál több, újabb szellemességet és bölcsességet fedeztünk fel benne. A rendezővel, Rácz Erzsébettel a mai napig szívesen idézgetjük. Így a sok nagyszerű regény kötelező elolvasása után lassan megszerettem az olvasást.
Ma már olvasok szabadidőmben is. Sajnos még mindig sokkal kevesebbet, mint szeretnék. Egyik ismerősöm például a szombat délelőttöket mindig olvasással tölti, és ehhez minden körülmények között ragaszkodik. Irigylem érte. Én általában nyaralásokon, utazáskor tudok úgy kikapcsolni, hogy megengedjem magamnak az olvasást. És ha előáll az a szerencsés konstelláció, hogy éppen semmilyen szakmai kötelező olvasmányom nincsen, se tanulnivaló szöveg, akkor boldogan választok magamnak a könyvespolcról egy útitársat, egy időutazást a térbeli utazás mellé. Így jutottam el legutóbbi utazásom során például az 1900-as évek közepére Zimbabwébe Doris Lessingel. A fű dalol megrázóan gyönyörű: feketékről, fehérekről, szerelemről, emancipációról, rasszizmusról – rólunk, emberekről. Nagyon nagy élmény!
És most végezetül meg kellene neveznem életem könyvét. Arra kértek, írjak egy könyvről, egy olyan könyvről, amitől sokat kaptam, ami sokat változtatott a gondolkodásomon, az életemen… az életem könyve a Biblia, az Újszövetség. A legfontosabb könyv. Amit bármikor, bárhol újraolvasok. Mindig találok benne új üzenetet, ami akkor és ott megváltoztatja az életemet, a gondolkodásomat. Nagyon ajánlom mindenkinek. Azoknak is, akik nem hiszik, hogy Krisztus megváltó volt. Nekik is érdemes átgondolni egy 2000 évvel ezelőtt élt tanító gondolatait újra és újra.
- És most jön a...
És mi az öcsémmel kórusban kiáltottuk:
- Olvasáááás!
- Nem, nem, most a szundi jön.«”
...aztán pár perces rituális alkudozás után mind a hárman bevonultunk a hálószobába, ahol Nagyapa felolvasott a Winettouból, mi peddig addig izgultunk az apacsokért, amíg el nem aludtunk mind a hárman, általában először Nagyapa.
Ezután egy nehezebb időszak következett az életemben. Az iskola. Na meg a szóképes olvasás, erről a remek angol módszerről elég hamar kiderült, hogy magyarul nem alkalmas az olvasás oktatására, de addigra sajnos mi már harmadikosok voltunk. Én a mai napig borzasztó lassan olvasok, és viszonylag gyakran olvasok félre szavakat, de ez most, hogy már 30 éve gyakorlom, szerencsére kezd javulni. „Miért nem olvasol soha?” „Mert unalmas.” Ez volt kamaszkorom egyik leggyakoribb párbeszéde édesanyámmal.
Aztán szerencsére olyan pályát választottam, ahol olvasni kell, sokat kell olvasni, sőt az embernek abban a csodában lehet része, hogy megelevenedik, amit olvas. A múlt évben például Bartis Attila csodálatos regényében, A nyugalomban lehettem Fehér Eszter.
Amikor csak olvastam a regényt, már akkor is kész voltam tőle… teljesen… És lehettem az a tiszta lelkű, öntörvényű, szerelmes cigánylány, Csokonay Lili is Esterházy Péter Tizenhét hattyúkjában vagy Szentkálnay Magdalena Móricz Rokonokjában, és még sorolhatnám…. de hogy Esterházynál maradjunk, tavaly játszottuk németül majd magyarul is az Egy nőből készült színdarabot: ilyen sziporkázó szöveget mondani egy színész számára igazi megtiszteltetés. És persze kihívás is, ráadásul nekem németül, de minél többször játszottuk az előadást, annál több, újabb szellemességet és bölcsességet fedeztünk fel benne. A rendezővel, Rácz Erzsébettel a mai napig szívesen idézgetjük. Így a sok nagyszerű regény kötelező elolvasása után lassan megszerettem az olvasást.
Ma már olvasok szabadidőmben is. Sajnos még mindig sokkal kevesebbet, mint szeretnék. Egyik ismerősöm például a szombat délelőttöket mindig olvasással tölti, és ehhez minden körülmények között ragaszkodik. Irigylem érte. Én általában nyaralásokon, utazáskor tudok úgy kikapcsolni, hogy megengedjem magamnak az olvasást. És ha előáll az a szerencsés konstelláció, hogy éppen semmilyen szakmai kötelező olvasmányom nincsen, se tanulnivaló szöveg, akkor boldogan választok magamnak a könyvespolcról egy útitársat, egy időutazást a térbeli utazás mellé. Így jutottam el legutóbbi utazásom során például az 1900-as évek közepére Zimbabwébe Doris Lessingel. A fű dalol megrázóan gyönyörű: feketékről, fehérekről, szerelemről, emancipációról, rasszizmusról – rólunk, emberekről. Nagyon nagy élmény!
És most végezetül meg kellene neveznem életem könyvét. Arra kértek, írjak egy könyvről, egy olyan könyvről, amitől sokat kaptam, ami sokat változtatott a gondolkodásomon, az életemen… az életem könyve a Biblia, az Újszövetség. A legfontosabb könyv. Amit bármikor, bárhol újraolvasok. Mindig találok benne új üzenetet, ami akkor és ott megváltoztatja az életemet, a gondolkodásomat. Nagyon ajánlom mindenkinek. Azoknak is, akik nem hiszik, hogy Krisztus megváltó volt. Nekik is érdemes átgondolni egy 2000 évvel ezelőtt élt tanító gondolatait újra és újra.
![Borítókép: 3 különleges útvonal, amit feltétlenül járjatok be idén tavasszal!]()
Forrás: Unsplash/Tom Merton
![Borítókép: Adj 7 napot magadnak, ami csak rólad szól! Vár önmagad legjobb formája!]()
Forrás: ADRIENNE FELLER
![Borítókép: A Hotel Divinus***** Superior Debrecen zöld szívében, a mindenki által kedvelt Nagyerdőn várja a kikapcsolódni vágyókat.]()
Forrás: Hotel Divinus***** Superior
![Borítókép: Egy szelet Olaszország a GOBUDA Mall-ban]()
Forrás: Pizza Me
