Egy erdélyi utazásunk során olvastam először, egy autó hátsó ülésén, miközben a családom folyton rám szólt: „tedd már le azt a könyvet”. De képtelen voltam rá, csak úgy faltam a sorait, és bár valóban vannak benne jelenetek, amelyektől felfordul az ember gyomra, én végül csak az autóban olvasás miatt dobtam ki a taccsot.

Vian, a francia avantgárd kivételes és provokatív figurája sokszor álnéven alkotott, az 1950-ben megjelent Ki érti a csajokat? című művét például Vernon Sullivanként jegyezte. Polgárpukkasztó tartalom, lebilincselő nyelvhasználat és rendkívül fekete humor jellemzi a kötetet. Amivel amúgy milliókat kaszált, miközben többször is bíróság elé kellett állnia. Na igen, nem értheti mindenki a fekete humort, ahogyan a csajokat sem!

Ezt a kötetét egyébként nem sorolják a kiemelkedő művei közé, miközben mégiscsak egy hamisítatlan Vian-regény, amiből ugyanúgy botránykönyv lett a maga korában, mint a többiből. Nem is csoda, mert nem kifejezetten nőknek vagy érzékeny lelkűeknek, illetve erkölcscsőszöknek való olvasmány. Bőven van benne bunyó, és még több bunyó, legalább annyi vér, erotika, szex, nemi erőszak, piálás és autós üldözés.

Évekkel az erdélyi túra után újra kézbe vettem a kötetet – akkor már jócskán túl voltunk a #metoo-s botrányokon –, mert kíváncsi voltam, vajon tudok-e még felhőtlenül szórakozni, mondjuk, egy olyan jeleneten, amelyben a főhős, Francis Deacon és öccse, Ritchie azzal akarnak heteroszexuálissá tenni egy leszbikus lányt, hogy megerőszakolják, miközben baromira elégedettek magukkal – mármint erkölcsileg. És bár magánemberként elítélem az erőszakot, olvasóként másodszorra is jól szórakoztam. Tudom, ez egyáltalán nem hangzik viccesen annak, akinek még nem volt alkalma elmélyülni Vian humorában, így nem ismeri könyveinek a nőjogi mozgalmakat és a politikai korrektség feltalálását is megelőző, polgárpukkasztó és irracionális világát. Én azonban ugyanolyan ironikusnak találtam a szereplők gonosz ostobaságát, mint egykor, az autó hátsó ülésén. Mintha a világ mit sem változott volna azóta – miközben valószínűleg én vagyok az, aki nem változott, legalábbis abban nem, hogy továbbra is imádom a fekete humort és a valószerűtlen helyzetekre alapozott provokációt. A Ki érti a csajokat? tele van szellemes szleng kifejezésekkel, játékossággal és tréfával. Igazi stílusparódia, amit lehetetlen komolyan venni és lehetetlen nem imádni.

Ahogy Vian mondta:

Öt könyv, ami lehozott a mobilozásról: