Dán affér

Borítókép: Dán affér
Titokban kezdődött románcom a dán fiúval, aki már csak egy évet készült Magyarországon tölteni. Úgy gondoltuk, nem érdemes hosszú távra tervezni. Az év leteltével meghívott búcsúzóul Dániába, hogy töltsük együtt a�szabadságunkat.

Ismerkedés
A repülő egy legóból épült kastély mellett ért földet. A reptér, amely Dánia szárazföldi részét, Jütlandot kiszolgálja, ugyanúgy Billundban van, mint a híres dán építőjáték gyártójának afőhadiszállása. Így a városban egy óriás vidámpark, Legoland is található.
Hűvös időre számítottam, ehelyett még este kilenckor is alkonyba hajló, nyári napsütés fogadott. Az egyenes utcákon téglaköves kis házikók, cikcakkos tetejű, fehérre meszelt templomok sorakoztak. Az utcák kissé kihaltnak tűntek, de amint jobban körülnéztem, észrevettem, hogy a dánok otthonaikban pihennek, amelyeket sem kerítéssel, sem függönnyel nem takarnak el a kíváncsiskodók elől. A lassanként besötétedő tájon át haladva meglepő látvány volt, ahogy az odahaza békésen üldögélő emberek iszogatják esti kávéjukat. Mindenhol gyertyák égtek – hamarosan megértettem: ha egy dán férfi az első randevún gyertyákkal rakja ki az egész lakást, az nem azt jelenti, hogy ennyire biztos adolgában, hanem ez a dán „hygge” kelléke. Így nevezik a dánok a meghitt hangulatban üldögélést – ez náluk nemzeti hobbi.
Másnapra is jutott meglepetés. Első utunk a tengerpartra vezetett – Dániában ez sehol nincs nagyon messze. A dél-európai üdülőhelyekkel ellentétben itt egyáltalán nincs zsúfoltság, akár egy egész hosszú szakaszt is birtokolhatunk kettesben a fehér homokos, tengeri füves, vadrózsákkal benőtt partból. Viszont a hőmérséklet nem olyan magas, mint a mediterrán tájakon, és a vízbe is csak a legelszántabb német turisták merészkednek be. Természetesen itt is vannak felkapottabb helyek, például Skagen a félsziget legészakibb részén (www.skagen.dk), ahol két tenger ér össze állandó hullámveréssel. Az időjárással szerencsénk volt, csak a fürdőruhám maradt otthon, hiszen nem erre számítottam egy skandináv nyaraláson. Épp kezdtem beletörődni, hogy ki kell hagynom ezt az élményt, amikor felfigyeltem rá, hogy néhány dán nő fürdőruhája nem más, mint a fehérneműje. Valószínűleg nem éri meg erre a pár nyári napra beruházni fürdőruhára, vagy egyszerűen csak nem törődnek vele, ki mit gondol, úgyhogy követtem példájukat. Meg kell mondanom, elég felszabadító érzés volt kipróbálni, úgyhogy aki arra jár, bátran tegyen ugyanígy.

Komolyodó kapcsolat
Néhány külön töltött hónap után rájöttünk, hogy kapcsolatunkat nem a távolság fogja meghatározni, így aztán újra Dániába utaztam. Az eső ekkor már három hete megállás nélkül esett. Fazekas tanár úrra, a földrajztanáromra gondoltam, meg arra, amit az óceáni éghajlatról próbált magyarázni. Ha jobban figyeltem volna, talán kétszer is meggondolom, hogy ideutazom-e az évnek ebben a szakaszában. Én már csizmában róttam az utakat, esernyővel a kezemben, de a helyiek ráérősen slattyogtak műanyag ujjbedugós sarujukban, a kismamák vidáman tologatták esővédő nélküli fekete babakocsijukat – úgy látszik, nem ok nélkül nyerték el több felmérés szerint a világ legboldogabb országa címet.
Jókedvük minden bizonnyal azzal is magyarázható, hogy a dánok igyekeznek mindennek ajó oldalát nézni. Ha még okuk is van az ünneplésre, akkor aztán tényleg mindent bevetnek. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor meghívtak kedvesem édesapjának 60.születésnapjára. Ahogy beléptünk az ajtón, Anders nagymamája hozzám sietett, és karomnál fogva magához húzott, amiből én arra következtettem, hogy üdvözlő puszit akar adni. Sajnos tévedtem, Dániában ez szerelmesek között szokás, az ismerősök csak megölelik egymást. Nagyon meglepődött a puszimon, de azért gyorsan túltette magát rajta, mert utána kedélyesen beszélgetett velem és bevont a készülődésbe. Ez nem volt túl megterhelő, mert ottani szokás szerint menüsort rendeltek egy házhoz szállító cégtől. Így a családi összejövetel olcsóbb és oldottabb hangulatú, mint ha valamelyik meglehetősen drága dán étteremben rendeznék. Előételnek általában rákkoktélt vagy halakat esznek, főételnek sült húsokat cukrozott burgonyával, barna szósszal és ribizlizselével, desszertnek pedig marcipántortát, fagylaltot, gyümölcsöt és sajtot. Így csak a kész tálakat segítettem kivinni a gyertyákkal, virágokkal és kis kosarakkal feldíszített asztalokra. Csak a vacsora végén jöttem rá, hogy a kis kosárkáknak szerepük is van. Ebben tartották az ünnepelt számára, kizárólag erre az alkalomra írt dalok szövegét, amelyeket a vacsora végén együtt elénekeltünk. Ez a más eseményeken is nagyon elterjedt elfoglaltság maximálisan kielégíti adánok egyenlőségmániáját, hiszen így mindenkit egyformán bevonnak az ünneplésbe.
Tovább ismerkedtem az országgal is: ezúttal Koppenhága volt soron. Különösen a főpályaudvar mellett található Tivoli vidámpark (www.tivoli.dk) tetszett. Kipirosodott arcú gyerekek szaladgáltak a mesebeli díszletek között, mintha egy Andersen-mese elevenedett volna meg. Ha már a meseírónál tartunk: a főváros másik nevezetessége a hűség jelképének szobra, a Kis hableány, aki örökké várja hercegét a tajtékzó tenger felől.

Múlt és jövő
Nekem nem kellett örökké várnom, az én hercegem a következő tavaszon feleségül kért. Bár Magyarországon telepedtünk le, a következő útjaimon elkezdtem ismerkedni a dán történelemmel. Képzeletemet leginkább a vikingek ragadták meg. Jártunk egy ősi temetőben Aalborgtól északra, egy Lindholm nevű helyen, ahol a vikingek hőseiket ahaláluk után hajójukban elégették, és a nyomát kövekkel rakták körbe. Egészen különös atmoszférája volt ennek az elhagyatott területnek. A Fyrkat nevű erőd mellett viszont nagy a nyüzsgés: egész nyáron vikingnek öltözött asszonyok, férfiak, gyerekek mutatják be egy ősi falu életét (www.vikingdenmark.com).
Néhány évszázadot átugorva az aarhusi Óvárosban folytattam (www.dengamleby.dk) a szórakoztató történelemórákat. Dánia különböző területeiről téglánként hordták ide, építették fel és rendezték be újra a házakat. Jeles alkalmakkor – mint Margit királynő látogatása – itt is jelmezes „lakók” sétálnak az utcákon. A királynőt mi is meglátogathatjuk Koppenhágában, ahol palotája nyitva áll az érdeklődők előtt. Zászló jelzi a tetején, ha lakója a fővárosban tartózkodik. Az Amalienborgban, a királyi család téli rezidenciáján alondonira igencsak hajazó őrségváltás alatt a királynő néha kijön szemügyre venni seregeit. Dániában – különösen Koppenhága környékén – egyébként rengeteg kastély található. A legismertebb természetesen a Hamletből ismert helsingøri Kronborg, de nekem jobban tetszettek az olyan kisebb várak, mint a Frederiksborg Slot.
Tavaly megszületett a kisfiunk, így egy ideig más jellegűek lesznek a dániai kiruccanásaink. Már alig várom, hogy megmutathassam neki a számtalan vízi vidámparkot, állatkertet, sőt, még egy igazi esőerdőt is (www.regnskoven.dk). Nem kérdés, hogy Legolandbe is elmegyünk együtt – hogy a történet kerek legyen.

Szerző: Zsólyomi Eszter, FOTÓ: Bent Naesby, legoland aps, Lennard Nielsen, cees van roeden, Ellen Thoby /www.visitdenmark.com

Ez a cikk Dán affér címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg.

Minden jog fenntartva.