A Történelmiregény-írók Társaságának tagjaként egészen különleges küldetésre vállalkozott. Tizenöt tagtársával közösen megírják gyönyörű fővárosunk történetét Buda & Pest - egy város zivataros századaiból címmel. Naszvadi Judith interjúja.

A Történelmiregény-írók Társaságának tizenhat tagja vágott neki a nagyszabású munkának. Hogyan jutottatok erre az elhatározásra?

Tavaly, amikor az idei terveinken, programjainkon kezdtünk gondolkozni, ráébredtünk, hogy a 2023-as esztendő különösen érdekes lesz a történelem kedvelői számára. Ebben az évben ünnepli ugyanis Budapest a százötvenedik születésnapját, és erre az alkalomra valami igazán különlegessel szerettünk volna előrukkolni. A társaságunk elnöke, Kapa Mátyás a korábbi években már több magyar településről írt városregényt, így felmerült az ötlet, mi lenne, ha ezúttal közösen foglalnánk regénybe az ország legnagyobb városának történetét. Hihetetlenül nagy, de egyben izgalmas kihívásnak tűnt, hogy tizenhat író közösen készítsen egy évszázadokon átívelő, egységes művet. Ráadásul azt is láttuk, hogy előttünk mások még nem igazán próbálkoztak hasonlóval, az ötlet tehát valódi kuriózumnak tűnt. Egyesületünk pályázott is a megvalósításra, de sajnos nem nyertünk támogatást. Ugyanakkor nem adtuk fel a tervet, folyamatosan dolgoztunk a koncepción, sőt a tavalyi év végére már a közös szinopszis első változata is összeállt. Az élet persze mindig hoz meglepetéseket. Vannak olyan esetek, amikor nagy szellemek egymástól függetlenül, párhuzamosan találnak ki valami remek dolgot. Egy kicsit mi is így jártunk, mert néhány hónappal a munka megkezdése után szembesültünk azzal, hogy egy másik, ismert és kiváló szerzőkből álló csapat is közösen ír könyvet a fővárosról. Szerencsére a két koncepció annyira eltérő, hogy jól meg fogunk férni egymás mellett, az olvasók pedig két különböző, a maga nemében kiváló kötetet kaphatnak kézbe Budapest 150. születésnapja alkalmából.

Buda & Pest - egy város zivataros századaiból. A cím egyszerre modern hangzású és utal a Himnuszra. Miért ezt a címet választottátok?

A címválasztás mindig nehéz feladat, hiszen ez alapvetően meghatározhatja az olvasó viszonyát a könyvhöz. A Buda és Pest főcím szinte adott volt, hiszen az általunk feldolgozott, közel nyolcszáz esztendős időszakban két különálló város létezett, amelyek éppen százötven évvel ezelőtt kötötték össze sorsukat. Talán csak az volt a kérdés, hogy milyen sorrendben szerepeljen a két név, hiszen egy ideig Pest-Budaként is emlegették a települést. Végül a térképen szereplő sorrend mellett döntöttünk: bal oldalon Buda, jobb oldalon Pest. Az alcím pedig valóban a Himnuszra utal. Ezzel azt szerettük volna kifejezni, hogy a kötet az egész nemzethez, minden magyarhoz szól, függetlenül attól, hogy hol él vagy mit gondol a világ dolgairól.

A Farkas és Révész család sok évszázados történetén keresztül mutatjátok be a fővárossá cseperedő két város történetét. Kitalált famíliákról van szó?

Igen, a főszereplők két fiktív család leszármazottai. Így nagyobb a szerzők mozgástere, hiszen a valós események és valós történelmi személyek között mozgó kitalált szereplőkkel bármi megtörténhet. Igyekeztünk úgy alakítani a sorsukat, hogy rajtuk keresztül többféle életutat, történetet bemutathassunk úgy, hogy a regényben bőven legyen kaland, rejtély, romantika is. Arra törekedtünk, hogy hiteles, de izgalmas, olvasmányos mű szülessen.

Szerzőként a két világháború közötti időszakot dolgozod fel. Miért éppen ezt választottad?

Amikor a szerzőkkel először beszélgettünk a koncepcióról, az általam kedvelt időszakra, a középkori magyar történelemre gyorsan lecsaptak más írók. Annyira azért nem bántam, mert eddig főleg egyetemes történeti, és Magyarországon annyira nem ismert korszakokat dolgoztam fel, a magyar történelemmel csak pár írásomban foglalkoztam. Ezért is féltem kicsit a feladattól, mert rám így a millennium és a századforduló időszaka várt, amit valamiért nem éreztem annyira izgalmasnak. Majd a szinopszis kidolgozásakor vettem észre, hogy a Horthy-kor szinte teljes egészében kimaradt. Ehhez kaptam egy nagyszerű ötletet, így gyorsan „átpozícionáltam” magam, és mivel ez a korszak már modern, nem is kellett túlságosan történelminek lennem. A gondot az okozta, hogy az 1919-es román megszállás időszakát mindenképp szerettük volna belevenni, én viszont egy 1932-es esemény köré szerveztem volna a történetet. Végül találtunk egy frappáns megoldást, amivel mindkét dolog bemutatásra kerülhetett.

Nemcsak írója, hanem egyben szerkesztője is vagy a kötetnek. Vajon nem túl nagy kihívás egyszerre lánglelkű alkotóként és hidegfejű cenzorként is jelen lenni?

Csak látszólag tűnik annak. A tizenhat részből csupán egyet írtam, így teljesen objektíven tudom nézni a többiek írását. Közösen dolgozunk az elnökünkkel - aki egyébként szintén szerző -, én azt figyelem, hogy az egyes részek önálló történetként állják meg a helyüket, Mátyás pedig - „showrunnerként”- az egészet nézi át, azaz hogy a sztorik végül egységes regényként működjenek. Mivel ebben a munkában mindketten benne vagyunk, a mi írásainkkal külön foglalkozik egy szerkesztő.

Tizenhat szerző, tizenhat világ. Hogyan ment az együttműködés? Voltak-e vitás pontok a kézirat elkészítése közben?

Amikor a projekt ötlete felmerült, a szerzők nagyon lelkesen álltak a dologhoz. Meggyőzhetők voltak a vitás kérdésekben is, és mi, szerkesztők sok észrevételüket el tudtuk fogadni. Ha volt vita, az inkább abból adódott, hogy nem mindenki értette meg, hogy ez nem novelláskötet lesz, hanem mindenkinek egy regény egyetlen fejezetét kell megírnia. Sőt, az utolsó pár rész lényegében egyetlen kisebb regényt alkot a nagyon belül, mert nagyjából 50-80 évet ölel fel! Ezen kívül viszont zavartalan volt az együttműködés.

Kiknek szól ez a mű?

Mindenkinek, tíztől száztíz éves korig. Igyekeztünk úgy megírni a könyvet, hogy azt egy érdeklődő iskolás kezébe is lehessen adni, de igazi élményt és szórakozást nyújtson a felnőtt korosztályok számára is. Sőt. Ki tudja, egyszer talán megjelenhet a kötet idegen nyelven, és akkor külföldiek is megismerhetik belőle különleges fővárosunk sok évszázados történetét.

Végezetül elárulnád, te hogyan kötődsz Budapesthez?

Esztergomban lakom, tehát vidéki vagyok. Ha korábban jöttem is a fővárosba, csak munkaügyben vagy bevásárlás, szórakozás miatt. Amióta viszont mélyebben foglalkozom a regénnyel, bejártam azokat a helyszíneket is, amiket megírunk, és így már másképp látom a várost. Úgy érzem, Budapest a világ egyik legizgalmasabb része mind a múltja, mind a jelene miatt, és minden szempontból világváros. Ez pedig nem kis dolog!

Galériánkban hihetetlen állásinterjúkról olvashatsz!