A beszélgetést egy érdekes felsorolással kezdte a moderátor, Dudics Emese. Az írónő ugyanis az Instagramon feltette a kérdést követőinek, vajon melyik munkához volt szerencséje az alábbiak közül: bűvész az állatkertben, az Elle magazin főszerkesztője, bokszproducer Las Vegasban, takarító, vagy mindegyik. Természetesen az utolsó volt a helyes megoldás: Herngren nem fejezte be az iskoláit, emiatt kötött ki ennyi foglalkozás mellett. Ám akárhol dolgozott, mindig a szavak és az írás állt a legközelebb hozzá: kislány kora óta olvas, és ahogy megtanult írni, rögtön belefogott a naplógyártásba. Verseket, novellákat is írt, a regényre pedig sokáig nagy álomként tekintett. Ma már csak terápiából csinál naplóbejegyzéseket, és ha kiírta magából, ami nyomasztotta, azonnal ki is törli.

A családi dráma könyvsorozatának nemzetközi sikere nagyon meglepte. Svédországban Az anyós jelent meg először, aminek alapját a saját félelme teremtette meg: elképzelte, hogy mi lenne, ha az ő fia megszakítaná vele a kapcsolatot. Valóságos Stephen King-féle horrorsztoriként tekint a könyvre, sok levelet is kapott, amiben az olvasók megosztották vele az érzéseiket. A többi regénnyel is hasonló volt a helyzet, emiatt úgy gondolja, bár vannak az emberek közt kulturális különbségek, de ha kapcsolatokról van szó, tulajdonképpen ugyanolyanok vagyunk. Egyébként is mindig a saját félelmei mozgatták írás közben, erre keresi a válaszokat, és ha nem ért valamit önmagából, igyekszik megfejteni. „A család áll hozzánk a legközelebb, azt hisszük, ha szeretünk valakit, akkor gördülékeny lesz minden, pedig nem.” – mondta. Sok barátja egyik napról a másikra vált el, valaki 20 évig élt házasságban, és azt hitte, hogy ismeri a férjét, de valószínűleg soha nem volt így.

Dudics Emese megemlítette, hogy a közönség és a kritikusok ki szokták emelni mély empátiáját a karakterei iránt, az olvasó is váltakozóan érez együtt hol az egyik, hol a másik szereplővel.

Sok kedves férjet ismert meg, akik végül elváltak, és nem gondolja, hogy mind pszichopaták lennének. Szerette volna megtudni, mi van az elhagyó Niklas fejében, és elérni, hogy az olvasó empátiája áthelyeződjön rá. Nem mindegyik karaktere szerethető, de akkor is megértést érdemelnek, ha rossz döntéseket hoznak. Még a „másik nőből”, a szeretőből se csinált negatív figurát, nem akar ítélkezni senki felett.

„Mesteri a nézőpontváltogatás. Hogy éred el, hogy mindegyik ugyanolyan erős legyen?” – kérdezte a moderátor, Herngren pedig az írás hosszú folyamatáról mesélt: sokszor átírja a szövegeit, és jó a szerkesztője is. A könyvek szerkezetét puzzle-hoz hasonlította, aminek létrehozásához sok türelemre és tesztelésre van szükség. A családidráma-sorozat vadonatúj darabja, Az örökség a legkomplexebb szerinte mert több benne a szereplő, mint a korábbiakban.

Dudics Emese rákérdezett a címadás technikájára is. Az anyós rögtön jó ötletnek tűnt Herngren számára, mert elég egyértelmű jelentése van: nagyon negatív a konnotációja, és sok mindent bele lehet gondolni. „Akkor még nem tudtam, hogy lesz még két könyv, és szerettem volna a rövid címekkel az egységet megtartani.”

Emese a könyvek olvasása közben néha szívesen megrázta volna némely szereplőt, hogy kommunikáljon jobban. „Valaki egyáltalán nem tud, más meg túlságosan előtérbe helyezi magát”. Az író egyetértett: a karakterei néha idegesítőek, de mindenképp emberiek. Kívülről könnyű nekik tanácsokat adni, de sokszor mi sem úgy cselekszünk a való életben, ahogy kéne.

Niklas A válásból például a jófiú, a jó férj, aki mindenkinek meg akar felelni: ez a stratégia egy ideig működik az életében, aztán csődöt mond, ő pedig nem érti, hogy miért. Mi, emberek szeretnénk, ha szeretnének, de jó lenne legalább ismerni az eszközöket, a megküzdési stratégiákat, és azt, hogy néha ezeket meg kell változtatni, mert már nem működnek. Az is ironikus, hogy az egyik főhőse (Az anyósból) kommunikációs szakember: Herngren sok pszichológussal találkozott, akik jól végezték ugyan a munkájukat, de a magánéletüket nem menedzselték megfelelően. „Magunkat kell megismernünk, mielőtt másokat hibáztatunk, és csak a megértés vihet közelebb minket a megoldáshoz.”

A moderátor kitért a határszabás fontosságára. Moa hangsúlyozta, hogy sok szereplője keresi a saját határait: Az anyósban például egészen messzire elmegy a fiú, hogy megmutassa az anyjának, hol vannak az ő határai. A motívum Az örökségben a legegyértelműbb: a szülők gyakran komoly elvárásokat támasztanak a gyerekeikkel szemben, és minél idősebb valaki, annál nehezebb ezeket a címkéket lerázni. Herngren a könyv megírása előtt sokat interjúzott testvérekkel, és találkozott olyanokkal, akik közül az egyik rendetlen volt gyerekkorában, de hiába változott meg felnőttkorára, ha hazamegy, még mindig trehánynak tartják a szülei.

„A következő generáció csinálhatja másként? Van remény?” – tette fel a kérdést Dudics Emese. Herngren számára a remény fontos, szerinte mindig jóra lehet fordítani a dolgokat, ezért zárta a regényeit úgy, ahogy.

A szimbólumokkal kapcsolatban elmesélte, hogy a tárgyak sokszor bírnak többletjelentéssel a könyveiben: Az örökség-beli rózsás tálon például összevesznek a családtagok, és persze nem maga a tárgy, hanem az a lényeg, hogy milyen érzelmek kapcsolódnak hozzá. „Az élet a kis dolgokról szól, sokszor abban van a dráma, és a nagy döntések csak ilyen apróságokból állnak.”

Herngren végig bőbeszédű volt, egyedül a következő regényéről nem beszélt szívesen: annyit megtudhattunk, hogy kapcsolati dráma lesz, és beleilleszkedik a családidráma-sorozatba, de bevallotta, hogy most épp küszködik vele, ezért nem mond többet. Annál nagyobb örömmel beszélt a saját családjáról: a férjéről kiderült, hogy nagyon türelmes, a testvéreivel és a sógornőjével pedig együtt dolgozik a Bonus Family című sorozaton, ami a mozaikcsaládokat mutatja be. Herngren érdeklődése a családi drámák iránt igazából a forgatókönyvírói munkája során támadt fel, még akkor is, ha a sorozat jóval viccesebb, mint a regényei.

Az írói rutinjáról elmesélte, hogy mindennap korán kel, aztán 25 perc munkát 5 perc szünettel koronáz meg. Ezt megcsinálja 4 etapban, majd tart egy nagyobb szünetet. Futni is jár, sokat sétál, fegyelmezett, és nem vár az ihletre. Bárhol tud dolgozni, akár a reptéri check-innél is, kihasználja, ha csak negyedórája van, és imád fekve dolgozni: Svédország egyik legmenőbb kortárs írója ebből következően igazi díványgyűjtő.

Galériánkban olyan filmeket találtok, amik írókról és költőkről szólnak!