„Fontos volt, hogy a szépség, a fájdalom működni tudjon” – interjú Balsai Móni színésznővel
Nemrég mutatták be a Büszkeség és balítélet két színészre című darabot, amelyben Balsai Móni és Schmied Zoltán játssza az összes szerepet, férfi és női karaktereket vegyesen. Eredetileg egy brit színésznő, Joannah Tincey adaptálta Jane Austen regényét két szereplőre, ezt vette most át a Centrál Színház. Móni és Zoltán már harmadszor dolgoznak együtt rövid időn belül, bár színpadon most először. Játszottak együtt a Liza, a rókatündérben és a november 1-jén mozikba kerülő X - A rendszerből törölve című krimiben is. Mindhárom produkciót a színésznő férje, Ujj Mészáros Károly rendezte. Balsai Mónit kérdeztük többek közt arról, hogy milyen volt a közös munka a két új produkcióban.
Ez a kétszereplős átirata a Büszkeség és balítéletnek elég merész és eredeti húzás.
Balsai Móni: Igen, és úgy tudom, nem is nagyon vették át máshol, mi vagyunk talán az elsők, akik megkaptuk a jogokat.
Mennyire jön rutinból, hogy folyvást váltogatni kell a karakterek között?
Balsai Móni: Nem jön rutinból, de igazából nem az a nehéz benne, hogy át kell váltani az egyik karakterből a másikba – ha már megtalálta az ember a próbán a figurát, akkor nem kerül nagy erőfeszítésbe újra „beletalálni”. Inkább az a nehézség, hogy mi jön. Mi a következő jelenet, ki folytat kivel dialógust… De minél többször játsszuk, annál könnyebben és flottabbul megy.
Eszerint ennek az előadásnak is idő kell ahhoz, hogy beérjen?
Balsai Móni: Azt szokták mondani, hogy tíz előadás után alakul ki a végleges forma. Gyanítom, hogy ebben az esetben is nagyjából így lesz.
Nem furcsa, hogy egy égszínkék női ruhában játszod például Mr. Bingleyt?
Balsai Móni: Ó, addigra már végképp nem azt figyelem, hogy milyen ruha van rajtam. Szerintem ebben a kétszereplős felállásban az is jó, hogy visszarepíti a nézőt a gyerekkorába. A gyerekelőadásokra szokott jellemző lenni, hogy sokmindent rábíznak a néző fantáziájára. Itt is az a helyzet, hogy sokmindent oda kell képzelni, ami nincs ott.
De azért minden karakterhez társítottatok egy jellegzetes testtartást és/vagy kelléket, amitől már a második megjelenésétől fel lehet ismerni, hogy épp ki van színen.
Balsai Móni: Majdnem minden színdarabnál úgy van, hogy az első tíz perc az, amikor fölrakják a játékszabályokat. Úgyhogy igen, ez egy nagyon fontos elem volt a Büszkeségben is.
Ez a harmadik alkalom, hogy hárman együtt dolgoztok Ujj Mészáros Károllyal és Schmied Zoltánnal. Hogyan alakult ez így?
Balsai Móni: Igazából nem is tudom. A Centrálban nem ez az első bemutatóm, nagyon jól érzem itt magam, és hálás vagyok, hogy szabadúszó létemre újra és újra hívnak. Most adódott itt egy lehetőség, hogy Zolival játszhatunk együtt. Még sosem dolgoztunk együtt színpadon, és nagyon nagy különbség van a színpadi és a filmes jelenlét között. Nyitott kérdés volt, hogy ki rendezi a darabot, és valahogy magától értetődőnek tűnt, hogy Károlyt keressük meg erre a feladatra.
Az X - A rendszerből törölve vagy a Büszkeség és balítélet „munkálatai” kezdődtek előbb?
Balsai Móni: A film jóval előbb kezdődött. A forgatás után kezdtünk próbálni a színházban.
A darab végén van egy szerintem nagyon szórakoztató dialógus, amiben Elizabeth és Mr. Darcy, miután végre egymásra találtak, a következő pillanatban veszekedésben törnek ki. Ha jól emlékszem, ez nem is szerepelt az eredeti regényben.
Balsai Móni: Én ezt hirtelen nem tudom felidézni, de az biztos, hogy ők ilyenek.
Általában ez a Tincey-féle adaptáció és persze a rendezés nagyon szépen kiemeli a komikus, groteszk vonásokat a történetben és persze a szereplőkben is.
Balsai Móni: Ez igaz, ugyanakkor törekedtünk arra, hogy ne váljon bohózattá. Fontos volt, hogy a szépség, a fájdalom működni tudjon benne.
A filmet viszont még nem láthattuk a beszélgetésünk idején – mesélnél róla? Neked mi volt az érdekes ebben a rendőrnő-karakterben?
Balsai Móni: Éva, akit játszom a filmben, nagyon összetett személyiség. Egyedül neveli a gyerekét, pánikbetegséggel küzd… Károly mindig ilyen figurákról szeretett volna filmet csinálni, mint ő. Hősökről. Nálunk kevés a hős a filmekben. Nem szuperhősökről beszélek, hanem olyan hétköznapi emberekről, akik egyszerűen csak megteszik a magukét, hogy előrébb lépjenek. Ez egy összetett, szövevényes krimi; fontos hangsúlyozni, hogy nem akciófilm.
Nemrég írtál az Éva magazinba, az Életem könyvei rovatba; feltűnt nekem, hogy nem az Utas és holdvilágot vagy más klasszikus regényt ajánlottad, hanem kevésbé ismerteket.
Balsai Móni: Ez tudatos döntés volt. Egyrészt nem akartam elvárásoknak megfelelni, igyekeztem kerülni a magától értetődő választásokat, másrészt olyat akartam ajánlani, ami az olvasók számára is új lehet. Ami nem jelenti azt, hogy ne rajonganék az Utas és holdvilágért. Boldog vagyok, hogy eljátszhattam Ulpius Évát, és rám is nagy hatással volt az a történet.