Elcsigázottan támolygok, napon van vagy ötven fok. Megbotlok egy gyökérben a strandon, a fejem rákvörös, az életemért küzdök. Olyan állapotban vagyok, hogy simán beérném a szokásossal: felvizezett csapolt sörrel egy olyan strandbüfében, amelynek a padjait és asztalait utoljára 1987-ben törölték le egy ultrás felmosóronggyal – értelemszerűen tehát a bőröm és a fürdőgatyám is odaragadna. A hamburger meg hipermarketben beszerezhető, szikkadt buciban, csalamádéval, valamint zöldes árnyalatú, szójával jól megküldött gyíkhús-pogácsával érkezik – nyami! Van még ilyen hely bőven, de az elmúlt években egyre kevesebb ilyenbe lehet belefutni. Valami elkezdett változni, és strandonként legalább egy helyen már lehet olyan ételeket kapni a büfésoron, amire nem fancsali arccal néz az ember, hanem lelkiismeretfurdalás nélkül csengeti ki a szezoni árakat.

Egy alkalommal a saját rokonom, Vidra Péter fazonírozott át egy esztergomi strandbüfét, és érdekes volt látni a változást. (Ez azért nem reklám, mert Vidra ma már nem strandbüfét, hanem menő, kortárs gasztronómiát kínáló, elegáns éttermet vezet ugyanott, sikeresen.) Nos, a séf a legmenőbb budapesti piacról szerezte be a hamburgerhúst, majd az elengedhetetlen marhavesefaggyúval keverte el. A buci tésztáját saját maga kísérletezte ki, és egy közeli pékkel sütette le. Lett kraftsör is az obligát nagyüzemi cuccok helyett. Mindennek következtében az árak is meglódultak. Nyitáskor volt is nagy hűhó emiatt. Amikor azonban az emberek beleharaptak a szaftos burgerbe, az AHA-élmény garantált volt: sokkal jobb umami-tengerben úszni, mint fűrészporszármazékot egyengetni a nyelvünk alatt. Mindenki rájött: ha a minőség magas, azért többet kell fizetni. A strandbüfé totális sikersztori lett, így a választ is megkaptuk a kérdésre: azért volt-e silány a büfék többsége, mert csak erre volt igény, vagy azért vettünk rossz kajákat, mert csak azt kínálták. A tanulságra egyre többen jönnek rá.

Minden évben felfedezek új strandbüféket. Idén a balatonlellei szabadstrandon tántorogtam be a tavaly nyitott Málnába. A választék megdöbbentett – de előtte meg a málnaszörp. Merthogy az nem is szörp, hanem egy jó nagy adag málna-smoothie, amire ráküldik a szódát. Mennyei. Gyengém a ragacsos oldalas, de negyven fok feletti kánikulában mégis inkább a bőrös fogasfilét választottam, salátával, és nem csalódtam. Mivel dél körül eszelős tömeg támadta be a helyet, ezért csak később tudtam beszélni a pultban álló kiszolgáló hölggyel, és tényleg csak annyira futott, hogy megtudtam: korábban Ausztriában dolgoztak, ott tanulták meg a vendéglátást, és ebből akarnak átadni valamennyit a Málnában. És tényleg látszik, hogy ezek az emberek tisztelik az alapanyagokat, a szakmájukat, de leginkább: a vendéget. Hogy ne csak a Málnáról essen szó: tavalyelőtt a fövenyesi strandon fedeztem fel (jó sokára, mert addigra már majdnem mindenki ismerte) a Kalóz strandbisztrót, tavaly pedig a balatonalmádi strandon a Terasz nevű helyet. És ma már hajlamos vagyok úgy strandot választani, hogy először azt keresem meg, van-e ott rendes kaja. Nincs amúgy baj a hekkel, a rántott sajttal és a lángossal sem. Olyannyira, hogy ha ezeken a helyeken rendelsz ilyesmit, ezeket is tisztességesen készítik el.

Íme, a legfontosabb infók a strandbüfékkel kapcsolatban:

1. Hallgass a szóbeszédre!

A Balaton melletti gasztrót nemcsak a média kapta fel, hanem ilyen-olyan listák és térképek is készülnek a jó helyekről. Érdemes ezeket forgatnod, mert ezek valóban nem nyúlnak mellé – kivéve, amkikor jól túlhájpolnak egy-egy helyet. De a legjobb, ha a szóbeszédre hagyatkozol. Így olyan helyet is találhatsz, amit még nem kaptak fel, és nem kell negyvenöt percig sorba állnod.

2. Jó lesz! Akár olyan jó, mint egy étteremben.

Ezek a helyek nemcsak az elkészítés módjára figyelnek oda, de az alapanyagokra is. Így aztán nem túlzás, hogy egy olyan napon, amikor minden klappol, ezek a strandkaják képesek utolérni egy normálisabb étterem színvonalát is. Ha nem klappol, akkor persze nem. Fogtam már ki közepes, vagy annál még rosszabb ételt ilyen helyeken.

3. Nem lesz olcsó

Igen, a Balaton idénre végleg hiperdrága lett. De mivel az előző pontban már említettem az alapanyagok minőségét, ez is rátesz egy lapáttal az árakra. Ám ha a jó minőségű strandbüfében átlagos strandételt kérsz – palacsinta, lángos stb. –, az rendszerint épp olyan árszínvonalú, mint a szomszédban.

4. Néha elúsznak

Jelenleg főszezon van a Balcsin, és – tekintve a vírusos időket –, tényleg az egész ország ott nyaral. Tapasztalatom alapján a büfék csúcsidőben nehezen veszik fel a tempót a rájuk zúduló embertömeggel. Így aztán legyen a hely drága, olcsó, igényes vagy KGST, a pakliban simán benne van, hogy egy órácskát elálldogálsz, mire megkapsz mindent. Reggelizz be hát alaposan!

5. Nem kell mindig kaviár!

Nem kell mindig bőrén sült fogasfilét kajálni, meg BBQ oldalast. A strandon tényleg ki lehet húzni lángosokkal-palacsintákkal. Komplexebb ételeket az ember ritkábban kíván, és a strandkájukat sem érdemes túlhúzni: hülyén nézne ki, ha leenném a fürdőgatyám libamáj-textúrákkal vagy kardhalsteakkel.

Az ideális strand 7 tulajdonsága szerintünk: