Láttam A szobalány című erotikus thrillert és most elmesélem, milyen volt

Borítókép: Láttam A szobalány című erotikus thrillert és most elmesélem, milyen volt
December 1-jétől lehet megtekinteni a moziban.

Megnéztem A szobalányt és örülök, hogy így tettem; egy filmművészeti remeket láttam csodálatos színészekkel, gyönyörűen fényképezett jelenetekkel és csavaros történetszálakkal. De A szobalány legnagyobb teljesítménye szerintem az, hogy észrevétlenül lép át a totális kiszolgáltatottságból a teljes szabadságba.

A 30-as évek Koreájában vagyunk (a film egy viktoriánus korban játszódó brit regény alapján készült – itt írok erről bővebben), amelyet éppen Japán tart megszállás alatt. Koreainak lenni egyszerűen ciki; aki teheti, japánul beszél és japán kulturális szokásokat vesz fel. Óriási dolog lehetett ebben az időben, ha egy fiatal, koldusszegény koreai lánynak sikerült állást kapnia egy gazdag japán házban. Sokee természetesen nem egyszerűen egy koldusszegény koreai lány, hanem egy szélhámos maffia tagja, akit a szintén szélhámos Fujiwara gróf „közvetít” a világtól elzártan, perverz nagybátyja rabságában élő Hideko úrnő kastélyába. Persze mindezt nem ingyen: azt várja tőle, hogy vegye rá az úrnőt arra, hogy menjen hozzá és ezzel gazdaggá tegye a grófot. Csakhogy a koreai szélhámos maffiózólány és a magányos, teljesen tapasztalatlan japán úrnő egymásba szeretnek, és mire észbe kapunk, már rá is jöttek, hogyan tudják tökéletesen kihasználni, hogy a szélhámos gróf és a perverz nagybácsi teljesen hülyének nézik őket.

„Ha kihagytuk volna ezeket, az olyan lett volna, mint egy háborús film csatajelenetek nélkül” – válaszolta Cannes-ban Park Chan-wook rendező az újságírói kérdésre, hogy miért kellettek A szobalány című filmbe a hosszú és explicit szexjelenetek. Hogy a szex nem öncélú a történetben és nem szándékozik a pornóhoz szokott közönség igényeire apellálni, nos, ezt alátámasztják a forgatásról szóló információk. Ezek értelmében az ágyjeleneteket kizárólag női stábtagok jelenlétében, távirányításos kamerával vették fel, és a rendező minden másodpercet közösen talált ki előzetesen a két főszereplőnővel, hogy azok a lehető legjobban azonosulni tudjanak a cselekménnyel.

Az eredmény vad, nyers egymásra találás olyan karakterek között, akik talán nem is ismerik a leszbikus szót. A nyugalom megzavarására alkalmasak ezek a képkockák. Egy pisszenés sem hallatszott a teremben, ahol ültem. Senki nem mert még levegőt venni sem. Érdemes megnézni. Nem pornó.