A Harry Potteren is túl - J.K. Rowling öt legjobb regénye

Az ötödik Cormoran Strike- krimi tavaly decemberben jelent meg angolul, március 24-én pedig magyarul látott napvilágot, de az író összehozott már egy szuper realista regényt is, szóval nem vádolható azzal, hogy a járt utat a járatlanért el nem hagyja. Lássuk az öt személyes Rowling -kedvencet! A legjobb Rowling-könyvek Harry Potter és az azkabani fogoly A sorozat harmadik része során az addig jobbára derűs Potter-univerzumban mintha lekapcsolták volna a villanyt. Az azkabani börtön – erős áthallás az Alcatrazra – fullasztó hely, a lélekszívó dementorok legszörnyűbb rémálmainkból költöztek a könyvlapokra, a sötét éjszakában vérfarkas üvölt. Sivár, félelmetes világ – a bőrünkön érezzük, mi várhat még Harryre, erre az ártatlan, kicsit esetlen fiúra, aki kiszabadult ugyan a nagybácsi-fogságból, de a varázslóvilágban még a hülye mugliknál is nagyobb veszélyek leselkednek rá. Az azkabani fogolyról és a vérfarkasról persze utóbb kiderül, hogy mindkettő jó barát, ettől függetlenül a harmadik rész már elszakadt a gyerekkönyvek felhőtlen hangulatától, és az érettebb közönséget megszólítva az egész sorozatot komor irányba kormányozta. Harry Potter és a tűz serlege Amit a harmadik rész elkezdett, az ötödik tendenciózusan folytatta: a Roxfort egén egyre sűrűbben gyülekeztek a viharfelhők. Harry-nek és társainak a Trimágus Tusán kell helyt állnia, a gyerekek pedig nemcsak komoly veszélybe kerülnek, de az első halál is ehhez a kötethez kapcsolódik: a jóképű és becsületes Cedric Diggory kíméletlen feláldozása a dramaturgia oltárán hatásos ötletnek bizonyult. És bizony ebben a könyvben tér vissza a Sötét Nagyúr is, hogy a leglényegesebb fordulatról el ne feledkezzünk. A Tűz Serlege után érdekes módon lefelé vezetett az út, az utolsó három kötet zavarosabb és szétesőbb lett a korábbiaknál, és a befejezés is csalódást keltett. Talán kegyetlenül hangzik, de én azt tartottam volna indokoltnak, ha a három főszereplőből Rowling legalább az egyiket véglegesen kiiktatja az élők sorából. Átmeneti üresedés Rowlingnak nincs valami nagy véleménye az emberi természetről, ez már a Potterkönyvekből is sejthető volt. Az Átmeneti üresedés egy angol kisvárosban játszódik, ahol a polgárság és a gettóvilág élesen elkülönül egymástól: a tisztes jómódban élő középosztály rettegve figyeli a telepen élő munkásokat, drogosokat és munkanélkülieket. Amikor váratlanul meghal az egyik népszerű tanár, az ellentétek kiéleződnek, és az olvasó egyre több otthonba, családba, intrikába, kavarásba pillanthat bele. A regény nagyszabású tabló az angol kisváros jelenéről: a hepiendre és a teljes megnyugvásra számítók felejtsék el, de ha hús-vér emberek életére, boldogtalanságára és konfliktusaira vagyunk kíváncsiak, akkor kötelező olvasmány. Kakukkszó Szegény Joanne azt hitte, hogy titokban tarthat egy olyan apróságot, minthogy álnéven krimit készül írni. Amikor Robert Galbraith néven megjelent Kakukkszó című első detektívsztorija, néhány hét után kiderült a turpisság, és az addig elég szerényen teljesítő regény pillanatok alatt a sikerlista élére ugrott. Főhőse Cormoran Strike, a nagydarab, sérült lelkű magánnyomozó, aki egy híres rocksztár eltitkolt fia, nem mellesleg Afganisztánban elvesztette a fél lábát. Hamarosan mellé szegődik Robin, a női főszereplő, s miközben a duó egy rejtélyes bűnügy nyomába ered, betekintést nyerhetünk zavaros magánszférájukba is. Rowling iszonyat profin szövi a cselekményt: néha már úgy érezzük, a krimiszál akár el is hagyható, bőven elég nekünk, ha követhetjük a mogorva kopó és traumatikus múltjával küszködő munkatársa sorsát. Még csak a regény felénél tartok (az egész majdnem ezer oldal oldal!), de annyira élvezetes, olvasmányos és izgalmasan megírt, hogy alig lehet letenni. Azt persze tudtam, hogy Rowling milyen ügyesen képes feszültséget teremteni, de hogy ennyire… A korábbi kötetekből már egy csomó mindent megtudtunk Strike-ról, Robinról, családjaikról és a magánnyomozó-iroda többi alkalmazottjáról, de érdeklődésünket a terjedelem ellenére sem veszítjük el egyetlen pillanatra sem. Sőt, minél hosszabb, annál jobb, mert legalább tovább tart. Ráadásul a Zavaros vérben egy negyven évvel korábbi rejtélyes eltűnés kerül a fókuszba, a Strike-Robin párosnak így egy döglött aktával kell elbírnia, ami – valljuk be – a sikert illetően általában ragyogóan beválik. Ennyi volt a munka mára, rohanok is vissza a kanapéra olvasni.