Borítókép: Elolvastuk A Jane Austen-küldetést és megláttuk, mi várhat ránk, ha túl messzire merészkedünk Forrás: Athenaeum Kiadó

Elolvastuk A Jane Austen-küldetést és megláttuk, mi várhat ránk, ha túl messzire merészkedünk

Ki ne találkozna szívesen a 19. század brilliáns írónőjével? Más kérdés, hogy mindezért milyen árat fizet az a két időutazó tudós, aki egy távoli jövőből érkezik egy titkos megbízással, a régens korszak Angliájába - mintha csak maguk is egy Austen regény kellős közepébe csöppennének. A (teljesen) felhőtlen happy end esetükben azonban elmarad, ami egyfajta figyelmeztetésként is értelmezhető. Könyvajánló.

Két tudós, egy fiatal, ambiciózus doktornő és kutató kollégája azt a nem éppen kis feladatot kapják megbízóiktól - a Különleges Fizikai Problémák Királyi Intézetében - hogy utazzanak vissza a múltba. Küldetésük célja, hogy kedvenc bátyját, Henryt megkörnyékezve beférkőzzenek nem más, mint az írőnő-zseni, Jane Austen bizalmába. Abban az időben ugyanis, ahonnan főhőseink, Rachel és Liam érkeznek, előkerül egy, az írónőnek tulajdonított levél, amiből kiderül, hogy mégis befejezett egy addig csak töredékek formájában megjelent regényét, A Watson család története címmel. A barátnőjének írt egyik levelében Jane Austen azt taglalja, hogy miért nem tervezi kiadni azt, sőt leginkább a kézirat megsemmisítésére készül.

Túl személyes, mondja. Túl sötét.

A páros elsődleges feladata, hogy megszerezze ezt a kéziratot, és hogy leszállítsa azokat az Austen-rajongó fő-fő professzoruknak. Erős felütéssel indul a regény, főhőseinket „látjuk” megérkezni, mint valamiféle modern-kori, térben és időben eltévedt Ádámot és Évát. Csakhogy ők ájultan, arccal a sárban ébrednek a kimerítő időutazás, a féreglyukon történő átkelésük után.

Ekkor 1815-öt írunk, ez a régens korszak Angliája; Rachel és Liam pedig, ahogy kicsit összeszedik magukat, London és a legkevésbé sem várt kalandjaik felé veszik az irányt. S hogy mennyire tértek el az előre tervezett küldetésüktől? Mi mindennel szembesülnek az akkori viszonyok közé csöppenve? Rachel elsősorban a korlátaival: ugyanis hamar rádöbben, hogy mindaz, amit a távoli jövőben teljesen természetesen megtehet nőként, a 19. századi Angliában azért minimum ferde szemmel néznek rá. Nem gyakorolhatja a hivatását, nem lehet egyenrangú partnere a férfiaknak; egyáltalán nem lehet önmaga.

Legföljebb inget varrhat és cseveghet az időjárásról.

Életük kisvártatva érdekes fordulatokat vesz; nem várt események izgalmas láncolata viszi előre az olvasót, melyben főhőseink több ízben azzal az alapvető, morális nehézséggel találják magukat szembe, vajon joguk van-e beavatkozni a múltba, megváltoztatva azzal a történelem menetét. Amivel egyébként – és ez többször is elhangzik a regényben, - az ő távoli jövőjükben is zavart kelthetnek, beláthatatlan következményeket előidézve.

A regényben egyébként több ízben az is elhangzik, hogy ők egy olyan korból jönnek, amikor az emberiség túl van valamiféle armageddonon, amit "Kihalásként" emlegetnek. Ebben, az utána következő időben se természetes fény, se természetes ételek, minden szintetizált. Ez az új világ pedig - mindezekből kiindulva - meglehetősen lehangoló és ijesztő képet fest.

A szerző mindezek mellett több szálat is katarzisig fűz: Rachel és Liam kezdeti, erotikával fűtött vonzalma romantikus szerelmi kapcsolattá fejlődik, A Watson család kéziratát maga Jane Austen viszi el Rachelnek, aki akkor már bujkálni kényszerül, mivel a titkos küldetésük lelepleződik. Érdekes egyébként az is, hogy az írónő maga mellékszereplője ennek a történetnek, Rachel és Liam pedig mintha csak egy Austen regény hőseinek bőrébe bújt volna. A happy end az ő esetükben azonban közel sem olyan egyértelmű, számomra legalábbis.

Egyrészt azért; mert a távoli jövőben élő Rachel és William viszonya a saját korukban nagy valószínűséggel soha nem lépte volna át a kollegialitás határait. Pedig Liam már akkor is másként gondolta.

Kapcsolatuk csak egy másik korban, más „bőrébe” bújva tudott beteljesedni.

Bár a főhőseink végül csak visszajutnak, a szerző még ezen is csavar egyet; mivel nem teljesen a kiindulási idejükbe, hanem egy kicsit távolabbi jövőbe "dobja" vissza a főszereplőit. S hogy egymásra találnak-e vajon ebben a megváltozott idősíkban? Nem spoilerezem el a befejezést.

Keserédes, romantikus „lányregény”? Sci-fi? Utópia? Egyik sem, vagy talán inkább mindhárom, egyszerre. A Jane Austen küldetés ugyanakkor egy kiváló menekülési lehetőség is mindannyiunk számára, a riasztó realitások, a valóság elől. A cukormáz a tetején viszont egy kissé repedezik.

Kathleen A. Flynn: A Jane Austen-küldetés

Athenaeum Kiadó, 2022

Galériánkban 9 olyan, Jane Austen regény ihlette utónévről olvashatsz, amit már te is adhatsz a gyerekednek