A férfias klasszikusok nőként is élvezhetőek? 5 filmmel próbálkoztam

film,filmajánló,férfias filmek,klasszikusok Forrás: Getty Images
Itt volt az idő, hogy rávegyem magam arra, hogy pótoljam, amit eddig menthetetlenül halogattam: megismerni a férjem kedvenc filmjeiből azokat, amik számára meghatározóak voltak és ízig-vérig férfias darabok. Azért, hogy ne találjak ki újabb kifogásokat (hogy megússzam A Keresztapát), feladatba csomagoltam a tervemet, hogy történhet bármi, a fagyos bekuckózós hétvégét arra szentelem, hogy Norbi 5 választottját ledarálom. Semmi kütyü, firkálás vagy suttyomban olvasás, figyelni fogok, nincs mese.

3 nap, 5 film

Mindig is izgalmasnak találtam, hogy mennyi mindent elárul rólunk az, hogy milyen filmeket, sorozatokat sorolunk az örök kedvenceink közé, nem beszélve arról, hogy mennyit jelent egy olyan klasszikus, ami a múltban, egy meghatározó életszakaszokban adott valami olyan élményt, amit újra felidézhetünk, amint megnyomjuk a play gombot. Szerencsémre Norbival nagy a közös halmaz, de van pár olyan darab, ami nálam eddig tiltólistán szerepelt, egy másik nézőpontból most viszont kíváncsi voltam, mik voltak az ő filmes mérföldkövei, újra hangsúlyozom: nagybetűs férfi filmes kategóriában.

Az 5 filmhez csatoltam egy gyors pontozási rendszert is aszerint, hogy mennyire értékeltem erősnek az alapsztorit és mennyire kötötte le a figyelmemet – ami alapból nagy falat.

Norbi választási szempontjai:

Az első megközelítés az volt, hogy milyen filmeket választanék, amit egy “férfiembernek” látnia kell mondjuk mielőtt betölti a 25-öt. Olyan ez, mint egy férfivé válási szertartatás, egyszerűen túl kell esni rajta. Persze azzal a nagy különbséggel, hogy ez a fajta szertartás eléggé kellemes. A fejemben kapásból volt egy 20-as lista, melyet alapvetően próbáltam tematikák alapján top 5-re meghúzni. Tehát az elgondolás az volt, hogy legyen benne például az ideális felnőtté válás sztorija (Állj mellém), vagy a tökéletes apafigura (Ne bántsátok a feketerigót), és persze a család férfi szemmel (A Keresztapa). A végső listát azért erősen meghatározta, hogy a meglehetősen erőszakosnak mondható darabok kikerültek, például a Dühöngő bika, a Taxisofőr, vagy az Amerikai História X, aminek szintén helye van a tipikus “guy movie-k” között. Azért végül egy eléggé erős, komoly értéket adó listát sikerült összeraknunk így is.

A férfias lista

5. helyezett: Állj mellém!

8,1 IMDb pont,

Stephen King novellájából készült kedves kis sztori, amiben a négy jóbarát útnak indul, hogy megkeressék annak a pajtásuknak a holttestét, aki sokáig nem került elő, így halottnak nyilvánították. A film feelingjében nekem kicsit a Stranger Thingsre hajazott, szerethető gyerek karakterekkel. Nem csodálom, hogy Norbi kedvencei között van, hiszen szereti Stephen King munkásságát és ez a film egyedien mutatja meg a barátságot, a mindent legyőző erejével és törékenységével együtt. Nálam egy közepesen kellemes szintet ütött meg, de szívesen adnám majd a fiam kezébe ezt könyvben.

Sztori: 3/5, Addikció faktor: 3/5

4. helyezett: A Keresztapa

9,2 IMDb pont

“Egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit.” A mondat, amit évek óta idéztem a filmből, de mindig rosszul, nem kicsit bosszantva ezzel a legnagyobb Keresztapa rajongót.

Mondjuk kissé félve sorolom az 5-ös lista végére a klasszikusok királyát, Norbi örök favoritját, de lássuk be, ez tényleg férfiaknak készült. Az alapsztori, a helyszínek és a karakterek tagadhatatlanul erősek, de olyan borzasztóan hosszú, hogy képtelen voltam érdemben rácsatlakozni. Nem segített az sem, hogy nem bírom nézni az erőszakot, a verekedést, öldöklést, azt pedig A Keresztapákban kapunk bőven, hiszen a fő motívum mégiscsak a bosszú. A nőkről formált kép is megér egy sort, mint a “fogd be a szád, teríts!” vagy “egy férfi sosem lehet önfeledt, csak az asszonyok” mondatok, így hát ezt igazán meghagyom magányos férfias néznivalónak.

Sztori: 4/5, Addikció faktor: 2/5

3. helyezett: Gran Torino

8,2 IMDb pont

Norbi véleménye szerint nekem is látnom kell legalább egy Clint Eastwood filmet. Ezzel a sztorival kezdtük megtalálni a közös nevezőt, időben is közelebb áll a mai filmek hangulatához, látványához, ami nálam egyértelmű előny. A történet főhőse az idős Walt Kowalski, aki felesége halála után egyedül él, a szomszédságába pedig délkelet-ázsiai bevándorlók költöztek. Kedveltem ezt a zsémbes karaktert, aki szép lassan barátságot kötött a szomszéd fiúval, a kapcsolatuk egyik fő szimbóluma a gyönyörű 1972-es Gran Torinó lett. Az első nehezebb hullám után szinte végig fenntartotta a figyelmem, és dehogy, ugyan minek könnyeztem volna meg a végét…

Sztori: 3,5/5, Addikció faktor: 4/5

2. helyezett: Ne bántsátok a feketerigót!

8,3 IMDb pont

Erős sztori ide vagy oda, a film első negyedének volt azért nálam egy kötelező olvasmány jellege. Szégyen, de nehezen tudnak lekötni a fekete-fehér filmek, egyszerűen nem ehhez szoktam. Ennek ellenére kíváncsian vártam, mit is ad majd ez a film, amit amúgy is ideje volt már pótolnom, hiszen alapmű. Ahogy írtam, az elejével küzdöttem, aztán a bírósági részektől elkapott a sztori és úgy figyeltem, mint egy kellemes színházi darabot, ami a végére igazi, nyers érzelmeket tud előhívni. 1930-ban járunk, amikor dúl a fajgyűlölet. Az egyébként minden ízében tisztességes ügyvéd, Atticus Finch azonnal közutálat tárgya lesz, amikor vállalja Robinson, a fekete férfi védelmét, akit azzal vádolnal, hogy megerőszakolt egy fiatal nőt. Bizonyíték hiányában, de annál nagyobb gyűlölettel vértezve mennek szembe az ügyvéddel és családjával, aki hűen, a saját értékei mentén cselekszik, szembe az árral. Örülök, hogy nem hagytam ki.

Sztori: 4/5, Addikció faktor: 4/5

A linkre kattintva megtudhatod, melyik film áll az első helyen!

Drakulics elvtárs és még öt magyar szatirikus film, amik képesek viccet csinálni egy nehéz történelmi korszakból: