A boldogságnak nem szabhat határt, hogy milyen nemű vagy, és mivel foglalkozol - interjú Ferenczi Bebi dobossal

Borítókép: A boldogságnak nem szabhat határt, hogy milyen nemű vagy, és mivel foglalkozol - interjú Ferenczi Bebi dobossal Forrás: Sivák Zsófi
Ferenczi Bebi Ostffyasszonyfáról származik. Első női dobosként került be Tolvai Reni zenekarába, majd onnan a többszörösen díjazott Dirty Slippers nevű együttesbe.

2021 nyarán a zenekarral kijutott a legendás londoni stúdióba, az Abbey Road-ra, ahol töbek között az Oasis és Mike Oldfield producerével, valamint Ed Sheeran hangmérnökével dolgozhatott.

Mesélj a gyerekkorodról! Milyen a háttered? Voltak zenészek a családban?

Már gyermekkoromban jelen volt a zene az életemben, kicsiként is táncoltam és ének szakos voltam a zeneiskolában, ráadásul a bátyám és az édesapám is zenéltek. A családban mindig a minőségi muzsikáktól volt hangos a ház. Akkoriban a tánc miatt a latin zenék iránt érdeklődtem a leginkább, mert titkos álmaimban táncművész szerettem volna lenni.

Milyen zenei stílusok vagy előadók voltak/vannak rád a legnagyobb hatással?

Tinédzser koromban nagy hatással volt rám az északi folk- és szimfonikus metál, de tudtam, hogy azt a zenei stílust nem szeretném játszani, inkább csak hallgatni jó. Ma már a jazz, fusion és a beatzene érdekel a leginkább. Miles Davis, John McLaughlin, Michel Petrucciani, Steve Gadd meghatározóak az életemben, de ilyen Beyoncé vagy Lady Gaga is, hogy női előadókat is említsek. Természetesen a magyar zenészek közül is vannak jelentős példák előttem, ilyen Borlai Gergő és Nagy János.

Miért pont a dobot választottad? A közvélemény nem igazán tartja női hangszernek…

Egyszerűen elvarázsolt a dob, amikor láttam édesapámat játszani. Másnap már nem hagytam békén, mindenáron rá akartam venni, hogy tanítson meg rajta valamilyen ritmust. Igazad van, valóban így gondol a dobra a közvélemény, pedig ez nem a férfias erőről szól (bár lehet, hogy van, akinek igen). Mint minden hangszernél, számomra itt is érvényes, hogy a zenész az adott dalhoz a megfelelő érzékenységgel nyúljon, tegye hozzá a magáét, és hogy a zenekarban a nagy egész valamiféle egységet képezzen. A lényeg, hogy a végére egy kész festményt kell kapnunk.

A dobot illető közvélekedés miatt egyébként a lelki egyensúly nálam is csak később állt helyre. Akkor, amikor rájöttem, hogy nem számít, ki mit gondol, hiszen engem ez tesz boldoggá, ezzel akarok foglalkozni.

Hogyan jutott ki a Dirty Slippers Angliába?

2009-ben, az Élned kell című dal volt az első, amelyen George Shilling producerrel dolgozhatott a zenekar, ekkor a srácok már az USA-ban stúdiózhattak és Cleveland-ben készíthették el az első albumukat. Ezt Európa-turnék követték, és olyan kiváló producerekkel működhettek együtt, mint a Bon Jovi és a U2 producere, Tim Palmer, vagy Beyoncé producere, Beau Vallis. Utána a zenekar egy angol menedzsment-irodához szerződött, és nemsokára megérkezett az abbey road-i felkérés George Shillingtől.

És milyen érzés volt az Abbey Roadon dolgozni? Egyáltalán: mit jelent neked és a nemzedékednek a Beatles-féle hagyomány?

Az érzést, amit átéltem Londonban az Abbey Road Stúdióban, egyszerűen nem lehet megfogalmazni. Ez az élmény egyszerre volt katartikus, tiszta, őszinte egy olyan kultikus környezetben, ahol a legfőbb célom az volt, hogy helyt tudjak állni és professzionális szinten tudjam a dalokat eljátszani. Az érdekes az volt, hogy egyáltalán nem izgultam, mert a helyszín atmoszférája békés és befogadó volt, így őszinte lélekállapotban tudtam zenélni.

Ami a Beatles-hagyományt illeti: nem tudom, hogy másnak vagy a nemzedékem többi tagjának mit jelent, de azzal tisztában vagyok, hogy az általuk képviselt zenei stílus korszakalkotó. Például ők játszottak először groove-ot, ami dobos szemszögből talán a legmeghatározóbb. Csak hálás tudok lenni az egész jelenségért.

Kivel szeretnél együtt dolgozni, ha lenne rá lehetőséged?

Nagyon boldog vagyok, hogy olyan zenekarban, és olyan társakkal játszhatok együtt, akiknek a zeneisége és a tehetsége rendkívül motiválóan hat rám. Sosem álmodtam róla, hogy olyan producerekkel dolgozhatok együtt, mint George Shilling vagy Neil Dawes, így nagyon szerencsésnek érzem magam. De azért szívesen zenélnék egyszer együtt Beyoncéval. Nagy álmom válna ezzel valóra.

A women power mozgalom támogatója vagy. Mesélnél erről a kapcsolódásról? Milyen gyakorlati jelentősége van?

Részemről ez nem egy tudatos kapcsolódás, inkább bátor személyiség vagyok, és merek az álmaimért harcolni. Hiszem, hogy a női nemhez tartozás nem jelent beskatulyázást, hogy mindenki olyan hivatást választhat, amilyet csak szeretne. Nagy példaképem egy olyan női pilóta, aki nemcsak a felhők között, hanem az élet minden területén szárnyal, mert boldoggá teszi, hogy önmaga lehet a szakmájában. A boldogságnak nem szabhat határt, hogy milyen nemű vagy, és mivel foglalkozol.

Működtetsz egy vlogot is. Elsősorban mi a célod vele? Hobbinak tekinted, vagy komoly üzeneteket szeretnél átadni benne?

Ráébredtem arra, hogy amióta a zenélés a fő foglalkozásommá vált, szükségem van valami hobbira a mindennapjaimban. Nemcsak dokumentálásként, hanem emlékgyűjtésként is tekintek a videózásra, így minden fontos pillanat megmarad, ami felett a nagy rohanásban talán elsiklanék. Emellett szeretnék motiválni másokat, megmutatni, hogy a sikereinkhez milyen út vezet, egyáltalán: milyen is egy zenész hétköznapi élete.

A Dirty Slippers brit megjelenései és rádiós sikerei tovább folytatódnak. Már több, mint tucatnyi rádió játssza a szerzeményeiket, ráadásul megérkezett az első koncertmeghívás is: a banda március 17-én Guildfordban lép fel két menő angol zenekarral közösen.