A séf legyen profi, amatőr vagy épp egy állat - történetesen egy patkány - a filmkészítők úgy gondolták, ezen mesterszakácsok valós, vagy kitalált életét érdemes filmen bemutatni. Igen, még egy patkány is becukiskodta magát a félvilág szívébe, ahogy a Ratatouille vagy magyarul, a Lecsó című filmben ellopta mindenki szívét a kis gourmet (ejtsd: gurmé) állatka.

A konyhaművészet iránti tisztelet úgy tűnik sok rendezőnél kézenfogva jár a filmkészítéssel. Meglepő mennyi film fókuszában áll a konyha és az ételek iránti elköteleződés. És ha jól bele is gondolunk, nem a konyha az a hely, ahol minden megtörténik a család életében? Ha egy étkezőasztal vagy egy magas székekkel körülvett konyhapult mesélni tudna vajon miket mondana?

Szerintem órákat tudna mesélni arról, kinek milyenek a napjai a munkában. Biztosan ezer pletykát elmesélne (dehogy, ilyeneket meg se hallunk, nem hogy megcsámcsogunk a konyhában). Az alsós matekból ötöst kapna, töriből leérettségizne, számlaegyenlegeket kívülről fújna, és az érzelmek súlya alatt néha még a négy lába is kibicsaklana.

Meggyőződésem, hogy azok a filmrendezők, akik a gourmet világ egy szeletének bemutatását vitték vászonra, sokat ülhettek ilyen beszédes asztalok, pultok körül.

Jöjjön most a filmtörténelem egyszer pikáns, másszor, pimasz, de van, hogy varázsos világát és annak konyháját bemutató filmjei: