Hogyan indult a pályád?

Az egyetem után a Katona József Színházba szerződtettek, és a gyakorlati évem alatt volt szerencsém együtt dolgozni Székely Krisztával és Schilling Árpáddal a Faustban és a Petra von Kantban. A kecskeméti Katonában pedig a Szász János rendezte Liliom női főszerepét játszhattam negyedéves korom végén. No és persze köszönöm osztályfőnökeimnek, Hegedűs D. Gézának, Marton Lászlónak és Forgács Péternek, hogy felvettek az osztályukba. Így lehetett belőlem színésznő.

Mit jelent számodra a siker szó?

Azt hiszem, a szakmai siker azt jelenti, amikor azt csinálhatom, amit szeretek, és ezért még fizetnek is. Nekem sikerült olyan hivatást választani, ami kiteljesíti az életemet, valamint a nézőknek is tetszik. Az élet sikerének pedig egyelőre azt tartom, hogy már három éve élek házasságban. (nevet)

Mit gondolsz a színész-színésznő, író-írónő stb. kifejezésről?

Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy pejoratív-e számomra a „női” kifejezés, a válaszom nem. Semmi frusztrációm vagy kellemetlen élményem nem származott abból, ha színésznek szólítanak, számomra ugyanaz, mint ha színésznőnek.

Van-e a pályáddal kapcsolatban olyasmi, hogy "nagy cél", "végső cél"?

A végső célt nem látom magam előtt. Az biztos, hogy szeretnék egyszer önállóan létrehozni egy előadást vagy filmet, aminek én vagyok a producere-rendezője, tehát átfogóan veszek részt az alkotási folyamatban, nem csak színészként.

Mit gondolsz a karrier-család összefüggéséről/ellentmondásáról?

Nagyon izgalmas kérdés. 32 éves múltam márciusban, édesanyámnak ekkor már három gyereke volt. Úgy néz ki, hogy ez az év elhozza számomra a vágyott családot, szeptemberben érkezik az első gyermekünk. Szerencsésnek tartom magam, mert eddig minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Nem éreztem, hogy a szakmai életem versenyt folytatott volna a priváttal, ami miatt lemaradtam volna valamiről: mindig harmóniában álltak egymással. Szerintem az az egészséges működés, ha hol az egyik, hol a másik kerül középpontba.

Mit gondolsz a zene, a koncert szerepéről manapság?

Én féltem, hogy a covid megviseli majd az embereket, nem lesz pénzük előadásokra járni, vagy legyőzi őket a félelem. Szerencsére, akik eddig jártak hozzánk, most se maradnak el. A színház összefogó hely maradt, egyfajta kulturális töltekezés, erkölcsi normához, színvonalhoz való ragaszkodás.

Van-e ún. „bakancslistád”? Megosztanád az első három tételt?

Az utazás. Szeretném egyszer átszelni Amerikát északról délre, aztán keresztbe, keletről nyugatra. Jó lenne eljutni Afrikába, a Közel-Keletre, valamint olyan egzotikus helyekre, amik érintetlenek maradtak.

Vannak olyan könyvek, filmek, színdarabok, lemezek stb., amik változtattak a gondolkodásodon, életeden?

Nagy hatással volt rám Hankiss Elemér, dr. Máté Gábor, Jane Austen összes lányregénye, főleg a Büszkeség és balítélet, Charlotte Brontë-tól a Jane Eyre. A filmeket is napestig tudnám sorolni, imádom például Paolo Sorrentino műveit.

Hova jutnál el szívesen a világban, ha se pénz, se hosszú utazás nem lenne akadály?

A világ végére, bár nem tudom, az hol van. Olyan országba, ami most eszembe se jut, vagy akár az űrbe. Az nagyon klassz lenne, de, persze, ennyi pénzünk sose lesz.

Mit vársz 2023-tól?

Áldott állapotban vagyok, várom, hogy megszülessen a gyermekünk és elkezdjük felfedezni újra a világ apró örömeit – immáron együtt. A szakmai életemben pedig azt kívánom, hogy a filmeket, amiket a nyáron forgattam (Nyersanyag – rendező: Boross Martin, Semmelweis – rendező: Koltai Lajos), sokan megnézzék és szeressék.

Szeretnél valamit nagyon elmondani, amit nem kérdeztünk meg?

Nem, most nincs ilyen.

Galériánkban olyan színésznőket találsz, akik megpróbáltak Marilyn bőrébe bújni...