A szüleimnek nem kellett arról dönteni, hogy posztolnak-e rólam képet a közösségi médiában- interjú Miller Dáviddal

Borítókép: A szüleimnek nem kellett arról dönteni, hogy posztolnak-e rólam képet a közösségi médiában- interjú Miller Dáviddal
Szeptember 13. és 18 között érkezik a Budapesti Klasszikus Film Maraton, ahol nemzetközi és magyar kultuszalkotásokat nézhetünk rogyásig A vád tanújától vagy a Jules és Jimtől kezdve az Álmodozások korán keresztül a Dögkeselyűig. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ullmann Mónikával, és fiával, Miller Dáviddal filmekről, színészekről, sztárságról, emlékekről.

Miller Dávid színész, énekes, az X-Faktor műsorvezetője. Elsőként az ő válaszait olvashatjátok.A szüleimnek nem kellett arról dönteni, hogy posztolnak-e rólam képet a közösségi médiában- interjú Miller Dáviddal

Milyen volt két ismert ember gyerekeként felnőni?

Ugyanolyan, mint bárki másnak. Szép gyerekkor. Mindenünk megvolt, de egyáltalán nem voltam elkényeztetve. Más világot éltünk akkor még, a szüleimnek nem kellett arról dönteni, hogy posztolnak-e rólam arcos képet a közösségi médiában, vagy nem.

Nagyon sok mindent csinálsz a színészettől a műsorvezetésen át az éneklésig. Divatos, de időszerű kérdés is manapság: hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

Nehezen. Fel kell venni a ritmust, és mindennek meg kell hagyni a helyet, a pihenésnek is ugyanúgy, mint a munkának. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig sikerül, de azért igyekszem. Szerencsére mindegyiknek helye van az életemben, egyik sem vesz el időt a másiktól.

Édesanyád filmrajongásának volt köze hozzá, hogy színész lettél?

Talán inkább arról volt szó, hogy anya is, és apa is színész. Az iskolán és az edzésen kívül minden időmet színházakban vagy filmforgatásokon töltöttem. Biztosa volt köze hozzá, hogy beleszerettem ebbe a világba.

Mik voltak az első közös filmélményeitek a családban? Hogyan zajlott a „beavatás”?

Nyilván a rajzfilmekkel kezdtük. Az első közös magyar filmélményeink a Szaffi, a Süsü a sárkány és a Macskafogó voltak.

És hogyan viszonyulsz édesanyád korábbi filmjeihez, szerepeihez? Természetesen az olyan gyerekfilmek is ide tartoznak, mint a Szeleburdi család, vagy nagy sikerű dalok, mint például a Moncsicsi.

Szerettem filmen nézni anyát, mert szerencsére nagyon jó volt, amit csinált. Így könnyebb dolgom volt, mindig el tudtam mondani az őszinte véleményemet. A gyerekkori filmjeiben azt csodáltam leginkább, hogy mennyire profin dolgozott, a későbbi filmjeinél pedig vele örültem, mert egy forgatás mindig szuper élmény, és minden ilyen munkát megbecsül az ember.

Mik azok a magyar filmek, amiket a majd másfél évszázad legnagyobb alkotásainak tartasz?

Az, hogy melyek a legnagyobb alkotások, nem tisztem nekem megítélni. Minden korszakból vannak kedvenceim. Ha azt mondják, magyar film, akkor a már előbb említett Macskafogó jut először az eszembe. Páratlan rajzfilm, talán az összes animációs filmet összevetve is ez a kedvencem, az csak plusz adalék, hogy épp a miénk. Aztán nagy kedvenc az Indul a bakterház, A tanú, az Üvegtigris, de az Egri Csillagokat is kiemelném: fiatalon találkoztam vele, és abban láttam először nagy csatajelenetet. Soha nem fogom elfelejteni.

Van szerepálmod?
Minél szélsőségesebb a szerep, számomra annál jobb. Egyébként valószínűleg csak a akkor tudnám kijelenteni, hogy igen, ez volt az álmom, ha már láttam a végeredményt.

Vannak olyan színészek, akikkel nagyon szeretnél együtt dolgozni?

Vannak természetesen, de azért meg kell említsem, hogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert jó pár csodálatos színész szerepel a lista azon részén, amit már kipipálhattam.

Mit gondolsz a hírnévről? Nélkülözhetetlen visszajelzés, szükséges rossz, avagy nem tartod igazán fontosnak?

Szerintem soha nem jó, ha a hírnév a motiváció. Csak azért csinálni valamit, hogy az ember híres legyen, nem egy jó irány. Működhet egyfajta mérőként, meg működhet rosszul is, ahogy mostanában gyakran látjuk. Fontosnak tartom egyébként, de nem a legfőbb hozadéka a munkámnak.

És amikor felismernek az utcán?

Nem tagadom, időnként nagyon kedves pillanatok szöknek be a hétköznapi szürkeségbe, amikor felismernek. Örömöt okoztam valakinek, és ezt ő úgy fejezi ki, hogy megölel a boltban: nos, ez nekem is jó érzés.

A Klasszikus Film Maraton programjairól itt tájékozódhatsz!

A galériában pedig hírhedt interjúkról olvashatsz!