Németország 1945. május 8-án írta alá a fegyverletételi nyilatkozatot véget vetve ezzel a második világháború európai hadszínterének. Azonban a csendes-óceáni hadszíntéren Japán nem reagált szövetségese elvesztésére. Ez vezetett Harry S. Truman amerikai elnök döntéséhez:

az atombombát le kell dobni.

1945. július 16-án hajtották végre a Trinity (Szentháromság) névre hallgató első kísérleti nukleáris robbantást Új-Mexikóban. A Paul W. Tibbets ezredes vezette 519-es harci csoport feladata volt kidolgozni az atombombák szállításának és ledobásának módját. Az erre hivatott B-29-es bombázok végül a csendes-óceáni Tinian szigetéről (a mai Észak-Mariana-szigetek része) szálltak fel.

Maga Paul W. Tibbets ezredes vezette az atombombát szállító első gépet. A bombázót édesanyjáról Enola Gay-nek nevezte el. Az Enola Gay gét másik gép kíséretében, jó látási viszonyok között érkezett meg Hirosima fölé. 6 óra alatt érték el a célpontjukat Tinian szigetéről. A 64 kilónyi 235-ös dúsított urániumot tartalmazó 4 tonnás atombombát, akit mellesleg Kisfiúnak (Little Boy) neveztek el, helyi idő szerint reggel 8 óra 15 perckor dobták le, mintegy 9400 méter magasságból.

Kisfiú 240 méterrel eltért az ideális célpontjától, de a hatása így is rettenetes volt. Az 580 méteres magasságban felrobbanó atombomba azonnal megölte Hirosima lakosságának 30%-át, 70-80 ezer embert. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt. 1945 végére a sugárfertőzés hatása miatt az áldozatok száma mintegy 140 ezerre nőtt. Még évtizedekkel később is további tízezrek haltak bele atomtámadáshoz köthető betegségekbe. Az áldozatok pontos számát a sugárfertőzés jellege miatt nehéz meghatározni.

Hirosima mint város is a teljes megsemmisülés szélére került. Épületeinek 70%-a összeomlott vagy leégett, csupán pár földrengésbiztos betonépítmény maradt viszonylagos épségben. Egyikük, a robbanás epicentrumától 150 méterre lévő nagy iparcsarnok lett a hirosimai békepark szimbolikus központja, és az UNESCO világörökség része.

3 nappal később, 1945. augusztus 9-én a második atombombát is ledobták. Célpontja eredetileg Kokura városa volt, de az ottani rossz látásviszonyok miatt végül inkább Nagaszakit választották. Itt 60-80.000 ember esett rövid- vagy hosszútávon áldozatul az atomtámadásnak.

1945. augusztus 15-én Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, így végleg lezárva a második világháborút.

Az atomtámadások története nem a múlté. Ezek az események nagyban befolyásolják a gondolkodásmódunkat, morális rendszerünket, a társadalmat. A japánoknak külön szavuk van – hibakusa – az atomtámadás túlélőire és az ő gyermekeikre. Számukra a II. világháborúval nem értek véget a megpróbáltatások. Mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a sugárfertőzöttek maguk is fertőznek, ez a kényszerűen létrejött társadalmi réteg még sokáig súlyos diszkrimináción ment keresztül.

Az első atombomba ledobásával nemcsak új hadászati-etikai kérdések sora nyílt meg, hanem egy új világrend is kialakult. A fegyverkezési versenyek, a nukleáris fegyverektől való félelem és az ezáltal többé-kevésbé fenntartott béke világa.

Ha kíváncsi vagy a cikkben megemlített személyekre, helyszínekre és eseményekre, kattints a galériánkra!