Rövid történetek következnek három férfiról, aki talán igaz se volt.

A gyenge

Gáborral egy éve voltunk együtt. Azt nem mondom, hogy maximálisan harmonikus volt a kapcsolatunk, de én szerettem őt. Akkoriban a nagypapám már nagyon öreg volt, és hirtelen napról napra hanyatlani kezdett. Nagy fájdalmai voltak, egyértelmű volt, hogy haldoklik. Nagyon megviselt, sokat voltam mellette, nagyon szerettem őt. Gábor egész jól támogatott engem ebben az egészben, jó érzés volt arra gondolni, hogy miközben veszítek el valakit, legalább van, aki gondoskodik rólam. A nagypapám egy hétfői napon halt meg. Aznap Gábornál aludtam, vigasztalt, meghitt volt az egész. Másnap egy napra elutazott, de megbeszéltük, hogy szerdán korán végzek, és délután már együtt leszünk. Amikor befejeztem a munkát, felhívtam. Nem vette fel. Hívtam még egyszer, semmi. Írtam neki egy sms-t, amit láttam, hogy elolvasott, de nem írt vissza. A következő sms-emet már el sem olvasta. Tíz napig nem vette fel nekem a telefont és nem hívott vissza.

Utólag nem is az bánt a legjobban, hogy ezt megtette velem, hanem hogy nagypapám gyászolása egy szomorúan szép időszak lehetett volna, amit együtt tölt a család emlékezéssel és szeretetben, nekem viszont ez nem adatott meg, mert bemocskolta ez a gyarlóság.

A svindler

Néhány évvel később jött Berry, a jamaikai. Egy társkereső appon botlottunk egymásba. Utólag visszagondolva az első szaván láthattam volna, hogy nemzetközi szintű szélhámos, de nem gondolkoztam, inkább hittem neki. Életem egyik legjobb randiját töltöttük együtt. 38 évesen azt éreztem, hogy na tessék, ez egy olyan randi, amiről mindig is álmodtam. Andalgás, Duna-part, koktélok, csókolózás, nem nyomulás, reményteli elválás. Berry már aznap este írt nekem, és ezt folytatta másnap is. Kedvesen sms-ezgettünk, és egyértelművé tette, hogy mihamarabb látni akar. Aznap este még jó éjszakát kívánt, majd mintha elvágták volna, nem írt többet. Két sms-t írtam még neki, de igazából tudtam, hogy kész, ennek reszeltek. Két hónappal később volt képe újra írni, én meg voltam olyan hülye, hogy újra találkoztam vele. Talán nem meglepő a történet vége: egyszercsak végleg eltűnt.

A gyáva

Kevin és én távkapcsolatban éltünk egy ideig, ő Kanadában, én Magyarországon. Viharos viszonyunk véget ért ugyan, de néhány hónap után újra felvettük a fonalat, és barátságba kerültünk. Nem voltunk napi kapcsolatban, de hetente azért írtunk egymásnak, még a szerelmi életünket is megbeszéltük. Ami azt illeti, amikor egy szakítását nagyon rosszul viselte, én ápoltam a lelkét, emlékszem, egy idő után meg is jegyezte, hogy én vagyok az, aki erőt ad neki, és hogy nagyon értékeli, hogy mellette állok, így a távolból is. Aztán megismerkedett egy orosz nővel, erről még örömmel be is számolt, majd szép lassan ritkultak az üzenetváltásaink. Ez akár még nomrális is lehetne. Az azonban már kevésbé, hogy egyszercsak azt vettem észre, hogy törölt az összes közösségi média oldaláról, és többet nem beszélt velem. Aztán elvette az orosz nőt és gyereke született. Többet egy percre sem volt szüksége rám.