Ha végigmennénk az utcán most, meg tudná mondani ránézésre, kinek melyik csecsemőkori reflexe nem integrálódott?

Ha nem is az utcán sétálva, de elég gyorsan látom már ezeket a problémákat. Egyébként pedig egy amerikai licencű diagnosztikai eljárással tesztelem a gyerekeket. 2002 óta foglalkozom ezzel a területtel, akkor végeztem gyógytornászként a budapesti orvosi egyetemen, és szerencsémre volt egy témavezető tanárom, aki rámutatott, hogy számos belgyógyászati és idegrendszeri rendellenességgel küzdő kisgyereknek ugyanaz a problémája: a megmaradt csecsemőkori reflexek gátolják az idegrendszeri érés folyamatát. Ezzel megerősítette azt, amit testnevelőtanár édesanyám mondogatott mindig, amikor az óráit néztem, hogy figyeljem csak meg a diszgráfiások, diszlexiások, diszkalkuliások mozdulatait, mert sok nagyon egyszerű mozdulattal nem boldogulnak. Rossz az egyensúlyérzékük, a mozgáskoordinációjuk, nem tudnak egy egyszerű fektetett dobást megtanulni. Ő a nyolcvanas években már arról beszélt, amivel itthon csak most kezdünk el igazán foglalkozni.

Mennyire látszik pontosan, melyik „diszes” képességhez milyen mozgásprobléma társul?

Elég jól lehet látni, de azt gondolom, hogy a problémákat nem érdemes szétszedegetni, az egész gyereket egyben kell látni. Minden jó terápiának és tréningnek az a kiindulópontja, hogy a gyerek „megbonthatatlan” egység.

Nem érdemes specializálódni egy-egy problémára?

Nem érdemes bezárni a rendszereket. Egy közgazdász ismerősöm fogalmazta meg ezzel kapcsolatban a legpontosabb definíciót: ami zárt, az már üzlet. A tudomány mindig nyitott az újításra, a változásra, nem merev és megváltoztathatatlan rendszerekben gondolkodik.

A gyerek fejlődését már az anyaméhben töltött idő is befolyásolja, az sem mindegy, hogyan született, és pláne nem mindegy, hogy milyen mozgásfejlődési fázis mikor érkezik meg, vagy éppen miért marad el.

Az talán már közhelynek számít, hogy esélyesebb egy nem kúszó vagy nem mászó kisgyereknél, hogy később gondjai lesznek az olvasással vagy az írással.

Nem az a fontos, hogy mi a következmény, hanem az, hogy mi az ok. Van valami, ami egyszerre gátolja valamelyik mozgásfejlődési szakasz természetes bekövetkezését, és hatással lehet az olvasás-írás elsajátítására is. Ez a csecsemőkorból visszamaradt reflex. És dacára annak, hogy már az 1920-as évek óta cikkeznek arról az orvostudományi szaklapokban, hogy a kognitív érés és a mozgásfejlődés egyértelműen összefügg, valahogy ez a tudás mégis nagyon nehezen jut el a szülőkhöz.

Ez egy ősi dolog, és csöppet sem bonyolult megérteni: a mozgás érleli az idegrendszert.

Egy átlagos szülő szerintem legfeljebb két reflexet ismer: a Moro- és a szopóreflexet. Mennyire széles a spektrum és hogyan lehet tesztelni?

Tegyük hozzá: a Moro-reflexet ráadásul sokan összekeverik a fogó-markolóval. A Moro az, amikor szokatlan inger hatására a kisbaba oldalra csapja a karjait, vesz egy mély levegőt, és kifeszül a teste. Egyébként a tudomány mai állása szerint éppen

ezért kell hanyatt fekve altatni a babákat, mert ha véletlenül elfelejtenek levegőt venni, akkor a reflex az oxigénhiányra reagálva lendíti a karokat, és a baba mély levegőt vesz, azaz sokkal kisebb lesz a bölcsőhalál esélye.

Én nyolc reflexet tesztelek, az eredmények alapján pedig elkezdem a terápiát. Ez egy olyan gyakorlatsor, amelynek bizonyos elemeit naponta, más elemeket két-három naponta, vagy éppen hetente kell gyakorolni. Most nagy a „divatjuk” a szenzomotoros terápiáknak, amelyeknek az az előnye, hogy dinamikusan fejlődik a terület. Ha azt olvassuk, hogy negyven éve működik egy mozgásos terápia, érdemes kételkedni a hatékonyságában, mert fennáll az esélye, hogy nem engedte be az új eredményeket a rendszerébe.

Olyannyira, hogy bizonyos mozgásformák szinte ki is vesztek az elmúlt évtizedekben. Ilyen például a fára mászás, amelynek óriási szerepe volt a mozgásfejlődésben, az egyensúlyérzék kialakulásában.

Mozgás szempontjából jóval szegényesebb életet élünk. Ha a gyerekem fára mászás helyett egész nap a tabletet fogja, konkrétan nem épül le a markoló- és szopóreflexe, és fizikailag nem lesz képes majd jól tartani a ceruzát az iskolában. De ez a reflex felelős a beszédértés, a beszédfelismerés zavaraiért is.

Amelynek következtében simán kaphatunk egy autizmusspektrum-zavar diagnózist.

Pontosan. A diszgráfia, diszlexia, autizmus, Asperger-szindróma, ADHD jelei megegyeznek ezekkel a tünetekkel, és a gyerekek elképesztő gyorsasággal kapják meg ezeket a diagnózisokat. Csakhogy ha nem ez a baj, a terápia sem megfelelő számukra. Ma már kimondhatjuk, hogy a csecsemőkori reflexek kiszűrése után fogadhatjuk csak el ezeket a diagnózisokat. Volt olyan Asperger-szindróma-diagnózissal érkező gyerek, akinél a reflexek kioldása után minden „aspergeres” zavar megszűnt.

Mint például?

Az aspergereseknél gyakori az éjszakai bepisilés, ami klasszikus csípő-ágyéki reflex megmaradásos tünet is.

Milyen tünet tartozik még ehhez a reflexhez?

A gyerek furcsán jár, utálja, ha szoros a nadrágja, sokszor billeg a széken, hamar ingerelhető, könnyen sírva fakad, gyenge a tartós figyelme, de lehet nagyon okos, főként matekból. Általában gyenge a rövid távú memóriája is, ami érdekli, azt nagyon meg tudja tanulni, de ritkán emlékszik arra, hogy mit hova pakolt. Rendetlen és mindig keres valamit. A neuropszichológusok szerint ilyen tünetekkel kapcsolatban akkor mondhatunk ki diagnózist, ha már biztosan nem tudunk csecsemőkori reflexet kiváltani, a szimptómák mégis megmaradnak.

Több ilyen problémával küzdő gyerek van ma, vagy csak „divatos” ezzel foglalkozni?

Nincsenek statisztikáink, hiszen régen nem mérték a probléma súlyosságát, de azt gondolom, hogy a városi mozgásszegény életmód, az anyákat érő civilizációs ártalmak, a stressz, a gyógyszerszedési szokások mind összefüggésben vannak ezekkel a zavarokkal. Ide sorolnám a szülők közötti abnormális „fejlődési” versenyt is, hogy azzal büszkélkednek, az én gyerekem már áll, már elindult, már beszél…

A császárral születettek milyen nehezítéssel indulnak ezen a téren?

Ezzel kapcsolatban csak saját tapasztalataim vannak, kutatás még nincs a kezemben. Viszont a személyes benyomásom az, hogy náluk az aszimmetrikus tónusos reflex nem integrálódik, nem „használódik” el születéskor, pedig ennek a segítségével fordul be a baba a szülőcsatornába. A császáros babáknál általában a csípő-ágyéki reflex is megmarad.

Az orvosok sokszor alkalmazzák a szülésbeindítást, ez hat a kisbabák fejlődésére is.

Melyek azok a jelek, amelyek láttán élhet a szülő a gyanúperrel, hogy a gond a megmaradt csecsemőkori reflex lesz?

Ez életkortól függ, hiszen minden kornak megvannak a maga specifikumai. Jel lehet, ha a gyerek hatévesen szopja az ujját, ha folyamatosan a szájába vesz valamit, ha nem szeret rajzolni, nem érdeklődik a betűk és a számok iránt, ha begubózik és fél az újtól, a változástól, ha nem szereti az idegeneket, ha nagyon alacsony vagy nagyon magas az ingerküszöbe, ha a szókincse szegényes, ha nehezen reagál dolgokra, ha ügyetlen, sokszor elesik, mindent leejt, ha nem teszi le a tenyerét esés közben, ha képtelen az asztalnál ülni tíz percet vagy billeg a székkel. Gyanús lehet, ha szeret forogni, vagy állandóan rosszul lesz a kocsiban. Ez utóbbi mögött például sok ok bújhat meg, de általában akkor fordul elő, ha éretlen a gyerek belső füle, azaz több reflex nem épült le.

Hány éves korig lehet leépíteni a reflexeket?

Ma már azt mondom, hogy nincs életkori megkötés, csak vannak bizonyos szakaszok, amikor könnyebb, mert érzékenyebb az idegrendszer. Például 5–7 éves kor között. A felnőtteknek is érdemes ezzel foglalkozni, csak nem napi 15–20 percet vesz majd igénybe, hanem sokkal többet.

Nincs olyan sportág, amely felér a célzott terápiával?

Erre a kérdésre a válasz az, hogy nincs. De jó lehet a falmászás, segíti a finommotorikai érést, az agyféltekék összehangolását, támogatja az állóképességet, a koncentrációt. A legjobb persze az lenne, ha nem lenne túllihegve a téma, helyette a gyakorlatok a hétköznapi rendes testnevelésóra szerves részét képeznék. A szenzomotoros fejlesztés módszerét bármelyik pedagógus vagy eltökélt szülő megtanulhatja. Hosszú távon ez is a cél: aki tud és akar figyelmet fordítani erre, az otthon, akár egy jól használható könyvből is megtanulhassa, milyen gyakorlatot hogyan kell elvégezni.

Galériánkban a 6 éves autista kislány festményeit nézhetitek meg: