Nem kell, hogy mindig különleges legyen az első találkozás az újszülöttel

Borítókép: Nem kell, hogy mindig különleges legyen az első találkozás az újszülöttel Forrás: Fotó: Unsplash/Alex Hockett
Lehetséges, hogy a szerencse rádmosolyog majd, és a szülés pont olyan lesz, ahogyan elképzelted: otthon leszel, melletted a tökéletes dúla, miközben hét vesztaszűz táncol körülötted a „Good as Hell”-t énekelve. Te magad fogod a gyerekedet óvatosan kihúzni a testedből, és rögtön a melledre teszed majd, hogy egyetlen pillanat se múljon el közvetlen bőrkontaktus nélkül, miközben a szüzek halkan kántálnak majd, megszentelve a pillanatot, amikor először találkoztok. De valószínűbb, hogy nem ilyen lesz.

Nem lesz sem jobb, sem rosszabb, csak más lesz, mint amit várnál. Mint egyik anya a másiknak, szeretném azt tanácsolni, hogy finomíts az elképzeléseiden arról, milyen lesz ezt látni és érezni, és merj belegondolni abba, hogy esetleg…

Nem olyan lesz, mint ahogy elképzelted. Ez lehetne az egész gyereknevelés mottója is, de különösen igaz mindenre, ami a szüléssel kapcsolatosan történik – ott ugyanis semmire nincs garancia.

Talán már tudod is, miről beszélek. Talán úgy képzelted, hogy a gyerekeddel egy fájdalomcsillapító-mentes vajúdás és szülés végén találkozol majd, de rá kellett ébredned, hogy a legbátorítóbb szülésvezetés sem készíthetett fel arra, amit 48 órányi intenzív méhösszehúzódás jelent. Vagy császármetszésre volt szükséged, és ha csak egy kicsit is, de összetört a szíved, amikor látnod kellett, hogy a partnered fogja a gyerekedet először a kezébe. Vagy egészségügyi okokból nem is találkozhattál vele, csak másnap. Azonban van valami, amit tudnod kell a gyerekekről: szeretetből és kiszámíthatatlanságból vannak összegyúrva, és fittyet hánynak az előzetes terveidre. Közülük néhányan már az érkezésükkel feladják ezt a leckét.

De még ha minden a terv szerint történik is, akkor sem olyan lesz, amilyennek képzelted.

Tegyük fel, hogy az első találkozás pont úgy történik, ahogy remélted, a lehető legtökéletesebb körülmények között. Még ekkor sem lehetsz biztos abban, hogyan fogod érezni magad. Az érzelmek elég összetett teremtmények, és ez különösen igaz akkor, amikor éppen egy apró emberi lény hagyta el a méhed, miután kilenc hónapon keresztül a hormonjaidon táncolt. Lehet, hogy éppen olyan büszkeséget és túláradó örömöt fogsz érezni, ahogy elképzelted. És éppígy lehet, hogy csalódott, zavart vagy akár egy picit trumatizált is leszel.

Ezekről az érzelmekről mind ítélkezés nélkül beszélhetsz. Ahogy a csodálatos Fred Rogers mondta, „az érzelmek kimondhatók és kezelhetők.” Hidd el, hogy a szakember, aki veled van, már mindent hallott és megnyugtathat afelől, hogy amit érzel, normális, hogy nem vagy vele egyedül, és – ha erre szükség van – lehet rajta segíteni.

Lehet, hogy nem lesz szerelem első látásra. Nincs abban semmi rendkívüli, ha a gyerekeinkhez már az első lélegzetvételüktől kezdve kötődünk – és abban sincs semmi rendkívüli, ha rápillantva az újszülöttünkre azt kérdezzük: „ki vagy és mit akarsz tőlem?”. Persze erről a kevésbé költői érzelemről sokkal kevesebb szó esik, mint a kedves és romantikus másikról, de ettől még ez is megtörténik… méghozzá sokszor.

Ne szegje kedved, ha a te személyes tapasztalatod inkább az előbbihez áll közel és ne gondold, hogy bármi baj lenne az anyai ösztöneiddel. Sokan vannak, akik nem tudnak rögtön kötődni a gyerekeikhez. Hiszen végső soron még csak most találkoztatok. Mondj egy másik olyan helyzetet, ahol valakit bűnösnek lehet tartani, amiért nem szeretett bele valakibe rögtön abban a pillanatban, amikor először meglátta. Hidd el: meg fog történni. Őrülten bele fogsz szeretni a gyerekedbe – és teljesen rendben van, ha ez beletelik egy kis időbe.

Íme néhány fotó a szülés csodájáról: