Milyen volt a szülés?

Katinka: Váratlan. A 38. heti vizsgálatomon derült ki, hogy elfogyott a magzatvíz, így az ultrahang után rohanhattunk haza a kórházi csomagért, majd egyből a kórházba, hogy aznap a világra segítsék a kisfiunkat. A terveket alapvetően nem írta felül a sietség: az már biztos volt, hogy orvosi okok miatt csak császármetszéssel szülhetek, minden készen is állt, „csak” még lélekben kellett odaérnünk.

Első szülésnek alapvetően jó élmény marad, hiszen 10-kor tudtuk meg, hogy aznap megszületik a fiunk, akit délután egy órakor a kezünkben is foghattunk.

Rozi: Csodálatos. A három szülésem közül ez volt minden szempontból a legszebb. Bár most is ugyanannyira voltam betojva, mint az első két császárnál, viszont a kórház rengeteget változott, így a 2 napos bent tartózkodás is sokkal elviselhetőbb volt, mint 3, illetve 6 éve.

Mikor jött az a bizonyos anyai érzés?

Katinka: Mivel ilyen gyorsan és váratlanul alakult a szülés, így leginkább másnap. Másnap reggel. Amikor 3-4 óra alvás után már nem is akartam visszaaludni, hanem csak néztem a mellettem fekvő, még nyugodtan durmoló pici lényt, nagyjából abban a pillanatban lettem igazán anya.

Rozi: Hát, úgy 6 éve. :D Viccet félretéve... a császár előtt ültem a műtőasztalon, vártam az érzéstelenítőt. És ott fejbecsapott a felismerés: jesszus, mindjárt 3 gyermekes anyuka leszek. Valószínűleg ez kiülhetett az arcomra is, mert oda is jött az orvosom, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, és hogy megnyugtasson: ne aggódjak, minden rendben lesz. Az egyik műtős csak megfogta a kezem. Örökké hálás leszek neki ezért.

Mennyi ideig tartott a szülés utáni regenerálódás?

Katinka: Az első napok kegyetlenek voltak, hiszen minden felállás egy küzdelem volt, márpedig egy újszülötthöz folyton menni kell. Szerencsére volt alkalmam pihenni – a lehetőségekhez mérten, mivel a férjem mindenben segített. (Itt azért megjegyezném, hogy az a kemény 5 napos apaszabadság egy vicc.)

Az első héttel napról napra épült fel a testem, a 10. napra már simán mozogtam, azóta nagyjából csak a hegem a bizonyítéka annak, hogy másfél hónapja műtöttek, más jele fizikailag nagyon nincs.

Rozi: Amikor írom ezeket a sorokat, lassan fél év telt el és néha még most is úgy érzem, hogy még mindig regenerálódok. Azért három császár az három császár. A kórházban volt egy nálam majdnem 10 évvel idősebb anyuka, aki természetes szülés után oldalt fekve aludt már pár órával a szülés után és törökülésben ült. Egyszerre irigykedtem és fájt szó szerint csak ránéznem. Úgy 1 hónapba telt, hogy én is oldalt fekve tudjak szoptatni. (A törökülés még több időbe. :D )

Milyenek voltak az első napok otthon? Hazavinni a babát? Első éjszaka?

Katinka: Az első éjszaka a kórházban jó prototípusa volt a későbbi időszaknak, mivel a kisfiunk, Leó nagyon érzékeny baba, aki pár hétig több sírós órával töltötte meg a napjait, mint amennyi nyugodt perce volt.

Az első pár nap itthon még idilli volt, aztán visszaestünk a gödörbe, és elkezdtük fejtegetni a rengeteg fülsüketítő jelzés mögötti lehetséges okokat. Az első pár hét emiatt inkább megoldandó feladat volt, nem a „Hurrá, család lettünk!” mámorban úszkálás. Persze az is, de csak foltokban.

Rozi: Katinka sorait olvasva elkapott a nosztalgiázás. Első gyerekkel hazamenni, az első pár hét, hónap otthon... nem egy sétagalopp, na. :D Már mindenki fújja tőlem: az elsőt túléled, a másodikat megéled. És most már bővíteni is tudom: a harmadikat meg kifejezetten élvezed. Imádtam Fridával az első pár hetet, összebújni azzal a pici testtel, órákat szopizni. Legjobb időszak. Tényleg. Ráadásul a járványhelyzet miatt szerdán reggel született, pénteken már otthon ebédeltem. Hát ez valami csodás volt. Az első gyerekemmel 5 napot töltöttem a kórházba. Ötöt. Még mindig a hideg futkos a hátamon, még annak az 5 napnak az emlékétől is...

Szoptatás – aka tej beindítás, szoptatás, fejés, nehézségek, sikerek?

Katinka: Az a "jó" abban, ha több laktációs tanácsadó is próbál neked segíteni a kórházban, hogy egymásnak nagyjából teljesen ellentmondó instrukcióval indítanak el haza. Aztán még a védőnő is kever egyet a lapokon. Persze a legvégén az nyer, hogy ezeket így-úgy próbálva, kísérletezve mi lesz nálatok a befutó, de ez az első napok frusztrációi után otthon oldódott csak meg, amikor érdemben lett is tejem. Ehhez tényleg kellett egy nagy adag összehangolódás, de ha valamivel, akkor Leó etetésével tényleg nincsenek nehézségeink.

Rozi: A szoptatás tényleg szopás. Harmadjára is. Bár beindulni most indult be a legkönnyebben, Frida lányomat ahogy megkaptam a császár utáni inkubátoros melegítés után, kábé addig nem is engedett, amíg be nem indította a tejet. Ettől függetlenül megküzdöttünk, három gyerek mellett a pihenésből, ami a tejtermeléshez elengedhetetlen, igen kevés jut. Ráadásul ő is tejérzékeny, ami miatt tej-tojás-szójamentes diétán vagyok. Szóval még egy igazán jót és kiadósat sem ehetek, mert oda kell figyelnem, hogy tutira ne legyen semmiben semmi. Cserébe a jó sok kalóriát égető sok-sok igény szerinti szopizásnak, a szülés előtti súlyom alatt vagyok már. Azért egy-egy növekedési ugrás alatt volt, hogy majdnem áttértünk a tápszerre és a lefejt tejet svéd itatópohárral adtam Fridának a szopisztrájk elkerülése végett. De - kopkopkop - úgy érzem, túl vagyunk a nehezén.

Milyenek az éjszakák? Alvás? Átaludt éjszakák száma? :D

Katinka: Általánosságokat nagyon nem írhatok. Tegnap éjszaka például aludt, de 5 óra altatás után. (Tudom, most több anyuka felhúzza a szemöldökét, hogy „Öt órát altatni? Hát én nem altatok, leteszem és alszik.” Másoknál úgy hallottam, ez így megy... Legalábbis ez a hangosabb álláspont.) Van, hogy éjszaka egyszer, van, hogy kétszer kel, de van, hogy két óránként. Függ az időjárástól, frontoktól, növekedési ugrásoktól, hangulatától, fene tudja, még mitől – vagy inkább már mitől nem.

A nappal a még keményebb dió, ilyenkor átlagban másfél – négy óra közötti össz. napi alvások jönnek össze.

Rozi: Amíg be nem állt Fridánál is az éjszaka-nappal közti különbség, addig volt pár klasszikus sírva járkálós éjszakánk (Frida is sírt, meg én is :D ) De nagyjából mire a 6 hét letelt, kialakult a ritmus, és azóta átlagosan max 1-2x kel éjjel, szopizni. De mivel együtt alszunk, amint hallom, hogy megébredt, cicire rakom és alszunk is tovább. Úgyhogy az éjszakáink tényleg szuperek. Párszor már át is aludta az éjszakákat.

Babaillat? Hasfájósság? Összebújások? Egész napos sírások? Szépségek, nehézségek?

Katinka: Mindennapjaink. A második héttől az étkezésekkel összefüggésben nagyon eldurvultak a sírások, így kipróbáltunk minden létező cseppet, technikát, hogy a pici fejletlen emésztését segítsük, amíg a háziorvos fel nem világosított minket, hogy ez csak idővel lesz jobb. Szóval még van legalább 1,5 hónapunk a kólikás időszakból, addig pedig próbáljuk feldobni Leó nehezebb napjait a rendelkezésünkre álló eszköztárral: masszázzsal, nagy sétákkal és persze kifogyhatatlan törődéssel és szeretettel.

Rozi: Nálunk is kijutott mindenből, de én már talán picit könnyebben kezeltem, mert tudom, hogy elmúlik. Tényleg elmúlik. Az első gyereknél valahogy az van az emberben, hogy úristen, hát ringatni kell egész nap, még az érettségijére is majd ringatva kell elvigyem!?

Nekem a harmadik gyereknél az volt talán a legnehezebb, hogy hamar csatarendbe kellett újra állnunk. Úgy 2-3 hetet tudtunk megoldani a férjemmel, vagy a Karcsi Papival, onnantól viszont újra autóba kellett ülnöm és délutánonként menni a gyerekekért. És ott még, amikor egész napos szopizások vannak, nehéz volt összeegyeztetni az etetéseket/alvásokat az elindulásokkal. De szerencsére már ez is elmúlt.

És akkor az all time kedvenc kérdés: Jó baba?

Katinka: Természetesen jó, jelentsen ez a szó bármit is. Nem egyszerű, de minden természet más és más, Leó pedig egyelőre egy extra törődést igénylő baba, akinek napról napra kezd már kibontakozni a csoda kis személyisége.

Rozi: Jó. :D Egyébként tényleg, tökéletes harmadik gyerek, türelmes, kivár, tudja, hogy Anya mindent megtesz, rohan, de néha van, hogy a nagyok hangosabbak, éhesebbek, türelmetlenebbek. De egy pillanatig nem panaszkodhatok, mert a nagyok is sokat segítenek nekem a kicsivel. Szóval nem csak ő "jó" baba, de mindhárom gyerekem tényleg szuper gyerek. Csak talán testvérnek jobbak, mint gyereknek.

Miben volt más az első 6 hét ahhoz képest, mint amit elképzeltél?

Katinka: Ha valamiben hinni tudok, az az, hogyha egy folyamatot sokáig, figyelmesen tanulmányozok, találni fogok mintákat, akár egészen minimális rendszereket, ami alapján megérthetem, amivel tervezhetek vagy kicsit finomhangolhatok.

Ez a baba első hat hetére nálunk totálisan megborult. Hiába jegyzem fel az összes alvását, pelenkacserét, evését, sírását, semmilyen összefüggést nem találok (még), ami bevallom, nagyon frusztrál. Persze, nem elvárható, hogy mindenben legyen rendszer, pláne egy ilyen pici baba esetében, de biztosabbnak fogom érezni a napokat, ha nem különböznek majd ennyire merőben egymástól.

Emellett nem egyszerű úgy szülővé válni, hogy a folyamatos sírás, a baba nem alvása, emiatt nyűgössége mellett próbálunk meg összecsiszolódni. Nem volt kérdés, hogy ez mennyire nehéz, de el tudtam volna képzelni egy egyel nyugodtabb terepet az összeszokáshoz. Tudom, naiv elképzelések voltak ezek, de őszintén kíváncsian, izgatottan és felvértezve várom a következő hónapjainkat.

Rozi: Tapasztalatból sokkal rosszabbra számítottam. Nem tudtam például, hogy fogunk aludni. A gyerekeink emeletes ágyat kaptak, nem aludtak a szobájukba, velünk aludtak a nagy ágyban. Az első éjszaka mondták is, hogy márpediglen ők a babával alszanak. Ez az elhatározásuk egészen a második éjszakáig tartott ki, amikor közölték, hogy ők inkább a szobájukban szeretnének aludni, mert zavarja őket, hogy éjjel felkel a baba, sír, felébresztjük őket. Pedig ezen is sokáig stresszeltem, hogy s mint lesz, de könnyen megoldódott.

Mosolyognál az anyaságon? Nézd meg a galériánkat!