„Előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert annyira hiányzott a mozgás”

Borítókép: „Előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert annyira hiányzott a mozgás”
Kulcsár Vajda Enikő mozgást addict. Ezt nem én mondom róla, ezt ő mondja magáról. Naponta ugyanis több órát is mozog és mozgott, még a várandósságai utolsó napjaiban is. De teljesen normális és természetes módon az, hogy két gyermeket kihordott, az ő testét is megváltoztatta. A különbség közte és mondjuk (khm…) köztem viszont az, hogy ő ebbe nem törődött bele. Beleásta magát a témába, hogy is lehet a szülés utáni testet regenerálni, formálni és ma két gyermeke mellett már hivatásaként segít személyesen és online kurzusaival is nők százainak – ha nem ezreinek –, hogy mindenki boldog lehessen anyaként is a testével. Ez az ő projektje: az Anyatest Projekt.

Kezdjük azzal, hogy visszamegyünk picit az időben: abba a pillanatba, amikor pár nappal vagy héttel az első gyermeked születése után meglátod magad a tükörben. Megvizsgálod a tested, már lentebb ment a hasad, elmúlt esetlegesen a vizesedés is (már ha volt), már egész jól vagy fizikálisan, de a tested mégsem olyan, amilyen azelőtt volt. Nagyon nem. Hogy érintett ez téged? Megviselt?

Én a szülés előtt sokáig táncosként dolgoztam, szóval eléggé sokat volt használva, foglalkozva, edzve a testem. Ehhez képest a szülés után az volt az élményem, hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene vele csinálni. Viszont a testem, ami volt, elvesztettem. Aztán mire a második gyerekem megszületett, beleástam magam, és addigra már tudtam, hogy mit kell csinálni. De ez egy nagyon speciális szakterület. Nem csak a hasfal változásáról van szó, hanem hogy hogyan építesz fel egy edzést a regenerációs fázistól, majd hogy aztán hogyan adagolod. És ami az egészben súlyosbító tényező, hogy nem csak testileg van megrogyva ilyenkor az ember, hanem egyrészt lelkileg, másrészt időbeosztásilag.

Ismerős... Az első gyerekem mellett még csak-csak beiktattam egy-két edzést, időnként egy-egy futást, de mióta ketten vannak, esélytelen. Te hogy oldod meg?

Én mozgás addict vagyok, tehát a mozgás számomra csomó minden mást megelőz. Ráadásul mivel nekem amúgy is szükségem volt segítségre, nevezetesen egy bébiszitterre, mivel a férjem rengeteget dolgozik, így sokszor a mozgás idejére is volt, aki vigyáz a gyerekeimre. Tudom, látom, a saját programjainkban résztvevőktől is hallom ezt, hogy ezzel egy „normál anya” nincs így.

Első a takarítás, a főzés, a mosás, és így tovább. Ezeknek a fontosságát nem vitatom. Én azt gondolom, és arra bátorítok mindenkit, hogy a saját testi és lelki jólétét legalább ugyanilyen fontosságúnak érezze.

Ja és persze nagyon fontos, hogy mindebben - a családi feladatokban, és az “énidő' biztosításában- a férfiak is partnerek legyenek!

És a tennivalók nem idegesítenek? Nem kattogsz közben, hogy szalad a ház, mi lesz a vacsora, ezt el kéne intézni, azt el kéne intézni!?

Rengeteg trükk van, ami segíthet abban, hogy be tudd illeszteni a napjaidba a mozgást, még ha a takarítás fontosabb is. De amit például én külön kiemelnék, az a közösség motiváló és inspiráló ereje. Én legalábbis azt látom, hogy az, ha nem egyedül csináljuk, hanem másokkal, még ha egy online közösséggel is együtt is, az is hihetetlenül nagy erőt tud adni. És az Anyatest Projekt kurzusaiban részt vevőknek én is igyekszem mindig segíteni, erőt, löketet adni, hogy ne adják fel.

No igen, a mozgás ugyanis most már számodra nem csak arról szól, hogy a te szülés utáni testedet formálod, hanem hogy segítesz más édesanyáknak is, hogy szülés után újra formába lendüljenek, visszanyerjék a régi alakjukat.

Tudom jól, hogy az anyaság első pár éve nem arról szól, hogy bomba biztosan tudsz tervezni. Tudom, hogy van olyan, hogy a tizedik átvirrasztott éjszaka után az ágyból alig bírunk kikelni. Éppen ezért egy olyan vezetett online programot alakítottunk ki, aminek az ütemezése elég rugalmas. Pont azért, hogy mindenki részt tudjon venni benne, utol tudja érni magát, és akár pár napos csúszások is beleférjenek. De csinálni kell, mert a mozgástól jobb lesz az egész életminőségünk. Könnyebben fogunk bírni a gyerekkel, könnyebben fogjuk bírni az éjszakázást is.

Csak online vannak programjaid vagy te is tartasz edzéseket személyesen?

3 lábon áll jelenleg a dolog. Van egy offline lába, ami workshopokból, egyéni konzultációkból áll - ezeknél nagyon fontos, hogy személyesen lássam a résztvevőket. a testeket. Akkor van az online láb, ahol vezetett programok vannak, aminek bár egy megadott időpontban, egy csapat tagjaként indulsz neki, de személyes edzéseid vannak: akkor, amikor te ráérsz. Viszont progresszív a program, tehát az edzések egymásra épülnek. Ebből a következő pont november 4-én indul, még lehet jelentkezni. Csak szólok. :) Vannak az online vonalon belül speciális területekre is programok: szétnyílt hasizom vagy a női jóga, ami kifejezetten a hormonális egyensúly felállítására, menstruációs problémák segítésére van és így tovább.

A női jóga nagyon érdekel, arra biztosan előfizetek. Egyébként, nem tudom, miért, de van egy olyan érzésem, hogy te várandósan is mozogtál, amíg csak bírtál! :D

Igen, jól gondolod. :) Végig mozogtam, olyannyira, hogy

még a 41. hétről is van videóm arról, ahogy edzek.

Ennek is megvan a tudománya, hogy mit, hogyan lehet, és erre odafigyeltem. Viszont ennél is tudni kell, hogy ez nálam is egy természetes igény volt. Nem azért csináltam, mert kellett, hanem azért, mert élveztem, mert jól esett. De tudom, hogy ez sokaknak egy lelassuló, elcsendesülő időszak, pláne az utolsó napok- és ez teljesen rendben van így.

De azért nem edzésről mentél szülni?

Nem, viszont nevetni fogsz, de máig előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert már annyira hiányzott a mozgás. Pedig csak pár napot hagytam ki. De gondolj bele, az eddig elmeséltek alapján, én egy kórteremben bezárva, non-stop szoptattam… azt hittem, hogy mindjárt futok a folyosón tíz kört.

Hát, őszinte leszek, nekem egy szülésem után se jutott eszembe, hogy fussak. De az se, hogy guggoljak. :D

Ez energiaszint és/vagy lelki alkat kérdése is. Tisztába vagyok vele, hogy ezzel én vagyok csak így és egy átlag embernek nem ilyen a mozgás igénye. De én ilyen vagyok. :) Ha mozgok, akkor rendben van minden.

Akkor végülis anyatest ide vagy oda, te nem csak azért mozogsz, mert kell, hanem mert számodra ez egy természetes szükséglet - ha jól értem, ugye!? Az evésre is odafigyelsz mindemellett?

Ha arra vagy kíváncsi, hogy diétázom-e, akkor arra az a válaszom, hogy nem. Nálam az életmódváltás működött, illetve működik. De ezt csak akkor javaslom másoknak is, ha ez egy belső igény.

Én szeretem az egészséges ételeket, mert jó érzés, amit okoznak, illetve amit nem okoznak. Ha megeszem nyáron a Balatonon egy lángost, akkor az lehet, hogy abban a pillanatban boldoggá tesz, amíg eszem, de utána megfájdul a hasam, eltelít, fáradt leszek tőle… akkor minek egyem meg?

De persze, ha másnak jól esik, miért ne ehetné meg – mértékkel. Szóval mondhatni, hogy odafigyelek, van néhány alapelvem, de már annyira beleépült a mindennapjaimba, hogy nekem már fel se tűnnek.

Milyen gyerekei vannak egy mozgás addict anyukának? :)

Örökmozgók! :) Egy 4 éves lányom és egy 7 éves fiam van, akik közül a fiam kifejezetten egy született örökmozgó. De egyébként az, hogy mennyire természetes és szükséges a mozgás, a gyerekeknél vehető észre a leginkább. Náluk is, ha adottak a körülmények, meg sem állnak. A fiamat például lehetetlenség lefárasztani, nála nehezebben is megy a lelassulás.

És nálad? Mondjuk nem tudlak elképzelni, ahogy fekszel az ágyban és olvasol.

Most már azért én is igénylem a lelassulást, ami úgy veszem észre, hogy életkorral is nagyon változik. Huszonévesen szétrobbantam az energiától, de én is változom. Az elmúlt években például nagyon sokat jógázom, ami egy teljesen más dimenziója a mozgásnak. Sokkal fegyelmezettebb dolog.

Mennyit mozogsz most egy nap átlagosan?

Átlagosan napi másfél-két órát. De ebben benne van, amit „csak” magamnak mozgok, plusz az is, amikor tanítok.

És a tánc? Nem hiányzik?

De, nagyon. Szeretnék is foglalkozni majd még vele. Kíváncsi vagyok, milyen lenne így, öregebben, de tudatosabban és furcsamód, sok szempontból a fitnesznek köszönhetően erősebben mint akkor, mikor aktív táncos voltam. Ráadásul most, hogy már nem annyira kicsik a gyerekek, talán több időm is jutna rá. De ez megint majd tanulás lesz.

És hogyan érzed magad most? Elégedett vagy magaddal? A testeddel?

Igen, azt kell mondjam, hogy alapvetően abszolút elégedett vagyok- mert a testem jól működik, erőt ad, örömet okoz. Nyilván, vannak rosszabb napok, amikor többet foglalkoztat a téma. De ez nálam nem azt jelenti, hogy tetszik-e az, amit a tükörben látok. Hanem azt, hogy jó érzés-e a testemben lenni, jól bírja a test a feladatait, jól tudom-e használni, nem korlátoz-e. Nekem ezzel kapcsolatban az elégedettség a legmeghatározóbb. Az, hogy jól működik ez a test és ez az érzés szuper. Remélem, hogy minél több embernek segíthetek megtapasztalni.

Így vélekednek a híres nők a szülés utáni testükről: