Az Elfújta a szél rasszista?

"Őszintén remélem, hogy mindig öregbíteni fogom a fajom és a mozgóképipar jó hírnevét." - mondta köszönőbeszédében, amely a győzelmét körülvevő heves vitára utalt. Hattie McDanielnek eredetileg nem engedélyezték az ünnepségen való részvételt (a vele jó kapcsolatot ápoló Clark Gable állítólag teljesen kikelt magából); az Elfújta a szél producerének, David O. Selznicknek pedig külön engedélyért kellett folyamodnia, hogy az Ambassador Hotel Coconut Grove éjszakai klubja kivételt tegyen a szigorú „feketéknek tilos a belépés” policyje alól. És amikor megállapodtak a szabályok kivételes megszegésében, a klub feltétele az volt, hogy McDaniel olyan asztalnál üljön, ahol teljesen elkülönül a mozi fehér sztárjaitól.

A film maga is hemzsegett az ellentmondásoktól. A polgári jogok egyes képviselői kifejezetten ellenezték azon az alapon, hogy fenntartja a faji sztereotípiákat. A filmesek az NAACP-t (Nemzeti Társaság a Színes Bőrű Emberek Előrejutásáért) is bevonták a munkába, akik azon dolgoztak, hogy a regény leginkább sértő momentumait kiirtsák a forgatókönyvből. Minden erőfeszítés és a produkciót ért összes kritika ellenére nem sikerült a gyártást leállítani vagy a rasszista felhangokat enyhíteni: az Elfújta a szél továbbra is tiszteletben tartotta a Konföderáció ügyét, dicsőítette az ültetvénytulajdonosok és rabszolgáik - különösen Scarlett O'Hara és fekete dadája, Mammy - kapcsolatát. A WarnerMedia épp a múlt héten jelentette be, hogy ideiglenesen eltávolítja a filmet a HBO Max könyvtárából, és azt tervezi, hogy később a rasszista tartalmakat történelmi magyarázattal és figyelmeztető szöveggel ellátva juttatja majd vissza.

McDaniel Oscar-győzelmének tehát eleve vitatott háttértörténete van, és mindennek külön hangsúlyt ad, hogy a díj később szőrén-szálán eltűnt.

Hosszú út a Howard Egyetemig

Mielőtt McDaniel 1952 októberében meghalt mellrákban, végakaratában megemlítette, hogy az Oscar-szobrot a Howard Egyetemnek szeretné adományozni. Habár a színésznő soha nem járt oda, az intézmény támogatta a karrierjét, és a hallgatói szervezet, a Howard Players néhány hónappal az Oscar-díj után ebéddel tüntette ki. Sokan azt hitték, hogy McDaniel Oscarját közvetlenül a halála után küldték el a Howardnak, ám W. Burlette Carter 2012-ben megjelent „Az Oscar megtalálása” című cikke azt sugallja: az út során akadt néhány megálló. 1954-ben egy bírósági végzés utasította a végrehajtókat, hogy a színésznő néhány vagyontárgyát - beleértve az Oscar-díjat is - értékesítsék a kiárusításon. Egy Lucille Hamilton nevű nő, akit McDaniel az egyházból ismerhetett, számos tárgyat vásárolt a hagyatékból. Noha az Oscar nem szerepelt kifejezetten Hamilton vételei között, Carter úgy gondolja, hogy véletlenül a „vegyes” kategóriába keveredhetett, mivel az Oscar akkor nem úgy nézett ki, mint az az aranyszobor, amit ma ismerünk. 1943-ig a legjobb mellékszereplők ugyanis egy plakettet vehettek át, ami hozzá volt csatolva az Oscar-szobor miniatűr változatához. Ez megmagyarázza, miért bizonyult olyan nehéznek a díj nyomon követése, és hogy miért nem ment egyenesen a Howardhoz: az emberek egyszerűen nem ismerték fel.

Végül azonban csak eljutott, de hogy pontosan hogyan és mikor, azt máig homály fedi. A legnépszerűbb elmélet szerint 1961 júniusában érkezett meg Washingtonba: a Howard Egyetem könyvtárosa, Dorothy Porter ekkor rögzítette, hogy az 1895-ben diplomát szerzett Leigh Whipper színész "Bill 'Bojangles Robinson bronzcipőjét, egy plakettet és mintegy 200 zeneszámot" adományozott az egyetem művészeti gyűjteményének. A kar tagjai arról számoltak be, hogy McDaniel Oscarját - a bronzcipővel együtt - a dráma részleg üvegablakában látták a következő őszön: tehát igen valószínűnek tűnik, hogy az a bizonyos plakett, amiről a könyvtáros leltárja szól, valójában McDaniel díja volt (bár továbbra is rejtély, hogyan került Whipper-hez).

A hallgatók és a személyzet úgy emlékezett, hogy az Oscart az 1960-as évek végén még látták az ablakban, amikor a polgári jogi mozgalom az egész campuson áthullámzott. Valamikor ezen időszak alatt vagy után azonban eltűnt.

Hova lett az Oscar?

Az egyik vezető elmélet szerint politikai okokból lopták el. Az Elfújta a szél Mammy-ábrázolása sokak szerint ártalmas sztereotípiát közvetít, ami sok polgárjogi aktivistát dühíthetett fel. "Túl radikális voltam ahhoz, hogy értékeljem Ms. McDaniel zsenialitását" - mondta a South Florida Times-nak Pearl Cleage, aki az 1960-as években a Howardba járt. "Arra kondicionáltam magam, hogy mérges legyek rá, amiért elnyerte a díjat a Mammy-szerepért.” Azt is pletykálták, hogy a díjat valaki a Potomac folyóba dobta, bár ez az állítás megalapozatlan. Egy másik elmélet viszont azt sugallja, hogy éppen azért távolították el, hogy ne történhessen meg ilyesmi. "Azt hiszem, valaki biztonságos helyre vitte, nem mondta el senkinek, hová, majd vagy nyugdíjba vonult, vagy elfelejtette" - mondta Denise Randle, aki 1972-ben leltárt szervezett a Howard műtárgyaiból.

Arra is van némi esély, hogy az Oscar az 1960-as évek zavargásai alatt is az egyetemen maradt. Carter vizsgálata szerint egy 1969 augusztusában felvett hallgató emlékszik rá, hogy a tárolóban számos plakettet látott, és az Oscar még mindig ki volt állítva, amikor ő 1971-ben végzett. Ugyanebben az időben a Howard képzőművészeti osztályának tisztviselői vagy meghaltak, vagy elhagyták a pozíciójukat, és az újonnan érkezők elkezdték felfrissíteni az épület dekorációját, hogy jobban tükrözzék a következő generáció ízlését. Lehetséges, hogy McDaniel Oscarját ebben az időszakban helyezték el egy raktárba, ahol a mai napig eltemetve hever más tárgyak között.

Nyolcvan évvel később az ellentmondások folytatódnak

A McDaniel győzelmét és egész filmográfiáját érintő vita soha nem fejeződött be. A színésznő a becslések szerint legalább 74 szerepet játszott el karrierje során, és a NAACP kérdőre is vonta a fekete sztereotípiák állandósítása miatt. McDaniel azonban mindezt nyugalommal fogadta, és nem volt hajlandó elnézést kérni a sikereiért. "Inkább eljátszom egy dadát, mint hogy az legyek." - szerette mondogatni.

1947-ben, nem sokkal azután, hogy elnyerte az Oscar-díjat, levelet írt, hogy megvédje a munkásságát. Ebben kijelentette, hogy Oscar-díj "túl nagy pillanat volt ahhoz, hogy pusztán személyes sikernek tekintsem. Azt akartam, hogy inspirációt nyújtson a fiatal feketék számára sok-sok éven át." Azt is mondta: "Soha nem kértem elnézést a szerepeimért. Többször meggyőztem a rendezőket, hogy hagyják ki a „tájszólást” a filmekből, ők pedig elfogadták a javaslataimat. Sokan azzal vádolnak, hogy életben tartottam a néger szolga sztereotípiáját a mozilátogatók körében. Azt hiszem, a kritikusaim jóval naivabbnak tartják a nyilvánosságot, mint amennyire valójában az. "

Lehet, hogy a plakett fizikai értelemben eltűnt, de McDaniel Oscarja egy úttörő karrier kétségbevonhatatlan szimbólumává vált, mivel előkészítette a fekete színészek betörését Hollywoodba. Ez különösen akkor igaz, ha figyelembe vesszük, hogy majdnem egy negyed évszázadnak kellett eltelnie, mire egy másik afroamerikai művészt jutalmaztak filmes munkájáért: 1963-ban Sidney Poitier lett az első, aki Oscar-díjat nyert a legjobb főszerepért.

Így nézne ki, ha színesbőrű modell szerepelne a legnagyobb mainstream kampányfotókon: