A válás általában nem szívmelengető dolog, sokszor sajnos még az amúgy kulturált emberekből is kihoz olyan viselkedést, ami korábban nem volt rájuk jellemző. Ritka az olyan eset, amikor a felek mindenről képesek higgadtan, békében megegyezni. Persze mondhatjuk, hogy általában nem azért fajul válásig egy házasság, mert mindig minden rendben volt azt megelőzően, így hát leggyakrabban a férj és a feleség, valamint a gyerekek is sérülnek valamilyen szinten. Korábban több kutatás is arra jutott, hogy elvált szülők gyermekeinél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mentális problémák, egy friss tanulmány azonban most ennél rosszabbat állít.

A Public Library of Science One folyóiratban megjelent értekezés szerint ugyanis azoknál az idősebb felnőtteknél, akiknek gyerekkorukban különváltak a szülei, magasabb a sztrók kialakulásának kockázata. A University of Toronto, a Tyndale University, valamint a University of Texas tudósai több mint 13 ezer olyan 65 év fölötti páciens adatait vizsgálták, akik átestek már a sztrókon. Arra jutottak, hogy 1,61-szeres a szorzó az akut agyi érkatasztrófa rizikóját illetően. Az elvált szülők gyermekeinél egy a kilenchez, míg a teljes családban felnövők között egy a tizenöthöz volt az előfordulás.

Mary Kate Schilke, a tanulmány vezető szerzője kifejtette, hogy még akkor is kimutatható volt a magasabb kitettség, ha számításba vettek egyéb, a sztrókkal gyakran összefüggésbe hozott tényezőket, mint a dohányzás, a fizikai inaktivitás, az alacsonyabb iskolázottság és jövedelem, a depresszió, a diabétesz és egyebek. Konkrét ok-okozati viszonyt persze jelenleg még nem lehet megállapítani, további vizsgálatokra van szükség. Mindenesetre igen érdekes, hogy egy ilyen gyerekkori esemény idős korban is komoly következményekkel járhat.

Mindazonáltal fontos arra is kitérni, hogy mivel válással általában a megromlott, a régi formájában fenntarthatatlan kapcsolatok végződnek, gyakran csak rontana a helyzeten, ha erőltetnék az együtt maradást a párok. Viszont azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy a békés szétválás, a gyerekekkel folytatott építő jellegű kommunikáció és a későbbiekben is fennmaradó barátságos viszony mennyiben jelenthet különbséget akár a későbbi sztrók kockázata szempontjából.