Luca Guadagnino először 17 éves korában olvasta el William S. Burroughs 1985-ös könyvét, a Queert, és az olasz rendezőre olyan hatással volt az 1997-ben elhunyt író műve, hogy már akkor eldöntötte, hogy szeretne egy adaptációt készíteni belőle. Még javában zajlottak a Challengers című mozi munkálatai, mikor a direktor felvetette a forgatókönyvírójának, Justin Kuritzkesnek az ötletet, hogy ez lehetne a következő közös projektjük. Ám mivel a könyv befejezetlenül jelent meg, így először a jogi örökösökkel vették fel a kapcsolatot, akiket biztosítottak arról, hogy olyan lezárást adnak majd a filmnek, mely megőrzi a néhai író vízióját a történettel kapcsolatban. Miután megszületett az egyezség, neki is láttak a Queer megfilmesítésének.

A főszerepre Daniel Craiget kérték fel, aki a forgatókönyv elolvasását követően szinte rögtön igent mondott William Lee megformálására. Sokan kíváncsian várták persze, hogy egy olyan színész, aki eddig a hiperférfiasságot megtestesítő James Bond szerepét játszotta 2006 óta – összesen öt 007-es filmen át –, hogyan fog egy önmagát kereső, meleg férfiként visszatérni a filmvászonra, és milyen hatást vált majd ki a nézőkből. Pedig Craig már máskor is játszott – igaz, nem ennyire nyíltan – meleg karaktert, pl. a Tőrbe ejtve filmek Benoit Blancjaként, vagy épp az 1998-as Ördögi szerelemben ő volt George Dyer, aki a néhai festő, Francis Bacon szeretője volt. A film másik férfi főszereplőjét Drew Starkey-t pedig közel 300 jelentkezőből választották ki, és Craig volt az, aki meggyőzte a rendezőt, hogy „Ez az a fickó!”, aki tökéletes lehet a szerepre.

A film két főbb helyszínen: Mexikóvárosban és Ecuadorban játszódik, de a valóságban Rómában, a Cinecittà Studiosban kezdték meg a forgatást 2023 áprilisában. Igaz, pár jelenetet Mexikóvárosban is felvettek, hogy minél jobban megteremtsék az eredeti atmoszférát. Külön érdekesség, hogy a produkció nagymértékben használt aprólékosan kidolgozott miniatűröket, melyekből makettként építették fel Mexikóvárosától kezdve a repülőgép felszálláson át még a mozis jelenetet is. A végeredményt látva annyira profi munkát végeztek, hogy alig lehet észrevenni a különbséget valóság és makett között.

De nézzük, miről is szól a Queer...

A történet központi szereplője William Lee (Daniel Craig), egy amerikai író, aki az 1950-es években emigrált Mexikóvárosba. Itt éli hedonista életét, drog, alkohol és fiatal férfiak társaságát keresve. Egy este feltűnik neki az utcai tömegben egy jóképű srác, Eugene Allerton (Drew Starkey), aki szinte azonnal megbabonázta Lee-t. A találkozás teljesen felforgatja a férfi addigi üres életét. A néző előtt pedig megelevenedik egy, a magányt, a szexualitást, az önmagunk megismerését és a valódi emberi kapcsolódás fura egyvelegét komplexen bemutató filmdráma.

A filmben több alkalommal is megjelenik a „queer” kifejezés. Maga a szó eredetileg „furcsa” és „szokatlant” jelent, de a 20. században már kapott egy pejoratív értelmezést is. Azokra az emberekre kezdték használni, akik eltértek a heteroszexuális normától, azaz melegek, leszbikusok vagy biszexuális, esetleg transznemű emberek voltak. Napjainkra a queer kifejezés egy gyűjtőfogalommá vált és az LMBTQ+ közösség sokféle identitását foglalja magába. Sőt, ma már a queer lehet egyszerre identitás, politikai állásfoglalás, vagy akár egyfajta szabadság – attól függően, hogy ki, milyen kontextusban használja.

A Queer jóval összetettebb és mély mondanivalóval bíró film, mint aminek elsőre tűnhet

Ahogyan az időben haladunk előre, úgy a képi világ és a kamerafelvételek, és egyes jelenetek is tükrözni fogják, az emberi lét kiszolgáltatottságának bugyrait. Ahogyan egy novella esetében, úgy a film is hű marad az eredeti történeti felosztáshoz. Fejezetekre osztja a 136 perces műsoridőt, melyek külön alcímeket kaptak. Az első fejezet közel a mozi első felét öleli fel, a többi rész pedig fokozatosan oszlik el a maradék játékidőben. A Queerben leginkább az identitáskeresés kérdése kerül központi szerepbe. Craig figurája elég összetett. El is hangzik a filmben, hogy azért is kellett elszöknie Amerikából, mert ahogyan ő otthon élne, bűnözőnek számítana. Ebbe beletartozik a nemi identitása, de főleg a drogok használata. Ezzel kapcsolatban az egyik legmegrázóbb jelenete az, mikor Lee, mintha egy oktatófilmben lenne, úgy készíti elő mozdulatról mozdulatra a heroin belövését. Nem is csoda, hogy egyes országokban, mint pl. Törökország betiltották az alkotást (az erős szexuális jelenetsorokon túl), „provokatív tartalma veszélyezteti a köznyugalmat” címszó alatt. Mindeközben pedig Craig élete egyik legdrámaibb és legkomplexebb alakítását nyújtja, mely nagyszerűen mutatja be karakterének sebezhetőségét és a belső küzdelmeit. Nem is volt meglepő, mikor ezért a szerepért 2025-ben Golden Globe-díjra is jelölték, mint A legjobb férfi főszereplő filmdráma kategóriában. A mozi talán legmegosztóbb részei azok lesznek, hogy olykor sokkolóan naturalisztikus képi ábrázolással mutatja be a két főszereplő közötti intim kapcsolatot. Míg a rendező Szólíts a neveden! című filmjében a két „főhős” között megvolt a kémiai finomság az ilyen jeleneteknél, addig a Queer szereplői között ez az intim gyengédség kevésbé érezhető. Mindezek mellett Sayombhu Mukdeeprom operatőri munkáját is fontos kiemelni, hisz nagyszerűen mutatja be bizonyos szituációkban Lee elképzelt világát a valósággal párhuzamosan.

A film fő mondanivalója abban mutatkozik meg, hogy milyen kiszolgáltatottá teheti az embert a vágy

Főleg, ha az viszonzatlan marad, vagy ha csak zavaros. Lee alapjában elveszve érzi magát a világban, Eugene-nal való találkozása pedig még több kételyt ébreszt benne. Nemcsak szerelemként tekint a fiatal férfira, de egyfajta kapaszkodóként is. Próbál értelmet találni az életben egy olyan kapcsolaton keresztül, ami talán sosem lesz teljesen az övé. Érzelmileg teljesen kiszolgáltatottá válik. Emellett ott van a magány intézménye is, mely végig kíséri Lee-t az egész filmen át mind fizikai, mind lelki vonatkozásban. Ezért is szeretné megtalálni azt a szert, melytől azt várja, hogy majd kapcsolódni tud a másikhoz szavak nélkül is, kvázi telepatikus képességeket kapva. Ez nem más, mint az ayahuasca, mely a filmben yagé néven van említve. Lee úgy függ a fiútól, mint a drogoktól, bár két különböző dolog, a hatásuk és a vágy iránta egy és ugyanaz. Amint megkapja, boldog lesz, megnyugszik, de egy idő után ismét felerősödik a hiányérzet és szinte bármit megtenne érte. Emiatt pedig egyre inkább szánalmat érzünk Lee iránt, sem, mint sajnálatot. A film utolsó szakaszában pedig a David Lynch stílusát idéző képi világ szinte egyfajta művészfilm hatást eredményez majd a nézőkben.

Itt jelenik meg a legtöbb metaforikus, szimbolikus képi elem is. A két főszereplő testi és lelki egyesülése, a „kihányt szív” vagy épp az „uroborosz”, vagyis a saját farkába harapó kígyó, a film talán legmélyebb, átvitt értelemmel bíró képsorai elevenednek meg itt. A zenei betétek fontos részét képezik a mozinak. Nagyszerűen adják vissza az egyes jelenetek hangulatait, drámáit és érzelmi hullámvasútját. Minden zenei résznek kiemelt szerepe van, mely még a moziból kijőve is hatással lesz a nézőkre. Guadagninónak már harmadik közös munkája ez – a Csontok meg minden (2022) és a Challengers (2023) zeneszerző párosával –, Trent Reznorral és Atticus Ross-szal. Az ő komponálásaik mellett számos, híres előadó (pl. Sinéad O'Connor, a New Order angol rockegyüttes, és jazz legendák: Benny Goodman, Charlie Parker és Dizzy Gillespie) ismert dalai is felcsendülnek majd, viszont közülük is kiemelkedő a Nirvana több száma. Kurt Cobain és az eredeti könyv szerzője, S. Burroughs jó barátságot ápoltak, így a rendező szándékosan használta ezeket a dalokat, hogy ezzel is emléket állítson a kapcsolatuknak.

Végezetül fontos kiemelni, hogy a Queer sok esetben egy tisztelgés William S. Burroughs iránt. Az író sokszor a saját életéből inspirálódott, sőt, egyik író alteregója William Lee néven ismert. De, ami a legmegrázóbb a film végén, az a Tel Vilmost idéző fejlövéses jelenet, mely szintén az író saját életéből lett merítve. A moziban ugyanis reprodukálták azt az ominózus esetet, mikor 1951. szeptember 6-án, egy mexikóvárosibeli átmulatott éjszaka során az író fejbe lőtte Dana Vollmert, aki a felesége volt. Ha a Queer nem is lesz Guadagnino eddigi legjobb filmje, a képi világa, a mély mondanivalója, olykor nyomasztó atmoszférája, de leginkább Craig játéka igazán emlékezetessé teszi. A későbbiekben pedig akár teljesen más megítélése is lehet majd, ahogyan a popkultúrában számos írónak, zenésznek, vagy akár filmesnek az alkotásai.

Nézd meg a Queer teljes előzetesét itt!