Kézápoló és műkörömépítőként dolgoztál a mindennapokban, amikor a koronavírus idején elkezdtél könyvet írni. Mióta dédelgettél magadban szerzői ambíciókat?

Válaszolhatnám azt, hogy mindig is tudtam, ha felnövök, író lesz belőlem, de ez nem lenne igaz! (mosolyog) Az olvasás szeretete már általános iskolában is megjelent az életemben, na de az írás… az fényévekre volt tőlem. A pandémia okozta unalomnak köszönhetően kezdtem el papírra vetni azt a történetet, ami előtte csak a fejemben létezett – és igaz, akkor valóban magamat akartam szórakoztatni vele. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. A történetem tanulsága, hogy az unalom valóban csodákra képes, hiszen mostanra végre eljött az a pont, amit hihetetlenül vártam: néhány hónapja már főállású írónak mondhatom magam.

Mikor döntöttél úgy, hogy az első, Titokzatos útitárs című könyvedet megmutatod másoknak, sőt, ki is adod azt?

Anyukám unszolására küldtem el a kéziratom kiadókhoz. Azt mondta, hogy ez a történet csodálatos, biztosan szeretni fogják. Elfogult volt? Határozottan! Viszont az tagadhatatlan, hogy ha ő nincs, akkor a történetem még mindig csak a laptop lapulna. Nem tudok elég hálás lenni neki, hogy ennyire támogatott az álmaim megvalósításában.

Milyen visszajelzésekből tanultál a legtöbbet az évek során?

A negatívakból. Ez talán furcsán hangzik, de szerintem ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Az első és a legfontosabb, amit fel kellett ismernem, hogy bármennyi munkát teszek egy regénybe, mindig lesz olyan, akinek nem fog tetszeni. Felszabadító érzés volt ezt elfogadni. Nekem sem tetszik minden könyv vagy film, és ez így van rendjén. És ha nem dühvel, hanem alázattal nézzük az építő jellegű negatív kritikákat, visszajelzéseket, akkor fejlődhetünk általuk.

Ma már magánkiadásban adod ki a könyveidet. Mit tanácsolnál azoknak, akik nem mernek belevágni ebbe? És mi az, amire mindenképp felhívnád a figyelmüket, mielőtt döntenének?

Erről órákig tudnék beszélni. (mosolyog) Először én is egy kiadónál indultam, és mindenkinek ezt az utat ajánlom. A könyvkiadás sokszor ijesztő, nehéz döntéseket kell meghozni, amiben kell a segítség. Minden kiadásfajtának megvan az előnye és a hátránya, amelyeknek alaposan utána kell járni. Én vágytam a magánkiadás által nyújtott szabadságra, de ez nem való mindenkinek. Rengeteg időt és energiát igényel. Négy év után éreztem azt, hogy képes vagyok meglépni azt, amire kezdettől vágytam: nemrégiben alapítottam a Mystery Kiadót, ahol egyelőre csak a saját regényeimmel tervezek foglalkozni.

Diana Hunt a vele készített interjúnk alatt még a Prédák háza folytatásán dolgozott, és elárulta azt is, mennyire élvezte, hogy ismét a Carnivora Akadémián tölthette a napjait. Időközben be is fejezte a második részt, sőt, már a címét, illetve a borítóját is leleplezte a közösségi oldalán: és a jó hír az, hogy már nem is kell rá sokáig várnunk, mert a Ragadozók háza a tervek szerint 2025. április 28-tól kapható lesz. Úgyhogy indulhat a visszaszámlálás!

Ajánlhatunk még pár könyvet, ami annnnnyira izgalmas, hogy nem fogod tudni letenni?