Ha vissza is tudnánk szerezni az exünket, és a viszonyunkat meg tudnánk reformálni, akkor sem lenne olyan, mint amilyen a kezdetekkor volt. Az újramelegített kapcsolat törékeny és mesterkélt lesz, aminek a résztvevői most már teljesen különböző személyiségűek, és szkeptikusak mind egymással, mind a kapcsolat kimenetelével szemben. A drámák megismétlődnek, és ugyanazok a problémák fognak megjelenni, mint amik az elváláshoz vezettek.

Egy kapcsolat nem azért szűnik meg, mert rosszat teszünk, hanem azért, mert rossz hatással vagyunk egymásra. Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, mindkét félnek jól kell magát éreznie. Ennek pedig az a feltétele, hogy azt érezzük: az időnket és az energiánkat hasznos, előre vivő dolgokra fordítjuk. Ha nincs értelme, látványos eredménye annak, amit csinálunk, akkor semmi nem fog működni.

Az értelmes és hasznos tevékenységeinket terjesszük ki a kapcsolatainkra: ebbe beletartozik a munkahelyi-, a közösségi-, a baráti -, és természetesen a párkapcsolatunk is. Ezekben a kapcsolatokban jó, ha olyan ötleteink javaslataink támadnak, amivel mindkét fél azonosulni tud, amiket aztán feladatként és közös célként kitűzhetünk magunk elé. Ezek a célok értelmet adnak életünknek, és a célhoz vezető út közben pedig jól érezzük magunkat. Így a párkapcsolat nem csak a kapcsolódásról, hanem önvalónk - identitásunk- meghatározásáról és kiteljesítéséről is szól.

Ha valamelyik kapcsolatunk megsemmisül, akkor azzal együtt identitásunk egy része is elvész. Ebből adódóan, minél több értelme - értékes célja, eredménye- volt a kapcsolatnak, annál bénítóbbnak érezzük a veszteséget, hiszen annál nagyobb identitásrészünk semmisül meg. Mivel a személyes kapcsolatok, és az abban elért eredményeink adják az értelmet - így a boldogságot is-, ezért ezek azok a kapcsolatok, amelyeknek az elvesztése a legjobban fáj.

Amikor elveszítünk egy kapcsolatot, akkor annak a jelentése - értelme- is elveszik. Hirtelen már nem fog létezni az a dolog, ami annyi értelmet - boldogságot - teremtett az életünkben. Ennek következményeként ürességet érzünk - ami akár depresszióhoz is vezethet-, mert a kapcsolattal együtt eltűnt annak jelentése is.

A veszteségre adott egységes válaszunk az lesz, hogy lassan, de biztosan új, biztos kapcsolatokat építünk, vagy új értelmet hozunk az életünkbe. Ez lényegében az újrakezdés időszaka. Lehet, hogy ekkor még a múltba akarunk kapaszkodni, és megpróbáljuk újra megélni azt, ami már lehetetlen. Ha így járunk el, akkor jó, ha tudjuk, hogy ez téves, egészségtelen válasz a veszteségre. Ekkor ugyanis nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy egy részünk meghalt és eltűnt. Ekkor az önbecsülésünket otthagytuk az előző kapcsolatunkban, és úgy érezzük, hogy képtelenek és méltatlanok vagyunk egy új, szeretetteljes, értelmes kapcsolatra valaki mással.

Sajnos tény, hogy nagyon sokan beleragadunk ebbe a csapdába. Ez azért van, mert nem vagyunk képesek önmagunkat tisztelni és szeretni és valójában már az előző kapcsolatunknak is ez volt a hibája és ezért vallott kudarcot.

Mit tehetünk? Fogadjuk el a veszteséget, tiszteljük és szeressük magunkat! Higgyük el, hogy van tovább, és van jobb. Vegyük le a téteket a kapcsolatról, és járjunk nyitott szemmel, hogy észrevegyük az új lehetőségeket.

Tari Valéria párkapcsolati tanácsadó írásait, gondolatait minden szerdán olvashatod itt, az ÉvaMagazin.hu-n!

Ezen kívül itt találkozhatsz még vele:

https://99szazalek.blog/

Íme pár film az elengedésről: