"Nem költözik vissza, elválok tőle, de minden hétvégén átjön, hogy a gyerekekkel lehessen." - mondja a megfáradt hang a vonal túlvégén.
"Nagyon sajnálom, nem is tudom, mit mondhatnék..." – hebegem a telefonba.
"Semmi baj, erre úgyse nagyon lehet mit." – reagál, majd mesélni kezd.

"Szerintem ez egy nagyon jó kompromisszum. Az az érdekes, hogy megnyugodtam és igazából már nem is vagyok féltékeny arra a nőre, akinél lakik. Az vigasztal, hogy legalább nem nekem kell elviselnem a rosszabb oldalát. Amikor meg átjön, nyilván összeszedi majd magát.” – mondja reménykedve Erika.

A háromgyerekes anyukánál egy éve borult a bili, azaz ő borította, amikor rájött, a férje addigra már ténylegesen is becsajozott. Persze nem teljesen előzmények nélkül; esténként rendszeresen közösségi oldalakon lógott és véget nem érő csetelésekbe bonyolódott ki tudja kikkel. A dolog akkor fordult komolyra, amikor az egyik virtuális kalandból hús-vér kapcsolat lett. Erikát az is hatalmas pofonként érte, hogy a párja nem állt elé, hogy közölje vele a tényeket. Neki kellett lebuktatnia, pontosabban a telefonja árulta el.

Az is nagyon rosszul esett neki, hogy a férje - miközben egyfolytában azt mondogatta neki, hogy szereti - azt vágta a fejéhez, hogy nem kap tőle elég dicséretet, szexet, elismerést és csodálatot. Ezzel magyarázta a viselkedését. „Persze valljuk be, a hétköznapok mókuskerekét taposva - gyakran mindennel magamra hagyva - a három gyerek és a saját munkám mellett, lehet, kicsit valóban megszűntem őt áhítva csodálni. És ő engem?” – kérdez vissza keserűen Erika.

Ami megtörtént, azt nem lehet kitörölni. Ahogyan persze az együtt töltött 25 évünket sem. Viszont megmondtam neki, hogy ez bizony így nem mehet tovább; hogy mennie kell a közös otthonunkból, mert ezek után már képtelen vagyok egy fedél alatt lakni vele.”

A férje albérletbe költözött, gyakran látogatta őket, s közben azt hajtogatta, mindent jóvátesz. De közben semmi sem változott. Ráadásul anyagilag is nagyon nehéz helyzetbe kerültek, hatalmas hitelt vettek a nyakukba, „amit igaz, hogy a férjem fizet, de mint mindig, most is hozzám jön kuncsorogni, hogy nincs pénze”. Erika, hogy megéljenek, a rendszeres állása mellé plusz munkákat is kellett vállaljon.

Azt is előre tudta, neki kell majd lépnie, mert a férje biztosan nem fog. S ez így is lett, egy ködös őszi napon - amikor a férje zokogva hívta, hogy menjen érte kocsival, mondván mindent megbánt (miközben a nőjével épp összeveszett) - végleg eldöntötte, nincs tovább.

Minden félelme, kétsége ellenére. Mert mint mondogatja, ő nem az típus, aki „csak úgy” fog magának egy pasit, nem is lenne rá ideje, se alkalma. És persze nem is csak erről van szó. „Nagyon bízom benne, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor már nem lesz gyomorgörcsöm a gondolattól, hogy most aztán tényleg itt állok a gyerekekkel tök egyedül, teljesen magamra utalva.

Mit gondolsz, jól döntött Erika? Te mit tennél a helyében?

Ha kíváncsi vagy, melyek a leggyakoribb hibák, amik váláshoz, szakításhoz vezethetnek, kattints a Galériára!