Benéztünk a ruhaturkáló biznisz kulisszái mögé

használtruha,zsák Forrás: Bolega Niki
– Szia, bocsi. – Hosszú hajú lány cikázik el mellettem nagy adag ruhát cipelve. Egy több száz négyzetméteres, kanyargós pincelabirintusban állok, körülöttem polcok, fogasok, zsákok. „Mintás pamutruha”, „csíkos ingek”, olvasom a feliratokat, alattuk vállfára aggatva sorakoznak a ruhák. Megakad a szemem egyik-másik darabon. De jól néz ki az a málnaszínű, szívesen lecsapnék rá!
klíma,clmiate
Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi klímavédelmi kampányt támogatja, amely kampány több mint 250 hírportál globális együttműködése az éghajlat helyzet tudatosításának érdekében. #CoveringClimateNow

Egy hazai használtruha-üzlet raktárában nézelődöm az utca szintje alatt jó pár méterrel. A felszínen sétálgató járókelők nem sejtik, hogy itt lent, ebben a tarka barlangban zajlik a kiselejtezett ruhák átlényegülésének utolsó fázisa. Megunt, felesleges holmiból újra vonzó termék. Sőt, kincs – alig egy hónap alatt. A póló, amely az előbb megtetszett, pár napon belül gazdára lel. De milyen utat jár be, míg egy budapesti lány táskájába kerül?

Bye-bye, stigma!

A turkálás néhány éve talán még ciki volt. Ma már népszerű városi kincsvadászat környezettudatos, bohém lelkeknek. Egy 2017-es magyar kutatás eredménye szerint azoknak, akik turkálóba járnak, a ruhadarabok egyedisége éppolyan fontos, mint az olcsóság. Harmaduknak a környezet megóvása is kulcsszempont. A használtruha-láncok is sokat tettek azért, hogy átpozicionálják a „turizást”. A kilósboltokat felváltották a divatos, butikszerű, vállfás üzletek.

Konténer a parkolóban

Képzeljük el, hogy a málnaszínű pólót egy nyugat-angliai fiatal nő vette magának tavaly egy felkapott üzletben. Csak egyszer volt rajta, aztán meggondolta magát, mégsem tetszett neki a fazon. Így hát egyik szombaton – néhány további ruhadarab kíséretében – zacskóba rakta a pólót és elvitte a közeli szupermarket parkolójában álló, „clothing bank” feliratú konténerhez. Bezuttyintott mindent a tárolóba. Nagy-Britanniában 15 ezer ilyen textilkonténer van, s olyan segélyszervezetek gyűjtenek így, mint az Üdvhadsereg, az Oxfam vagy a British Heart Foundation.

Egy átlag brit évente 27 kg új ruhát vesz magának kb. 1000 font értékben (370 ezer Ft), és ruhatára 30%-át soha nem hordja.

Adományboltok

A nő vihette volna a pólót egy adományboltba is. A „charity shop” igazi angolszász intézmény, a második világháború után terjedt el. Olyan, mint egy pici bolhapiac, használt könyvekkel, játékokkal és sok ruhával. Rengeteg van belőlük, több mint 11 ezer egész Nagy-Britanniában, és némelyik igazi kincsesbánya. A Cancer Research UK egyik londoni adományboltjáról például az a hír járja, hogy Kate Moss és Sienna Miller adja be ide a megunt ruháit. Az ingyen kapott holmikat önkéntesek árulják, a bevételt a bolt a jótékonysági partnerszervezetnek adja. Nem minden ruhát tud azonban a bolt a helyieknek eladni.

Brit textilgyűjtő cégek

Pólónk ott pihen valamelyik karitatív szervezet adományboltjában vagy konténerében, sokmázsányi társával együtt. Hogy segíti a rákkutatást vagy az árva gyerekeket a több bála holmi? Úgy, hogy a segélyszervezet pénzre váltja – eladja egy textilgyűjtő cégnek.
Izmos iparág épült az adományruhák köré: kb. 50 magáncég gyűjt textilt a szigetországban. Legtöbbjük más módszereket is bevet a segélyszervezetektől való vásárlás mellett, pl. házhoz mennek a megunt ruhákért (door2door); iskolákban gyűjtenek; vagy olyan gyűjtőpontokat tartanak fenn, ahol pénzt adnak a használt holmikért, kb. 40–60 pennyt egy kilóért (cash4clothes).
A cégek nagy része „nyersáruként” passzolja tovább a ruhákat, hatalmas bálákba tömöríti, és eladja kelet-európai, ázsiai, afrikai kereskedőknek. Van jó néhány brit gyűjtőcég, amely válogatóüzemet is fenntart, de Magyarországra jellemzően nyersáru érkezik. A málnaszínű póló kb. 4 napig zötyög az autópályán egy kamionban, míg megérkezik Budapest egyik külső kerületébe.

Ruha: a jótékonyság valutája

A textilgyűjtő cégek postaládába dobott cetliken is kérnek adományokat az emberektől. Sokaknak kapóra jön a lehetőség: nemcsak megszabadítják őket gyorsan cserélődő ruhatáruk megunt felétől, a tetejébe jó célt támogathatnak ezzel, pl. orvosi fejlesztéseket, szegény afrikaiakat. Érthető, hogy Angliában, ahol nagyon felpörgött a divatcikkek fogyasztása, a ruha vált a jótékonykodás fő valutájává. A cégek és segélyszervezetek nem sietnek felvilágosítani az adományozókat a szisztéma pontos működéséről. Tényleg pénzhez jutnak jótékony célú projektek, és a ruhák nagy része (kb. 80%-a) is tényleg szegény afrikai országokba jut – ám kerülővel, és úgy, hogy közben profitot termel magáncégeknek.

válogatás,használtruha
Forrás: Bolega Niki

Magyar textilnagyker, válogatóüzem

A brit lánynál méltatlanul rövid karriert befutott felső számára a következő állomás egy hatalmas csarnok. Elszórva fiatal nők állnak egy-egy asztalnál, körülvéve görgős faládákkal, mellettük magas textilhalom. Kivesznek egy darabot, nyugodt, tempós mozdulatokkal forgatják oda-vissza, mintha hajtogatnák. Ez a négyes fordítás, tudom meg Krisztitől, az Easyget textil-nagykereskedés minőségellenőrétől. Így vizsgálják át a ruhákat. Ott vagyunk ugyanis, ahol a nyersárut szétválogatják állapot, márka, stílus és piaci igények szerint. Itt dől el, mi hova kerül, egy budapesti üzletbe vagy a nigériai piacra. A cég válogatóüzemébe hetente 60 tonna textil érkezik.

Akik az emelvényen állnak, előválogatják a holmikat: lakástextil, alsó, felső stb. Utána kerül a különböző munkaállomásokra a ruha, itt a válogatók már minőség szerint szortíroznak, akár 20–30 felé is. Nehéz elérni a távolabbi kocsikat, ezért néha szép nagy ívet rajzolva elrepül az orrom előtt egy ruhadarab. Morajlanak az emelőgépek.

Az Angliából az Easyget raktárába érkező textil 15%-a marad Magyarországon. Durván a fele Nyugat-Afrikába utazik tovább, újabb 15% Pakisztánba. Minden piacnak megvannak a speciális igényei, Pakisztánban szeretik az ingeket, az afrikai országokban a pólók, rövidnadrágok népszerűek. Ipari célra kb. 10% megy (pl. géprongy, szigetelőanyag), s 1% lesz csak szemét, tudom meg Kovács Zoltántól, az Easyget vezetőjétől. A globális használtruha-bizniszből Kelet-Európa szép szeletet hasít ki magának. Az itteni kereskedőcégek az Angliából kiáramló ruha krémjét „lefölözik” – vagyis a legszebb, legjobb minőségű, legdivatosabb darabokat kiemelik, és a maradékot küldik tovább a fejlődő országokba.

A magyarországi turis üzletekbe a brit áruból általában a legnívósabb kategóriába sorolt holmik érkeznek. Egyébként más úton is juthat Magyarországra angol holmi. Vannak olyan használtruha-üzemek Nagy-Britanniában, ahol a megrendelő cégek kiküldött alkalmazottai maguk válogathatják össze a saját árujukat.

Így szerzi be portékájának egy részét a legnagyobb hazai használtruha-kiskereskedő cég, a Háda is: 30 fős csapata válogat Skóciában.

Használtruha-üzlet, raktár

A nagykertől előbb a kiskereskedés raktárába érkezik a ruha, itt árazzák fel és riasztózzák be a ruhadarabokat. A kollégáknak nagyon kell ismerniük a márkákat, mert időnként csillagászatian drága darabokra is bukkanhatnak a kupacban, mondjuk egy Karen Millen felsőre vagy Burberry kabátra. Sokak számára épp ez a használtruha-vásárlás legfőbb vonzereje: a kiszámíthatatlan kincskeresés öröme.

Használtruha-üzlet, előkészítő

Híres „málnaszínű” pólónk ezután érkezik meg abba a hatalmas labirintusba, ahonnan elindultunk. Csak a vállfák annyi helyet foglalnak el, mint egy átlagos lakásban a gyerekszoba. A ruhás zsákok gondosan egymásra fektetve várakoznak, a halom a vállamig ér. Itt válogatják szét a ruhákat szín és típus szerint: az egyik sarokba akasztják a piros felsőket, a másikba a farmerszoknyákat satöbbi, ahogy fent, a boltban is. Két hétig folyamatosan töltik a sztendereket. Gyűlnek a vállfákon a ruhák, míg végül egy megadott napon, amikor már majd szétdurran a pince a sok ruhától, fogják, és amit árnyalatok, ruhafajta szerint sorba raktak, azt átszállítják az üzletekbe. Amikor friss áru érkezik, a népszerű turik előtt nyitáskor kígyózik a sor.

használtruha
Forrás: Bolega Niki
Mi az a fast fashion?

A legfrissebb divatot gyorsan, olcsón, nagy tételben az üzletekbe tolni – az utóbbi évtizedben a legnagyobb nyugati gyártók (Zara, H&M) erre a modellre álltak át. A fast fashion térnyerése óta megduplázódott a ruhaipari termelés a világon, az árak beesése pedig azt eredményezi, hogy kevésbé becsüljük a megvett darabokat. Ha valami csak 3000-be került, könnyű szívvel dobjuk félre pár hét után… A ruhagyártás azonban elképesztő mennyiségű vizet és energiát igényel, így a környezetvédők az etikus vásárlás mellett kampányolnak (amikor TÉNYLEG csak azt veszed meg, amire szükséged van) és a turizást éltetik.

ruhaválogatás
Forrás: Bolega Niki

Háború a használt ruhák földjén

A 80-as évek végén az afrikai országok a nyugati kölcsönökért cserébe mérsékelték importvámjaikat. Ekkor kezdődött az afrikai országokban a használt ruhák virágkora. Most a világ használtruha-importjának több mint harmada Afrikába érkezik, a legnagyobb importőr Kenya. A ruhaáradat azonban elsorvasztotta a helyi textilipart. A kelet-afrikai országok ezt megelégelve néhány éve úgy döntöttek, megemelik az import használt ruhák vámját, sőt, 2019-től betiltják a behozatalt. Az Egyesült Államok – a világ legnagyobb exportőre – erre válaszul felfüggesztette az afrikai országoknak garantált vámmentességet. Ruanda kivételével ez egyelőre minden országot eltántorított a vámemeléstől.

A háttérben persze többről van szó, érvelnek a közgazdászok. Kelet-Afrika csupán egyik színtere a kibontakozó amerikai–kínai kereskedelmi hidegháborúnak. Ugyanis ha a tízszeresére emelt vámok miatt megdrágul a használt ruha, hiánycikk lesz az olcsó ruházat. És jöhetnek a kínai kereskedők…

Afrikába nemcsak kelet-európai használtruha-kereskedők, de rengeteg brit, amerikai textilgyűjtő cég exportál közvetlenül. A használt ruhák globális vándorútjának ez a kontinens a végállomása. A senkinek sem kellő felesleg itt változik vissza végleg szemétté. A műszálas vagy kevert textilek száz évig heverhetnek a szeméttelepen, míg elkezdenek lebomlani. Azonban a helyi textilipar kiépítése is környezeti terhekkel jár, ez teszi komplexszé a ruhák globális vándorlásának problémáját.