Egy férfi ocsmány dolgot művelt mellettem, miközben a fiamat szoptattam

Borítókép: Egy férfi ocsmány dolgot művelt mellettem, miközben a fiamat szoptattam Forrás: unsplash/Wes Hicks
Mi történt Edinával a plázában? Senkinek sem kívánja.

Nagyon forró és nagyon forgalmas nap volt. Egy vidéki bevásárlóközpontban lődörögtünk a férjemmel, amikor a hasamon lógó néhány hónapos kisfiam ordítani kezdett. Éhes, hát persze. Kétségbeesetten néztem körül, hol szoptathatnám meg.

Nem volt valami hatalmas tapasztalatom a nyilvános szoptatással kapcsolatban, de Gergő annyira bőgött, hogy nem volt más választásom. Szóltam a férjemnek, megyek, keresek valami alkalmas helyet, ő meg addig vegye meg a listán szereplő bevásárolnivalókat, hadd jussunk előbbre. Elmentem a vécére, de nem volt babázásra kialakított helyiség. A kávézók nagyobb része még zárva tartott, a többi alkalmatlannak tűnt a célra. Úgyhogy kerestem egy padot a pláza végében (szerencsére nem voltak sokan), és leültem a gyerekkel.

Gergő már percek óta evett, amikor hirtelen halk, ismétlődő zajt hallottam. Felnéztem, egyenesen egy idősebb ember szemébe. A szemközti padon ült: nemrég érkezhetett csak, amíg én a babával voltam elfoglalva. Kezét a zsebében tartotta, és miközben engem bámult, fel-le mozgatta. Ennél egyértelműbben nem is maszturbálhatott volna.

Szemüveget viselt, szürkés haja volt, a nadrágja és a zakója is szürke. A szürkék hegedőse. Leginkább az arckifejezése láttán öntött el a szégyen. Kéjes volt, mohó, és olyan, mint aki úgy érzi, minden joga megvan ahhoz, hogy egy ismeretlen, szoptató nő testét a saját örömszerzésére használja.

Féltem és dühös voltam egyszerre. Nem tudtam, mit tegyek. Hihetetlenül érzékeny pillanat volt: el akartam menekülni, de féltem, hogy agresszívvá válhat, vagy követni fog minket. Sikítani akartam, de megbénított a sokk és a félelem.

Végül remegő ujjakkal előhalásztam a mobilt a zsebemből, és felhívtam a férjemet. Hangosan beszéltem a telefonba, feldúlt hangon kértem, hogy azonnal jöjjön ide. Egy perc múlva láttam, ahogy siet felénk – nyilván megijesztette a hangom -, és ahogy közeledett, a férfi felállt és elfutott.

Pityeregve meséltem neki, mi történt. Azonnal be kell jelentenünk, mondtam, és ő bólogatott. Nem azért akartunk szólni, mert úgy gondoltuk, nagy esély van rá, hogy a férfit elkapják, hanem mert eltökéltem, megpróbálom megakadályozni, hogy más nő is ugyanazon a szörnyűségen menjen keresztül, mint én. Ennek az embernek a pláza eldugott sarka rendszeres vadászterület lehet.

Amikor megtaláltuk az információs pultot, hatalmas sor állt ott, elviselhetetlen volt a meleg, a baba újra sírni kezdett, az undor és a szomorúság pedig kezdett elhalványulni bennem. Úgyhogy hazamentünk. Csak az azt követő napokban és hetekben tapasztaltam meg az élmény valódi hatását. Az az ember még hosszú ideig gondolkodhatott azon, hogyan szoptattam, miközben ő örömöt akart szerezni magának! Mocskosnak éreztem magam, és ami a legrosszabb, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy megsértette azt a nagyon értékes és gyengéd kapcsolatot, amely a kisbabámhoz fűz.

A trauma végül nem állította meg a szoptatást, bár tartottam ettől. Viszont jóval nehezebbé tette: megnövekedett a szorongásom, és rettegni kezdtem a nyilvános etetéstől. Ha néha mégis rákényszerültem, ahelyett, hogy Gergőre koncentráltam volna, már csak arra figyeltem, nem ül-e a közelünkben valaki, aki aljas módon betolakszik az intim szférámba, és akaratom ellenére kölcsönveszi a testemet.

Hírességek, akik megosztották rajongóikat azzal, hogy nyílt színen szoptattak: