Sosem én voltam "a vékony lány" a barátnőim között, és ez mérhetetlenül nyomasztott. Az egyetem alatt már a diétázás és az edzés volt az életem, s bár az esküvőmre lefogytam, még mindig úgy éreztem, nem tartok ott, ahol kéne. A terhesség több okból is szorongással töltött el; nemcsak a hízástól féltem, hanem attól is, hogy lányom születik. Hogyan fogom arra nevelni, hogy szeresse magát és jól érezze magát a bőrében? Nem akartam, hogy úgy szenvedjen, mint én, és ne élvezze az élet minden pillanatát csak amiatt, ahogyan kinéz.

Miután Sadie megszületett, keményen dolgoztam, hogy visszanyerjem az alakom, és mire a lányom másfél éves lett, újra terhes lettem. A testem komoly változásokon ment át, de a mentalitásom maradt a régi: továbbra is boldogtalan voltam amiatt, ahogyan kinéztem. Ekkor nagy döntésre szántam rá magam: beiratkoztam egy CrossFit-edzésre. Egy hónap után látványosan erősebb lettem és olyan dolgokat is meg tudtam csinálni, amelyeket azelőtt soha (például húzódzkodni), ami óriási elégtétel volt. Életemben először büszke voltam a testemre és ámulattal töltött el, mi mindenre képes – végre erre figyeltem, nem arra, hogyan nézek ki.

Bizakodó voltam, hogy ez a változás a lányomat is bátorítja majd abban, hogy magabiztos nővé érjen: reméltem, pozitív példát mutatok neki azzal, hogy szeretem a testem. Sokat beszéltem neki az egészséges étkezésről, arról, hogy az edzés arra való, hogy erősebbek legyünk, büszkék legyünk a csodálatos dolgokra, amikre a testünk képes és hogy milyen fontos gondoskodni a testünkről.

Úgyhogy eléggé sokkolt, amikor Sadie mindössze hatévesen rámutatott egy pohár narancslére a reggelizőasztalnál és megkérdezte: – Ebben hány kalória van? – Émelyegni kezdtem. Hatéves és tud a kalóriákról? Szó sem lehet róla, hogy belőle is diétafüggő legyen, ráadásul feleannyi idősen, mint amikor én kezdtem! Tudtam, hogy ez az egyik legfontosabb beszélgetés, amit le kell folytatnom vele, és nagyon megválogattam a szavaimat.

– Hol hallottál a kalóriákról? Én mondtam volna valamit? – ez volt az első kérdésem, mire Sadie:

– Nem, Julia anyukája mondta, hogy nem ehet még egy szelet tortát, mert túl sok kalória van benne.

Elmagyaráztam neki, hogy amiképpen az autó benzinnel működik, az emberek kalóriákat égetnek el, ezeket pedig az ételből kapjuk, amit megeszünk. Elmondtam, hogy minden ételben vannak kalóriák, de az egészséges ételekben vitaminok és más tápanyagok is vannak, amelyek energiát adnak nekünk, megóvnak a betegségektől és erősebbé tesznek. A torta és az ehhez hasonló csemegék nagyon finomak, de nincs bennük túl sok vitamin, és Julia anyukája bizonyára ezért mondta, amit mondott.

Sadie azt mondta: "én is erős akarok lenni", amire én azt válaszoltam: "Erős vagy! Látom ezt az úszóedzésen vagy tornaórán". Elmondtam Sadie-nek, ha továbbra is sokat mozog és egészséges ételeket eszik, még erősebb lesz. Erre Sadie:

– És akkor fel fogok tudni mászni a kötélen, mint te? – Elmosolyodtam és ezt feleltem:

– Nemsokára gyorsabban tudsz majd mászni, mint én!

Megöleltük egymást, és úgy éreztem, hogy ez a beszélgetés jó kezdet volt a testkép és a testpozitív életmód szempontjából.

Galériánkban 4 fontos dologról olvashatsz, amikkel erősítheted a gyereked önbecsülését, pozitív testképét