Szeretsz olykor koccintani, mi rossz van abban? Iszol egy kicsit, és másnap simán tudsz dolgozni anélkül, hogy bármi látszana vagy érződne rajtad. Nem iszol egész nap, nem bocsájtod áruba a cuccaidat (vagy a testedet) azért, hogy hozzájuss a napi betevőhöz, nem igaz? Ha szükséges, meg tudod állni, hogy igyál. Hát akkor? Nincs itt semmiféle probléma.

Csakhogy a tudomány szerint ha rendszeresen iszol, akkor ez a kontroll úgy el tud tűnni, hogy észre sem veszed.

Két ópioidszerű anyag játssza itt a főszerepet: az endorfin és a dinorfin. A szervezet ezek egyensúlyára törekszik.

Minden alkalommal megemelkedik az endorfinszintünk, amikor valami élvezeteset csinálunk: nevetünk egy jót, megölelünk valakit, akit szeretünk, táncolunk. Ezek az apró dolgok megdobják az endorfinszintünket, de csak épp annyira, ahonnan még simán "vissza tudunk jönni" a normál szintre.

A dinorfin kábé az endorfin ellentéte. Sok mindent végez a szervezetben a fájdalomcsillapítástól kezdve az öröm szabályozásáig. Alapvetően abban van szerepe, hogy visszahozzon bennünket egy normál egyensúlyi állapotba a túlzott izgatottságból, felfokozott érzelmi állapotból.

Mi történik, amikor alkoholt fogyasztunk? Egy idegen kémiai anyagot viszünk be a szervezetünkbe, amivel az nem számolt. Az alkohol természetellenesen nagy löketet ad az endorfinszintünknek, ami eléggé kibillent bennünket az egyensúlyi állapotból. Ilyenkor a szervezet kénytelen dinorfint juttatni az agyba, hogy lenyugodjunk és a biztonsági zónába érjünk.

Mivel az agy arra törekszik, hogy minél hamarabb visszatérjünk az egyensúlyi állapotba, a kibocsájtott dinorfinmennyiség sokkal több, mint amennyi endorfin hatását ellensúlyozni próbálja. Ezért aztán, bár húsz perccel a söröd után kitűnően érzed magad, egy órával később már inkább úgy, mint akit megrágtak és kiköptek.

Azért, hogy tovább érezhesd a "fenti" szakaszt, egy újabb italra van szükséged, hogy kompenzáld a nagy dinorfinlöketet. Az újabb endorfinadagra persze a szervezet újabb dinorfinadaggal reagál, és így tovább, ezért aztán egész éjszaka innod kell a buliban ahhoz, hogy ne pukkadjon szét a hangulatod, mint egy lufi.

Ráadásul idővel egyre nagyobb és nagyobb adag alkoholra lesz szükséged ahhoz, hogy ugyanannyira jól érezd magad, mint korábban egyetlen sörtől. Pedig a szervezeted nem tesz mást, mint hogy folytatja az egyensúlyi állapot megtartásáért folytatott küzdelmét.

Ezt nagyjából eddig is tudtuk. De az a helyzet, hogy ha elég sokáig iszol rendszeresen, az szinte biztosan alkoholizmushoz vezet.

Ennek alapvetően három oka van.

1. Amikor a szervezeted hatalmas adag endorfinnal válaszol az alkoholra, az agyad imádja ezt. Márpedig amikor az agy "jól érzi magát", akkor dopamint, boldogsághormont termel. Ez a "jó érzés" drog, de talán kevesen tudják, hogy egyben a "jegyezd meg és emlékezz" drog is. Dopamin hatására tudattalanul is keressük azokat a dolgokat, amelyek kapcsolatba hozhatók a jó érzés keletkezésével, és az agy elraktározza ezeket.

(Zárójel. Most hirtelen leesett egy mondat, amit Vekerdy Tamás gyakran idézett Freund Tamás agykutatótól: "Öröm nélkül nincs igazi tanulás!")

Ez oda vezet, hogy az agyunk nemcsak magát az alkoholt köti majd a jó érzéshez, hanem az ivás egyéb kellékeit is. Ezért van az, hogy ha elmész a kedvenc pubod mellett, egy hang azt mondja benned: "Mi lenne, ha beugranék egy italra?" Vagy: meglátsz egy szép borospoharat, és rögtön meg is kívánsz egy jó vörösbort.

Ez a mechanizmus változtatja át az alkoholhoz fűződő viszonyodat "szeretem"-ből "akarom"-má.

2. Ezen a ponton a szervezeted kezd hozzászokni az iváshoz és a dopaminhoz. A szervezeted innentől nem csupán reagál bizonyos triggerekre (kiváltó mechanizmusokra), hanem tulajdonképpen megelőlegezi a triggereket, hogy létrehozza az alkohol iránti szükséget (ami, ugye, kielégülése esetén dopaminnal jár majd). Hogy ezt megértsük, menjünk vissza egy picit a dinorfinokhoz. Ha a szervezeted elég hosszú időn át hozzászokott, hogy minden péntek délután 5-kor alkoholhoz jut, akkor az időpont elérkeztekor a szervezeted máris izgalomba jön, mert már számít a dopaminra. A szervezet ilyenkor képes már előre dinorfint kibocsátani, mielőtt még egy csepp alkohol is érintené a nyelved hegyét. Ez aztán szépen megfordítja a ciklust, hiszen ha nem jutsz hozzá a megszokott alkoholadagodhoz, akkor lehangolt leszel, és egyszerűen szükséged lesz az alkoholra ahhoz, hogy visszakapaszkodj a normál egyensúlyi állapotodba.

És ez már probléma.

De még nincs vége.

3. A harmadik és talán legveszélyesebb aspektusa annak, hogy mi történik az agyunkkal a rendszeres alkoholfogyasztás hatására, az, hogy roncsolja azt a képességünket, hogy a dolgokat enélkül is élvezzük.

Miután a mesterséges endorfinlöket és az ezt követő dopaminkibocsájtás nem olyasmi, amit a szervezetünk természetes módon is képes lenne megtapasztalni, ez idővel áthuzalozza az agyunkat, és előbb-utóbb az agy már nem is lesz képes magától dopamint termelni.

Ez azt jelenti, hogy az olyan dolgok, amiket korábban élveztél – a szex, a kedvenc ételed, a szeretteiddel töltött idő – már nem képesek elegendő dopaminhoz juttatni, csakis az ital.

Ezért van az, hogy az előrehaladottabb stádiumban lévő alkoholisták olyan gyakran depressziósok és nagyon kevés örömöt találnak az életben. Szinte lehetetlen már, hogy természetes módon jussanak örömhöz. Innentől az ital iránti szükséglet nem is "akarom" már többé, hanem "kell".

Most biztosan azt gondolod, ez veled nem történhet meg (pláne nem történik éppen) – de ezek a változások nem egycsapársra következnek be, hanem lassan, fokozatosan. Évek alatt. Szinte észre sem veszed.

Aki felismeri a problémát és ki akar szállni, nem lesz könnyű dolga, mert az agy és a psziché jelentősen átalkult. Nagy erőfeszítésre lesz szükség, de természetesen van segítség.

Ha te magad vagy a szeretted érintett, kérj segítséget.

Például itt:

anonimalkoholistak.hu

jozanakaroklenni.blog.hu

Az alkoholizmus a nők problémája is, és nem csak a filmekben. De ott is van rá példa.