Borítókép: Étvágytagadók: Honnan ismerheted fel a gyerekkori anorexia tüneteit? Forrás: Getty Images

Étvágytagadók: Honnan ismerheted fel a gyerekkori anorexia tüneteit?

Délig csak egy alma, vegán étrend, napi egy óra futás. Meddig normális kamasz hóbort a hízásfóbia, és mikortól az evészavar előszobája? Hogyan segíthet a szülő? Szolnoki Nikolett gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház szakembere segített összefoglalni, mit érdemes erről tudniuk a szülőknek.

Emma 7 éves kislány, nézegeti magát a tükörben. Egészséges, izmos, szép. Ő kövérnek látja magát. Ha az ő alakja egészséges, akkor miért rajzolták Arielt, a kis hableányt sokkal vékonyabbra?! – kérdezi. Nem egyszerű a válasz.

A nyugati társadalmakban az étel viszonylag olcsón és állandóan elérhető, ezért megváltozott a hozzá való viszonyunk. Mivel presztízst az képvisel, ami nincs mindenkinek, a jólét, a társadalmi sikeresség jele a vékony test lett. Ezt az ideált a globális média és kereskedelem letaglózó, normatív erővel közvetíti. A Disney-hősnőket úgy rajzolják meg, hogy hatalmas szemük és fejük a Konrad Lorenz etológus által leírt bébiséma-effektust váltsa ki a nézőkből – vagyis ártatlannak, szeretnivalónak lássák a hőst. Irreális vékonyságuk pedig a nyugati szépségideál átültetése a fantasztikum, a mese túlzó világába.

Így lehet, hogy a hercegnők szempárja szélesebb, mint a derekuk...

A Fidzsi-szigeteken a ´90-es évek közepén kezdett sugározni a televízió. Ann Becker pszichiáter a sugárzás kezdetén, illetve három évvel később vizsgálta az ott élőket. Korábban Fidzsin a teltkarcsú, erős női alkat számított vonzónak. Három évvel a műsorszórás elindulása után a kamasz lányok 69%-a már fogyókúrázott, 74%-uk pedig azt mondta, „szegénynek és kövérnek” érzi magát.

MIKORTÓL KELL KOMOLYAN VENNI?
Anorexia (DSM-5, APA, 2013) = a beteg saját akaratából a szükségesnél kevesebbet eszik, ezért a neme, magassága, kora alapján a várhatónál jelentősen alacsonyabb a testsúlya (korábban: 15%-kal kisebb súly); hízásfóbia: intenzív félelem a testsúlygyarapodástól; testképzavar, vagyis a testsúly vagy az alak megélésének zavara, illetve annak indokolatlan és aránytalan befolyása az önértékelésre (korábban: a menzesz elmaradása).
Az anorexia szigorú kritériumain sokat lazítottak 2013-ban a szakemberek, mert rájöttek, hogy azok az esetek, amelyek nem felelnek meg az összes feltételnek, szintén veszélyt rejthetnek. A megelőzés egyik kulcsa, ha felismerjük a betegség atípusos vagy enyhébb (szubklinikai) formáit. Ilyen lehet, amikor normális a testsúly, a beteg mégis fogyókúrázik és retteg a plusz kilóktól. Vagy nem éhezteti magát, de mániákusan edz, vagy hashajtókat, vízhajtókat szed. Olyan eset is lehetséges, amikor a hízástól való félelem egészségesétel-függőséggel párosul. A szülők sokszor azért nem fognak gyanút, hogy étkezési zavar áll lányuk „csipegetése” mögött, mert mostanában alig van kamasz lány, aki ne fogyózott volna. Az átlag is a kóros tendencia irányába mozdult el.
„Ha egy normális, vegyes étrenden felnőtt gyerek elhatározza, hogy ő mostantól vegán lesz, vagy hogy csak padlizsánkrémet fogyaszt földimogyoróval, akkor nem csak arról van szó, hogy ő egészségesen akar étkezni. Általában ilyenkor valamiféle elhatárolódási igény, kontrolligény, önbizalomhiány, van a háttérben – magyarázza az okokat Szolnoki Nikolett. – Természetes, hogy a kamaszoknak vannak hóbortjaik, nem kell azonnal frászt kapni. De látni kell, hogy ha a kamasz ebbe behúzható, az azt jelzi, hogy valami nem teljesen stimmel a család működésében.”

A mérleg nyelve: a család
„Csak azért, mert egy gyerek azt látja, a szupermodellek piszkafák, vagy mert a barátnője deszkára fogyókúrázta magát, ő még nem lesz evészavaros” – mondja Szolnoki Nikolett gyermek- és ifjúságpszichiáter. A rossz médiapéldánál lényegesebb a család hatása. „Az anorexia mögött jellegzetes családstruktúrák fedezhetők fel” – hívja fel a figyelmet a szakember.

Milyen családokban fordul elő gyakrabban gyerekkori anorexia, különösen a serdülőknél?

„Összetartó mintacsalád”

Akik arra törekszenek, hogy náluk minden tökéletes legyen. A szülők mindenáron a boldog, összetartó család képét akarják sugározni.

Hátránya: „Egy ilyen családban nehéz saját személyiséget kialakítani és leválni” – hangsúlyozza Szolnoki Nikolett. – Ha a gyerek nem tanulja meg a családban, hogyan öntse szavakba a rossz érzéseit, hogyan oldja meg szóban a konfliktusait, akkor a testi tünetek nyelvén fog kommunikálni.”
„Az anorexiával küzdő lányok általában jó tanuló, okos gyerekek, magasan képzett, gyakran vezető beosztásban dolgozó szülőkkel. Konfliktusokat, stresszhelyzeteket azonban nehezen dolgoznak fel, mert azokat a család egész életében kerülte. Az ilyen családoknak mondom: Tessék dühösnek lenni! Vállald azt, hogy két napig nem szólsz hozzá! Ne legyetek tökéletesek, mert különben három év múlva baj lesz!”

A tökéletességre való törekvés, a maximalizmus gyakori vonás az evészavarban szenvedőknél. Többet segítünk a gyerekünknek, ha megtanítjuk a fontossági sorrend felállítására, mintha azt sulykoljuk: a legjobbat kell nyújtani.

„Túlóvó, túlbuzgó család”

A szülők megcsinálnak a gyermekük helyett mindent. Megóvják minden kicsit is nehéznek gondolt feladattól, hogy ne érje kudarcélmény. Elkísérik mindenhova. Az élet kipárnázásával azonban gyereküket infantilizálják, kisbabasorban tartják, mintha nem lehetne rábízni semmit.

Hátránya: Ha a gyerek nem tapasztalhatja meg az életkorának megfelelő mértékű felelősség érzését, akkor nem fejlődhet ki benne a kompetencia érzése, így az önbizalma sem. „Beszűkül a tér az életében, ahol maga dönthet. A gyerek ezért elkezdi a kontrolligényét az étkezésben kiélni” – magyarázza Szolnoki Nikolett. Az önbizalomhiánnyal küzdő kamasz a mai megfeleléskényszeres világban az önéheztetésben talál rá az önmegvalósításra.

„Mártír típusú család”

Főleg az édesanya mint mintaadó modell szerepe fontos. Ha a gyermek azt látja, hogy a nővé válás tele van buktatókkal, mert a nők feláldozzák magukat, mindent ők csinálnak, és semmire nincs idejük, közben elhíznak, slamposak – az nem egy vonzó életút.

„Parentifikáló család”

A szülő maga mellé emeli, szülősíti („parentifikálja”) a gyereket. Jellemzően egyszülős, elvált családokban fordul elő, vagy ott, ahol a nehezen elérhető apa mellett az anya elmagányosodik. Anya és lánya mindent megbeszélnek, egy ágyban alszanak, szinte összeolvadnak. Az anya kisírja magát a gyereknek, a barátnőjének tekinti.

Hátránya: A kamasz egészséges leválásához arra van szükség, hogy lázadjon. Ha a gyerek benne ragad az „anya plüssmacija”-szerepben, és nem mer lázadni, vagy úgy érzi, nincs mi ellen lázadnia, akkor nehezebben tud önállósodni.

Veszélyforrás: korábbi túlsúly

„Nagyon sokszor az anorexia egy korábban dundi kislánynál alakul ki, aki elkezd diétázni. A fogyásban megtapasztalja a kontroll érzését, sikerélménye van, a környezete meg is dicséri. Nő az önbizalma. Egy pillanat alatt rá lehet tudattalanul érezni ennek az ízére” – mondja a szakember.

EVÉSHARCOK

„Ha a gyereknek állandóan próbálgatnia kell, hogy hol ütközik falba, akkor az nagyon fárasztó és időigényes mindenki számára – magyarázza Szolnoki Nikolett. A saját területén tudjon dönteni, szabadon mozogni, ugyanakkor néhány alapszabály legyen lefektetve és következetesen betartatva, hogy a családban ne alakuljon ki láthatatlan hatalmi harc. Az egyik terület, ahol ilyen harc ki szokott alakulni, az evés. Viszont ha a rendszer működésében más területen – pl. a napirend kérdésében – változtatok valamit, és a gyerek megérzi a szülő által szeretetteljesen, de következetesen érvényesített határokat, akkor legtöbbször az evéssel kapcsolatos konfliktusok is enyhülnek.”

„Az evészavar a kontrollharcról szól.”
(Túry Ferenc: Anorexia, bulimia. Önsegítő, családsegítő kalauz)