Egy szoptatós anyuka kálváriája az oltásért

Múlt szombaton kora délelőtt egy barátnőm üzenet áradatot küldött - amit csak pár órával később láttam, néhány nem fogadott hívás kíséretében.
Mire odajutottam pár órával később, hogy visszahívjam, Ő már megkapta a covid elleni védőoltást.
Az utóbbi időszak nyomasztó hírei után igyekeztem tudatosan kizárni minden hírt, mert azt vettem észre, hogy szorongással töltenek el. Most azt a példát szemléltetem, hogy a strucc politika nem feltétlen a legjobb megoldás.
Barátnőm üzeneteiben kommentálta, hányan – hogyan állnak sorba és buzdított, hogy menjek én is. Kétgyerekes anyaként egy nyugodalmasnak induló szombat reggel nem tudtam mindent eldobva rohanni, ezért csak délután értem oda. Közben folyamatosan kaptam az infókat, így délután fél 4 fele már nem a Semmelweis Egyetem Klinkájára mentem, hanem a Rókus Kórház elé. Ott egy papírt kellett kitöltenem, kb. 20 nő állt előttem. Mikor bement az első 10-es csoport kijött a főigazgató és sűrű bocsánatkérések közepette azt mondta csak azokat tudja beengedni a továbbiakban, akiknek beutalójuk van vagy várandósok és náluk van a gondozási kiskönyv.
Közben elmondta részletesen mi is kell pontosan (igazolás vagy beutaló házi orvostól, nőgyógyásztól, védőnőtől vagy gyerekorvostól). Továbbá kaptunk 4 telefonszámot, hogy próbálkozzunk és foglaljunk időpontot. Mivel nálam se kiskönyv, se beutaló nem volt, így indultam haza.
Mondanom se kell, hogy a vasárnapom is ezzel ment el. Soha senki nem vette fel, de még olyan is volt, hogy ki se csengett. Viszont, addigra már annyira szerettem volna megkapni az oltást, hogy éjszaka aludni se tudtam. Rengeteget olvastam az oltások után, apósom orvos, a gyermekeim is minden kötelező és védőoltást megkaptak. Nem volt kérdés, hogy a COVID elleni védőoltást amennyiben lehetséges, be adatom magamnak ezzel védve magam és a gyerekeim egyaránt.
Dél körül mikor már automata üzemmódban tárcsáztam, egyszer csak valaki beleszólt. Hirtelen azt se tudtam, honnan jön a hang, úgy meglepődtem 2 és fél nap próbálkozás után. Aztán összeszedtem a gondolataimat és időpontot kértem. Elmondtam mindent, amit kértek. Azt mondták menjek 9 órára a Semmelweis Klinikára kedden. Semmilyen visszaigazolást (e-mail, sms üzenet) nem kaptam. Bíznom kellett a rendszerben, hogy valóban befoglalták nekem az időpontot.
A háziorvosomhoz is elmentem délután a biztonság kedvéért - mert ugye két papír az több, mint egy és azt megtanultam az évek alatt, hogy a bürokrácia bizony szereti a papírokat. Gondoltam, onnan is szerzek egy beutalót, de a csajok az ajtóból szóltak, hogy ők semmilyen papírt nem tudnak és nem is fognak adni.
Ezen végül annyira izgultam, hogy szintén nem aludtam éjszaka. És mit csinálok, mikor nem tudok aludni (és nincs könyvem olvasni)? Hát elkezdtem híreket olvasni... Tudom, nagyon rossz döntés. Ráadásul ekkor már újabb és újabb információk jöttek. Nem is oltanak szoptatós édesanyákat. Olyanokat meg pláne nem, akik túllépték az egy évet - mint én, 3 héttel. Nem is fogják ezt megváltoztatni. Csak a hét második felétől lesznek újabb infók. Bejelentkezni se lehetett volna, mert az a vonal a házi orvosoknak van fenntartva. Na, hát ezekkel a gondolatokkal aludtam végül el a maradék 2 órára, amikor keltek a gyerekeim és folytatódott a "hajtóvadászat".
Aznap felszerelkezve az összes iratommal (kisfiam oltási kiskönyve, zárójelentésem, beutalóm, várandós gondozós könyvem) és bátorságommal, elindultam az oltópontra.
Odafele az autóban megbeszéltem magammal, hogy addig nem megyek el onnan, amíg nem kapok oltást. Belépve a kórházba egy csoport (5 fő) kismamához vezettek, majd egy doktornő kiosztott lapokat, amit mindenkinek ki kellett tölteni. Ezután végig kérdeztek mindenkit, hogy foglaltunk-e időpontot. Ajtóban lázmérés és kézfertőtlenítés után bent is voltam a zárt folyosón, ahol az oltások zajlottak. Minket, kismamákat egy félreeső részhez terelt az ott dolgozó honvédségi katona, a folyosó többi részén az idősebbek várták a sorukat. Összesen 5 szobában egyszerre zajlott az oltás, egyébként egészen gyorsan. Szinte le se ültem, már szólítottak is. Az a doktornő hívott, aki beengedett, és azt mondta, hogy látja, hogy van időpont foglalásom, de nem hozzájuk. Sajnos nem látta hova – lehet a Rókusba vagy egy másik oltópontra. Már majdnem feladtam, mikor eszembe jutott, mit ígértem magamnak a kocsiba. Vettem egy nagy levegőt és megkértem, hogy ha nem gond maradhatok-e, hiszen homeoffice és homeovi meg a kis 1 évesem mellett nem volt egyszerű leszerveznem ezt a napot, hogy eljöhessek oltatni. Azt mondta megkérdezi a felettesét, és egy fél perc múlva jó hírrel jött vissza: maradhatok. Ekkor esett le az első kő a szívemről. Utána rögvest be is hívtak és 1 perc alatt meg is kaptam a Pfizer oltást a COVID-19 ellen.
Utána ott kellett még maradunk 15 percet – ha bármi rosszullét lenne, akkor tudjanak segíteni. Szerencsére ilyen nem volt és 15 perc után már az utcán sétáltam.
Mindenkinek nehéz most. Mindenkinek máshogy nehéz. Hiszek a tudományban, azoknak a szakértelmében, akik arra esküdtek fel, hogy embereket gyógyítanak. Egy vírus megfékezésének a módja, hogy minél többen be legyenek oltva! Ezért döntöttem én is emellett.