Futóanyák - akikre valaki(k) mindig nagyon-nagyon várnak
Nagyon büszke vagyok azokra az édesanyákra, akik elmesélték nekem, számukra mit jelent a futás anyaként és persze az összes többire is, akik ugyanezt csinálják nap mint nap, kicsi gyerekek mellett, hosszú évek óta!
Beszedics-Környei Andrea, 9 éves kisfiú és 6 éves kislány anyukája, a Turul Trail instant kör szervezője
A Decathlonban dolgozom 4 órában, összevissza hétvégén is. Így odaérek az óvodába ebéd után, és a rendszeres hétvégéi munka ellensúlyaként vannak szabad hétköznapjaim. Azért kezdtem futni, mert erősen túlsúlyos voltam. Hajnalban, fektetés után és a szabad délelőttökön járok futni. Mostanában nagyon változó, hogy hányszor. Tavaly bő 3000 km-t futottam, idén a Covid nem segített, csak 1800-nál járok, de sokat tekerünk, együtt járunk kungfura, időről időre eljutok úszni. Futással heti 5-6 órát töltök. Segítségül a férjemet hívhatom, aki szintén futó, barátokat, néha családtagokat.
1000 Futótipp nőknek
Ha elszántad magad, már meg is tetted a legfontosabb lépést a futóvá váláshoz. Amire ezen kívül szükséged lesz, azt mind megtalálod a Runner’s World kifejezetten nőknek szóló futótippjei között!
1990 Ft
2490 Ft
Szívesen futnék többet terepen az ország különböző részein, de erre még picit várnom kell. A testmozgás természetes része az életünknek. Hogy biciklivel járunk suliba/oviba, hogy azzal ugrunk át a 15 km-re lakó nagyszülőkhöz… A kislányom még utánfutóban utazik, ő a család „lustája” egyelőre, de kisfiam imád túrázni, voltunk nemrégiben - hosszas mérlegelés után - egy 43 km-es körön is. Az, hogy futok, 3 év után már természetes, este néha megkérdezik, hogy megyek-e még futni, ha pedig reggel nem találnak az ágyban az apjuk mellett a nappaliba kuckóznak be és várják, hogy beessek izzadtan. Nekik így természetes. Erősen remélem, hogy a mozgás iránti szerelmem rájuk is átragad, és szerves része lesz az életüknek a hozzájuk legközelebb álló sport.
Prokopp Erzsébet, 4 és 6 éves kisfiú anyukája, a 2018-as Muzsla Trail 3. helyezettje
Most kezdek tanítani egy gimnáziumban informatikát, mellette otthonról végezhető programfejlesztési munkám van, ami rugalmasan beosztható. A szülések után 6 héttel kezdtem futni újra, kb. a gyerekek 1 éves korára kezdett egész jól menni, de már fejben nem igazán tudom komolyan venni. A futással kapcsolatos motivációm az volt, hogy kiszabaduljak otthonról, erdőben legyek, mozogjak, feltöltődjek.
Amikor a gyerekek óvodában vannak, akkor a nap folyamán jó esetben tudok időt szakítani a mozgásra. Hétvégente a családi programok az elsődlegesek, ha ebbe belefér a sport, akkor örülök. Így elég változó, hogy mennyit tudok edzeni. Nyáron jellemzően kevesebbet, kb. 5 órát hetente, tavasszal és ősszel 10 óra is összejött bringával együtt. A férjem a fő háttér, kölcsönösen támogatjuk egymást ebben. Szívesen indulnék a férjemmel még egyszer valamilyen több napos páros alpesi versenyen, mint például annak idején a Transalpine volt, de ez az ő sérülése miatt sem megvalósítható. A gyerekeink is nagyon szeretnek mozogni, élvezik, hogy erősek és gyorsak. Sokat vagyunk az erdőben, tudják mennyire kell vigyázni a természetre. Normális nekik, hogy anya, ha teheti mozog, remélhetőleg egyre többet tudunk közösen is.
A cikk folytatását részben ITT megtalálod, a teljes írást azonban sok más érdekes tartalom mellett megtalálod a friss Runner's Worldben is!