Ez a cikk először az ÉVA magazin 2018-as novemberi lapszámában jelent meg „ADHD innen és túl” címmel.

Lehet, hogy ADHD?

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, amelynek angolból eredő rövidítése ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), egy idegrendszeri fejlődési probléma mentén kialakuló pszichiátriai tünetegyüttes neve, amelyről gyakori tévhit, hogy gyerekbetegség, pedig bizony a felnőttek körében sem ritka. Sőt, valószínűleg jóval nagyobb az érintettek száma, mint gondolnánk, mivel az ADHD felnőttkori felismerése is viszonylag új jelenségnek számít. Hazánkban a gyerekek körében már régóta ismert a probléma, felnőttkori diagnosztizálása azonban csak néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött. Könnyen előfordulhat hát, hogy az izgága vagy éppen állandóan elmélázó munkahelyi kolléga éppen ezzel a zavarral próbál együtt élni. Persze egy kis figyelmetlenség vagy általános szórakozottság önmagában még nem egyértelmű jele az ADHD-nak, annak ugyanis több jól meghatározható jellemzője van. „A pszichiátriában ugyanúgy objektivitásra törekszünk, mint bármelyik kórkép, például a magas vérnyomás esetén, csak éppen nem állnak rendelkezésünkre olyan eszközök, mint a vérnyomásmérő, de a diagnózist nekünk is bizonyos kritériumok szerint kell felállítanunk – magyarázza dr. Balázs Judit pszichiáter. – Tünetegyüttesek alapján diagnosztizálunk, és az úgynevezett klasszifikációs rendszerek meghatározzák, hogy milyen tüneteknek, azokból hánynak és mennyi ideig kell fennállniuk ahhoz, hogy egy adott kórképről beszéljünk.”

Az ADHD típusai

Az ADHD-n belül három típust különböztetünk meg. Az egyik a figyelemhiányos típus, amihez az szükséges, hogy 9, figyelemhez, koncentrációhoz kapcsolódó jellemző tünet közül felnőttek esetében legalább 5, tizenhét éves kor alatt pedig 6 fennálljon. Ilyenek például, ha valaki nem tud megfelelően odafigyelni a részletekre, kis dolgok is kizökkentik, ha beszélünk hozzá, úgy tűnik, mintha nem figyelne, nem tud végigülni egy előadást, elfelejt fontos dolgokat, nehezen szervezi meg a feladatait, és így tovább.

„A másik típus a hiperaktív-impulzív, aminek jellemzői, hogy valaki állandóan fészkelődik, babrál a kezével, rázza a lábát, feláll olyan helyzetekben, amikor nem kéne, túl sokat beszél, közbevág, nehézséget okoz neki a várakozás például vezetés közben. Ha pedig mindkét tünetcsoportból megjelenik 5-5 jellemző valakinél, akkor kombinált típusról beszélünk.” Egy-egy tünet természetesen bármelyikünknél előfordulhat, sőt, elő is fordul, hogy nem tudunk odafigyelni a részletekre, például este, ha már elfáradtunk, de ez időszakos dolog. Ha legalább fél évig fennáll 5, vagy gyerekeknél 6 tünet, és ezek miatt legalább két élethelyzetben nem funkcionál jól valaki, akkor lehet, hogy ADHD áll a háttérben. Abban az esetben például, ha csak a munkahelyi megbeszéléseken válik valaki robbanékonnyá és türelmetlenné, de otthon vagy a baráti körben nem, akkor lehet, hogy csak a főnök idegesíti fel ennyire. Ha minden helyzetben megjelennek a kellemetlen tünetek, akkor az már lehet ADHD.

VEDD ÉSZRE!

Az ADHD-val járó tünetek megléte esetén hiába jó képességű valaki, bizonyos szituációkban képtelen jól működni, és terápia nélkül jó eséllyel egyre nagyobb problémákkal kell majd szembenéznie. „Mire eljutnak a diagnózisig, a legtöbb ADHD-s tele lesz frusztrációval, rossz élménnyel, ami érthető, hiszen ezek az emberek általában már gyerekkorukban is szenvedtek a tünetek következményeitől – mondja a pszichiáter. – Az érintettek fele kinövi a problémát, de a másik felénél megmarad felnőttkorban is, a koncentrációs nehézségek és az impulzivitás pedig az egyetemtől kezdve a munkahelyig gondot okoznak, így körükben gyakoribb a munkahelyváltás, jellemzőbb a munkanélküliség, az egyetemről való kimaradás. A magánéletben is jelentős fennakadásokat tud okozni ez a zavar, hiszen nem könnyű együtt élni egy olyan emberrel, aki ott felejti a gyereket az oviban vagy nem fizeti be a számlákat, esetleg képtelen végighallgatni a másikat. Az ilyen élmények alaposan megtépázzák az önértékelést, így nemcsak a szerhasználat, azaz a drog- vagy alkoholprobléma gyakoribb az ADHD-sok körében, de a depresszió és a szorongásos kórképek társulása is.”

A szakember szerint felnőttkorban éppen ezek miatt a társuló problémák miatt kérnek segítséget a legtöbben, és sokszor így derül fény rá, hogy mondjuk a depresszió gyökere az ADHD-ban ered. „A médiának és az interneten elérhető információknak köszönhetően ma szerencsére egyre többen kezdik el magukon felismerni ezt a tünetegyüttest, és már így fordulnak hozzánk – hívja fel a figyelmet a szakember. – Sőt, az is előfordul, hogy amikor egy gyerkőcnél ADHD-t diagnosztizálunk, a szülők elmondják, hogy ők pont ugyanilyenek voltak.” Ez nem véletlen, az ADHD esetében ugyanis a genetika szerepe nagyon erős, így gyakran halmozódik a családokban, csak lehet, hogy az izgága nagypapánál vagy a szétszórt nagybácsinál még nem tudták megállapítani.

LEHET JOBB

„Jelenleg a nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés kombinációja a leghatékonyabb ADHD esetében – összegzi a pszichiáter. – Az egyik betegem nagyon frappánsan megfogalmazta egyszer, hogy olyan, mintha szemüveget kapott volna a gondolataira – koncentráltabb lett, oda tud figyelni, így még a parkban is más élmény sétálni, mert eddig csak átrohant rajta, most viszont hallja a madárcsicsergést. A gyógyszeres kezelésről fontos tudni, hogy rengeteg vizsgálat előzi meg azt, amíg egy gyógyszer piacra kerül, és csak akkor adjuk, ha hatékony és biztonságos. Ez azt jelenti, hogy segít, tehát javítja az ember funkcionalitását, hogy otthon vagy a munkahelyen jobban tudjon működni, ne alakuljanak ki az érintettben társuló betegségek, ne váljon frusztrálttá, depresszióssá és ne kelljen káros mellékhatásokkal megküzdenie. Hazánkban kétféle gyógyszeres terápia elérhető, és számos vizsgálat támasztja alá, hogy ezek biztonságos és hatékony szerek. Fontos tudni, hogy az ADHD kialakulásában jelentős bizonyos agyi struktúráknak a szerepe, és a gyógyszerek nem szüntetik meg ezeket, tehát a kiváltó okokat. Javítják viszont a tüneteket, csökkentik a hiperaktivitást, impulzivitást, és javítják a figyelmet. Ezenkívül könnyebb gyógyszeres kezelés mellett elsajátítani olyan új viselkedésmintákat, amelyek segíthetik a mindennapokat.” Ha tehát valakinél beigazolódik az ADHD-gyanú, akkor érdemes foglalkozni vele, mert egy hozzáértő pszichiáter segítségével nagymértékű javulás állhat be az életminőségben.

„Az ADHD-s embereknek egyébként a megértő környezet is sokat segíthet, jó, ha például úgy tudjuk kialakítani az irodát, hogy az érintett íróasztala ne ingergazdag helyen legyen, hanem egy békésebb sarokban, ahol könnyebben tud koncentrálni. Támogathatjuk azzal is, hogy segítünk neki a munkaszervezésben, illetve ha nem várunk el tőle multitasking munkavégzést. Az időmenedzselés is nagy falat gyakran, így kedves emlékeztetőkkel is elősegíthetjük, hogy kollégánk, családtagunk idejében elinduljon valahová.”