A terhes nők mumusa: a rettegett preeklampszia

Borítókép: A terhes nők mumusa: a rettegett preeklampszia Forrás: pexels/Leah Newhouse
Terhességem 36. hetéig – dacára a koromnak, ami miatt sokan aggódtak, beleértve néha saját magamat is – egy kis pajzsmirigyzavart leszámítva semmilyen komplikáció nem lépett fel. A harmadik trimeszterben elvégzett kötelező labor azonban váratlanul májfunkció-problémákat mutatott, és ezzel egy időben kellemes, 125 körüli vérnyomásom egyik napról a másikra felugrott 140-re.

Komor napok következtek: a laborvizsgálat megismétlése, napi 3 vérnyomásmérés görcsbe szorult gyomorral (a végén már attól is felment a vérnyomásom, ha csak ránéztem a készülékre), napi 3 pirulányi vérnyomáscsökkentő, váratlan vágta a kórházba, amikor mindennek ellenére a számocska egyre feljebb kúszott. Szerencsére végül nem történt semmi baj, de néhány napig nem lehetett kizárni a terhességi preeklampsziát, aminek kockázatát egyébként egy, a 13. hétben elvégzett becslés szintén magasnak vélt az én esetemben.

Mi is az a preeklampszia?

Egy súlyos terhességi szövődményről van szó, amely mind az anyára, mind a magzatra veszélyt jelenthet. Az állapotot magas vérnyomás és a vizeletben megjelenő fehérje (proteinuria) jellemzi, és általában a terhesség második felében, a 20. hét után jelentkezik. Bár pontos oka máig nem ismert – régen tévesen mérgezésnek vélték -, valószínűleg a méhlepény rendellenes működése okozhatja.

A preeklampszia tünetei közé tartozik a magas vérnyomás, ami 140/90 Hgmm-ot vagy annál magasabb értéket jelent, a fehérje megjelenése a vizeletben, a kéz, a láb és az arc ödémásodása, a súlyos fejfájás, a homályos látás, a jobb bordaív alatti fájdalom, a hányinger és a hányás, illetve - ritkábban – a csökkent vizeletmennyiség.

Forrás: pexels/Nicole Ganze

Számos tényező növelheti kialakulásának kockázatát: első terhességnél gyakrabban fordul elő, hatással van rá a családi öröklődés, a krónikus magas vérnyomás, az ikerterhesség, az elhízás, a cukorbetegség és az, ha korábbi terhesség során már jelentkezett.

Nagyon fontos, hogy a preeklampsziát soha ne hagyjuk kezeletlenül, mert súlyos szövődményekhez vezethet. Elhanyagolása esetén kialakulhat például a görcsrohamokat okozó eklampszia, vagy a HELLP-szindróma, amely a vörösvértestek pusztulását és májfunkciós zavarokat okoz, a méhlepény idő előtt leválhat a méh faláról, de a koraszülés és a magzat nem megfelelő növekedése is komoly kockázatot jelenthet.

Kezelés és megelőzés

A preeklampsziát az orvos diagnosztizálja a tünetek, és az azt követő klinikai vizsgálatok figyelembe vételével. Enyhébb esetekben általában ágyban pihenést, sűrű vérnyomásmérést, esetleg gyógyszeres kezelést javasolnak, súlyos állapotnál viszont nem kizárt a szülés megindítása sem – még akkor is, ha ez koraszülést jelent.

Bár a preeklampszia teljes megelőzése nem lehetséges, bizonyos intézkedések csökkenthetik a kialakulás kockázatát. Érdemes rendszeresen felkeresni az orvost, a terhesgondozást, illetve egészséges életmódot követni kiegyensúlyozott étrenddel és rendszeres testmozgással – de ez remélhetőleg egy várandós számára komplikációk nélkül is evidencia.